Jó nagy és tele. Ráadásul ez már tart egy ideje. Ma nagyon gáz napom volt. Kb olyan mint tegnap meg tegnapelőtt. Meg azelőtt. Sok minden zavar. Pl hogy úton útfélen Párizsba akadok. Miért, miért, miért? A csúcs a mai utolsó volt.. egy special offert… ünnepeljem július 14-ét Párizsban. Hát köszi. Ha rajtam múlna… El kell idén jutnom oda. MUST HAVE!!! Majd jöttek a félrekönyveléseim. Rossz helyre, rossz devizában, mindent rosszul. Ettől ideges lettem. Gondoltam, hogy a szar délelőttöt lezárom egy jó ebéddel. Ezt sem kellett volna, mert egy munkatársam olyan storyt adott elő, hogy majdnem kiköptem a kaját (és ezt most negatívként mondom). Olyan vallású, hogy nincs szex esküvő előtt. És elkezdte ecsetelni hogy milyen lesz az esküvő utáni éjszakájuk. És a fiatalember, hogy is fogalmazzam szépen, messze nem jóképű. Szóval gyorsan elment az étvágyam. Sorry érte, de nem igazán tudom magam néha türtőztetni. Vannak jó percei a napnak, de általában melankólikus és hisztis vagyok, megspékelve néhány bunkó beszólással. Tudom, tudom, ez hiba… de ha felismerem, akkor az már félig siker a gyógyulás felé, ugye? Hát így…
Úgyhogy most megiszom a szokásos esti pohár boromat, átgondolom a napomat és lefekszem aludni.

Na ki mondta ezt? Lehet, hogy nem pontos az idézet, a lényeg benne van.

Elvira kb 2 hónapja látta, hogy lesz a Nemzeti Banknak nyílt napja, így azonnal felírtuk a naptárunkba és úgy időzítettünk, hogy ott legyünk. Nekem nagyon tetszett az épület, nagyon sok újdonságot és érdekességet hallottunk és az elemzők, akik meséltek a gazdasági dolgokról, olyan érdekesen adták elő, hogy órákig tudtam volna hallgatni őket.
Tudtátok például, hogy:

az inflációs cél 3%? (jelenleg 5,7%)

új bankjegysorozatot utoljára 1997-ben bocsátottak ki, míg érmét 1993-ban

1987-től van Magyarországon kétszintű bankrendszer

a II. világháború alatt Spital am Pyhrnbe (Austria) menekítették az állam vagyonát, 600 ládányi, 33 tonna aranykészletet, iratokat, bankjegyeket és a teljes készlet hiánytalanul érkezett vissza 1946-ban

az épületet Alpár Ignác tervezte, aki az általános iskolát végigbukdácsolta, ezért az ötödik osztály után kőművesinasnak adták

eredetileg 4 szintes volt, de az ötvenes években a második emeletet ketté bontották így beiktatva egy újabb szintet

1902-ben kezdték építeni és 3 év alatt teljesen befejezték (éljen a négyes metró és a Margit híd felújítás)

a Nagytanács-teremben ülésezik a 8 tagú Monetáris Tanács, de csak 7-en szavazhatnak (a kormányzat képviselője nem)

Nem írok le minden érdekességet, akit érdekel menjen el. Következő túrám a Parlamentbe vezet. Van kedve valakinek csatlakozni?

