M\u00e9g mindig nem hiszem el, hogy a mi kicsi Ubork\u00e1nk m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ves, hogy 18 h\u00f3napja belecs\u00f6ppent\u00fcnk \u00e9let\u00fcnk egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) kalandj\u00e1ba, hogy ez a kis csodabog\u00e1r mindennap meg tud lepni \u00e9s hogy mennyi szeret van benne, amivel minket is napr\u00f3l napra form\u00e1l \u00e9s alak\u00edt. Lehet, hogy ez egy kicsit \u00e9rzelmesebb post lesz, mint az eddigiek, mert \u00e9n is \u00fajabb felismer\u00e9ssel lettem gazdagabb, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy mi\u00e9rt volt olyan neh\u00e9z az eleje \u00e9s hogy mit\u0151l f\u00e9ltem a legjobban.<\/p>\n\n\n\n
Az alap tal\u00e1n az, hogy \u00e9n nem vagyok egy t\u00fals\u00e1gosan \u00e9rzelmes ember, nem vagyok olyan, aki bec\u00e9zget, aki folyamatosan az \u00e9rzelmeir\u0151l besz\u00e9l \u00e9s kinyilatkoztatja. Mindig \u00fagy gondoltam, hogy szeretni nem szavakkal, hanem tettekkel kell. \u00c9s ezt is \u00f3vatosan, megtartva a tisztes t\u00e1vols\u00e1got, mert am\u00fagy v\u00e9dtelen vagyok \u00e9s sebezhet\u0151. Aki ismer, ezt tudja r\u00f3lam, hogy bizonyos szintig szinte mindenkivel k\u00f6zvetlen vagyok, de van egy „fal”, amin nagyon kev\u00e9s embert engedek \u00e1t. Na \u00e9s akkor j\u00f6tt ez a kicsi ember, \u00e9n meg rettegtem, hogy hogy fogom \u0151t szeretni, hogy fogom neki megadni azt, amire sz\u00fcks\u00e9ge van, \u00fagy hogy a „falam” megmarad. Ez rettenetesen frusztr\u00e1lt \u00e9s magamban nagyon sokat hadakoztam \u00e9s harcoltam, amibe belegondolva, ez borzalmas dolog, de az \u00e9rzelmeket nem lehet ir\u00e1ny\u00edtani. Majd j\u00f6tt a mi kis Ubork\u00e1nk \u00e9s ezt a falat egy v\u00e1ratlan rug\u00e1ssal lebontotta \u00e9s \u00fagy k\u00f6zel f\u00e9rk\u0151z\u00f6tt hozz\u00e1m, mint m\u00e9g soha senki. \u00c9n meg ett\u0151l bep\u00e1nikoltam. \u00c9n ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen \u00e9rz\u00e9sek l\u00e9teznek \u00e9s hogy van valaki, akivel egy\u00fctt l\u00e9legz\u00fcnk, akivel egy\u00fctt s\u00edrunk, ha f\u00e1j valamije \u00e9s egy\u00fctt nevet\u00fcnk minden h\u00fclyes\u00e9gen, \u00e9s \u00fagy \u00f6lel, mint senki m\u00e1s. \u00c9s persze ma megkaptam, hogy \u0151sanya lettem, de szerintem nem, csak elengedtem valamit, amihez eddig foggal-k\u00f6r\u00f6mmel ragaszkodtam \u00e9s hagyom hogy most m\u00e1r az eszem helyett (n\u00e9ha) a sz\u00edvem ir\u00e1ny\u00edtson. Lehet, hogy ez a korral is j\u00e1r, vagy csak \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl hagytam magam sodr\u00f3dni, de most \u00edgy j\u00f3.<\/p>\n\n\n\n
Na de ez Ubir\u00f3l sz\u00f3l, meg az \u0151 18. h\u00f3napj\u00e1r\u00f3l, ami megint nagyon akt\u00edv volt. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ez\u00e9rt is rohan \u00edgy az id\u0151, mert folyamatosan megy\u00fcnk, csin\u00e1lunk valamit. <\/p>\n\n\n\n
Beindult a bicajoz\u00e1s, szinte mindennap ment\u00fcnk vagy mentek Tomival valahova. Most m\u00e1r ha sz\u00f3baker\u00fcl, hogy megy\u00fcnk bicajjal, akkor megy a fogashoz \u00e9s mutogat, hogy k\u00e9ri a sisakj\u00e1t. \u00dagy t\u0171nik teljesen megszokta, hogy k\u00f6zben n\u00e9zel\u0151dik, hogy csikizi Tomi h\u00e1t\u00e1t. \u00c9n az\u00e9rt nem vagyok teljesen nyugodt, mert gy\u0171l\u00f6l\u00f6k Budapesten bicajozni, f\u0151leg ha aut\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt kell menni, de szerencs\u00e9re van t\u00f6bb bicaj\u00fat \u00e9s ott az\u00e9rt j\u00f3 menni, meg k\u00f6nnyebb \u00edgy k\u00f6zlekedni. \u0150k voltak az Orczy-kertben, k\u00f6z\u00f6sen voltunk a V\u00e1rosligetben a P\u00e1ntlik\u00e1ban \u00e9s a Kertemben, \u00d3bud\u00e1n a G\u00f6rzen\u00e1lban, a Margitszigeten, a Grundon, mindenhol el lehetett engedni, \u00edgy \u0151 is \u00e9s mi is ki tudtunk kapcsol\u00f3dni.<\/p>\n\n\n\n
J\u00fanius v\u00e9g\u00e9n itt volt Omi, voltunk vele meg a tes\u00f3ival strandon, amit nagyon \u00e9lvezett, ki sem akart j\u00f6nni a v\u00edzb\u0151l. Evett megint \u00faj dolgokat, amiket m\u00e9g soha, mint pl kukoric\u00e1t, babguly\u00e1st, s\u00e1rgabarackot, ribizlit \u00e9s slambucot, nem meglep\u0151, hogy minden \u00edzlett neki.<\/p>\n\n\n\n
Voltunk megint a Babakutat\u00f3ban is, ott azt vizsg\u00e1lt\u00e1k, hogy mennyire figyel \u00e9s mennyire tudja megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni a dolgokat \u00e9s r\u00e1mutatni. \u00c9n ezt semlegesnek \u00e9rt\u00e9keln\u00e9m, mert tal\u00e1n kicsit unta, de az\u00e9rt \u00fcgyesen mutogatott.<\/p>\n\n\n\n
Voltunk Batt\u00e1n nyaralni, el\u0151sz\u00f6r csak egy h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t, amin mi Tomival elment\u00fcnk a Balaton-\u00e1tvezet\u00e9sre. Szerencs\u00e9re semmi gond nem volt vele, b\u00e1r est\u00e9re m\u00e1r haza\u00e9rt\u00fcnk. Ut\u00e1na Bori volt n\u00e1lunk egy h\u00e9tig. Cukik, ahogy szeretik egym\u00e1st, \u00e9s ragaszkodtak egym\u00e1shoz. Majd a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten mi voltunk Batt\u00e1n. Tetszett neki a szabads\u00e1g, hogy b\u00e1rmikor kimehetett, ott volt a kutya; nem zavarta az sem, hogy mez\u00edtl\u00e1b m\u00e1szk\u00e1lt, volt egy kis medenc\u00e9z\u00e9s is \u00e9s persze a nagysz\u00fclei lest\u00e9k minden k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t. J\u00f3 volt l\u00e1tni, hogy odament a m\u00e1lnabokorhoz \u00e9s ette a m\u00e1ln\u00e1t r\u00f3la, vagy felvette a leesett s\u00e1rgabarackot \u00e9s elnyammogta (\u00fagy, hogy a magj\u00e1t kivette \u00e9s eldobta \ud83d\ude42 ).<\/p>\n\n\n\n
Szombaton itt voltak Anyu\u00e9k, \u00e9s elvitt\u00fck \u0151ket a Zwack m\u00fazeumba \u00e9s gy\u00e1rba, ahova gyereket nem igaz\u00e1n lehet vinni, \u00edgy addig Veszn\u00e1\u00e9kkal volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, \u00fagy s\u00edrt, hogy kapkodott leveg\u0151 ut\u00e1n \u00e9s k\u00f6zben mondogatta, hogy Aja Aja .. h\u00e1listennek ut\u00e1na a gyerekekkel elvolt \u00e9s megnyugodott, de nem \u00e9rtem, hogy mi\u00e9rt akad \u00edgy ki, hisz ismeri \u0151ket, szeretik \u0151t \u00e9s tudja, hogy visszaj\u00f6v\u00fcnk. Rem\u00e9lem az\u00e9rt ez id\u0151vel v\u00e1ltozik.<\/p>\n\n\n\n