Amikor 1994-ben kezdtünk, akkor volt a Hunfalvy SZKI 110 éves. Egész évben ünnepeltünk. Azóta eltelt 15 év, így a 125-dik szülinap alkalmából öregdiák-találkozót szerveztek. Nagyon vártuk, már szilveszterkor beszéltük, hogy mi tuti ott leszünk. És ott is voltunk. Sajnos az osztálynak csak egy töredéke, igazából az a csapat, amelyik a normál hétköznapokon is tartja a kapcsolatot, de nagyon jó volt együtt nosztalgiázni. Az igazgató – aki az egyik kedvenc tanárunk volt és én azóta is imádom – tartott egy rövid beszédet, az udvaron volt enni-innivaló, meg lehetett nézni a naplókat, közben a tv-ben régi iskolahiradók, szalagavatók mentek, elkaptunk egy-két tanárt is útközben, a tornateremben pedig disco-féle dolognak kellett volna lennie. Előkerültek az emlékek, ki hogy került ide. Ha annak idején nem erőszakosak a szüleim, akkor minden máshogy alakul. Én az érdi VMG-be akartam menni, de ők nem engedték. Az volt az indok, hogy egy sima érettségivel semmire nem megyek, ha esetleg mégsem szeretnék továbbtanulni a negyedik év után. Ez egy nagyon jó hírű, erős iskola volt már akkor is. Emlékszem, hogy az ált. iskolai osztályfőnököm és az ig.helyettes az mondta anyunak, hogy hiába vagyok kitűnő tanuló, nagyon kevés az esélyem, hogy bekerülök. Végül abban maradtam a szüleimmel, hogy megpróbálom az előfelvételit, ha sikerül, akkor Hunfalvy, ha nem akkor Érd. Sikerült. És úgy gondolom, hogy nagyon jól jártam, szerettem ide járni, szerettem a tanárokat, szuper osztályunk volt, és az első végigsírt év után már szerettem koleszos is lenni. Örülök, hogy a szüleim ilyen előrelátóak voltak és ilyen jó döntést hoztak. Hiszem azt, hogy egy 14 éves gyerek nem tud felelősségteljesen dönteni. Őt az érzelmei viszik előre. Én sem azért akartam Érdre menni mert az milyen jó iskola, hanem mert a barátaim is odamennek. Mekkora hülyeség, nem? Itt is lettek új barátaim, nem is akármilyenek. Mutatja az, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. És mi a végkövetkeztetés? Talán az, hogy nagyon szeretem ezeket a fiúkat. És azt hiszem, ők is nagyon szeretnek engem 🙂 Jók vagyunk így hatan együtt! 🙂

Ami pedig vicces volt a tegnap estében, hogy épp kerestem a volt kolesztársaimat, amikor egy ismerőssel akadt össze a tekintetünk. Általános iskolában évfolyamtársam volt. Mint kiderült, a pincérek battaiak voltak 🙂 Hihetetlen kicsi a világ.

Felvettem a „munkaruhámat” és nekiálltam a dolognak. Aki régóta olvas, biztos emlékszik, hogy a felső szomszéd eláztatott pár hónapja és elég csúnya lett a fürdőszobám. Mivel a családomnak van épp elég dolga, ezért gondoltam, hogy na majd én helyrehozom ezt a kis szépséghibát. Elővettem a létrát, a dörzspapírt (vagy nem tudom hogy hívják) és nekiálltam csiszolni ezt az undorító izét. A körmeimen hamarabb láttam a változást mint a falon, no de sebaj, majd visszanőnek. Íme a bizonyíték, hogy tényleg én – szőke nő – csináltam…..

Persze azért nem hazudtoltam meg magam, amikor mindezzel végeztem, akkor előszedtem a spájzból a fehér falfestéket… igenám, de hol az ecset? Hát az nincs… pedig én tisztán emlékeztem, hogy vettünk Apuval, de valószínűleg az Battán landolt. Így most csak félig van kész, de legalább tiszta 🙂

Majd elkezdtem ebédet csinálni. Az egyik kedvenc francia ételem a Quiche Lorraine, ami egy hagymás-sonkás lepényféle. A franciák azt mondják, hogy ez az ő pizzájuk. Én nagyon szeretem és akivel eddig még megkóstoltattam, mindenkinek ízlett. Délután jött át Elvira, így neki is át kellett esnie a tűzkeresztségen, és úgy tűnt sikerült is neki. Elfogyott az egész 🙂 Volt desszert is, de az semmi extra, csak gyümölcsös pudingos kosárka. Illetve bor, amivel én barátnőm megküzdött 🙂
Szerintem a képek magukért beszélnek 🙂

Borozgatás közben elkészítettük az ajándékot, amiért igazából átjött. Teamwork volt, nem kétséges 🙂 Én nyomogattam a billentyűket, ő meg adta az utasítást és figyelt arra, hogy a poharam soha ne legyen üres. Az est fénypontjaként megnéztük a naplementét, utána meg a Csúf igazságot. Külön figyelve a szabályokra, a hibákra. Azért szerintem a férfiak messze nem ennyire egyszerűek, sőt.. egyre bonyolultabbak, egyre nehezebb őket kiismerni, ezért nem lehet általánosítani, de sok igazság volt a filmben. Az igazság néha tényleg csúf, tényleg fáj, de jobb az őszinteség, legalábbis hosszú távon. És honnan lehet tudni, hogy tényleg fájt??? Az utána következő csöndből….