Egyre t\u00f6bb mindent mond. Az APA m\u00e1r r\u00e9gebben is megvolt, de nem mondta olyan sz\u00e9pen, mint most. Ha Tomival van, akkor AJA kell neki, ha velem akkor meg APA. Fura, hogy sem a Mam\u00e1t, sem a Pap\u00e1t nem mondja, pedig azt a gyerekek els\u0151 k\u00f6rben szokt\u00e1k. T\u00fal sok \u00faj sz\u00f3 nem ker\u00fclt be a reperto\u00e1rj\u00e1ba, csak a halandzsa maradt.<\/p>\n\n\n\n
Tov\u00e1bbra is k\u00e9tszer alszik m\u00e9g napk\u00f6zben, este 8 k\u00f6r\u00fcl megy \u00e1gyba \u00e9s reggel 6-7-ig alszik, ami \u00e9rdekess\u00e9g, hogy egyre t\u00f6bb kutya van az \u00e1gy\u00e1ban. Kezdett egy kis \u00e1llattal, most m\u00e1r kell a takar\u00f3ja \u00e9s 3-4 kutya, mikor mennyi jut esz\u00e9be. Van, amikor ha elaludt, kipakolom \u0151ket, mert nem f\u00e9r el \ud83d\ude42<\/p>\n\n\n\n
Volt sz\u00fcl\u0151i a b\u00f6lcsiben. Szeptember 23-\u00e1n kezd, alma lesz a jele \u00e9s a S\u00fcni csoportba fog j\u00e1rni. N\u00e9gyen kezdenek \u00fajk\u00e9nt kb egyid\u0151sek \u00e9s k\u00e9t nagyon kedves \u00e9s szimpi b\u00f6lcsisn\u00e9nij\u00fck lesz. Rem\u00e9lem ez a szimp\u00e1tia megmarad, egyik\u0151j\u00fck karak\u00e1nnak is t\u0171nt, amire Ubinak sz\u00fcks\u00e9ge is van. <\/p>\n\n\n\n
F\u00e9lelem\u00e9rzete tov\u00e1bbra sincs. Folyamatosan rohan, meg is volt az els\u0151 pof\u00e1ra es\u00e9se, j\u00f3l lehorzsolta az orr\u00e1t meg homlok\u00e1t, de ez kell a babakorhoz. Sim\u00e1n felm\u00e1szik mindenhova egyed\u00fcl, legyen az m\u00e1sz\u00f3ka, vagy a j\u00e1tsz\u00f3n a hint\u00e1z\u00f3 elef\u00e1nt, vagy a cs\u00faszda.<\/p>\n\n\n\n
De, hogy ne csak a pozit\u00edv dolgokr\u00f3l essen sz\u00f3, nemtetsz\u00e9s\u00e9t el\u00e9g durv\u00e1n nyilv\u00e1n\u00edtja ki: harap, csip, h\u00fazza a hajam, f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1g amit csak tud, illetve meg\u00e1ll a parkett\u00e1n (nem \u00e1m a sz\u0151nyegen) \u00e9s d\u00fcb\u00f6g a l\u00e1b\u00e1val. Az als\u00f3 szomsz\u00e9d m\u00e1r jelezte, hogy kicsit hangosak vagyunk, de ha r\u00e1sz\u00f3lok, akkor m\u00e9g ink\u00e1bb csin\u00e1lja. Ha nem hagyja abba, akkor szokott j\u00f6nni, hogy megy az \u00e1gy\u00e1ba gondolkodni. Sajnos ilyenkor nem lehet m\u00e1shogy le\u00e1ll\u00edtani, 5 perc az \u00e1gy\u00e1ban \u00e9s ut\u00e1na az esetek nagy r\u00e9sz\u00e9ben m\u00e1r „norm\u00e1lis”.
<\/p>\n\n\n\n
![\"\"](\"https:\/\/beanie.hu\/blog\/wp-content\/uploads\/2019\/07\/464292A7-6C3A-49E7-9247-E61392ADCBE2-e1564059947149-263x350.jpeg\")
<\/figure><\/div>\n\n\n\n![\"\"](\"https:\/\/beanie.hu\/blog\/wp-content\/uploads\/2019\/07\/3F6556F8-60E6-41A3-AF4D-481F43828EF2-e1564084481534-350x263.jpeg\")
<\/figure><\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"M\u00e9g mindig nem hiszem el, hogy a mi kicsi Ubork\u00e1nk m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ves, hogy 18 h\u00f3napja belecs\u00f6ppent\u00fcnk \u00e9let\u00fcnk egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) kalandj\u00e1ba, hogy ez a kis csodabog\u00e1r mindennap meg tud lepni \u00e9s hogy mennyi szeret van benne, amivel … B\u0151vebben…