Elvira megérkezett este, megvacsiztunk és elmentünk a Néptáncfesztivál zárógálájára, amire Anyukám kapott két jegyet. Sok-sok emlék tört elő. Volt pár meglepetés a nézők számára, ami hatalmas sikert aratott. Az egyiknél összeállt minden ország zenekarából egy társulat és közösen eljátszották a Palotás zenéjét. Később pedig egy török zenész szinte hibátlan akcentussal elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar dalt. Megható volt a végén, ahogy felvonult a színpadra az összes táncos, a közönségben pedig mindenkinek a kezében ott égett a gyertya. Nagyon színvonalas estét hoztak össze a szervezők.
Utána felmentünk ismét a bulizós helyszínre, ahol nem igazán éreztük azt, hogy ez a mi helyünk. Talán egy-két szám volt amit ismertünk, de az alá is tüctüc ritmust raktak, így élvezhetetlen volt.
Viszont volt valami, ami paffra vágott. Ma egész nap azon szórakoztak a körülöttem levők, hogy vicces, ahogy teljesen összeomlottam és magam alatt voltam és vajon hogyan fogom ezt feldolgozni. Én tudom, nehezen. Hiába, vannak dolgok, amiket az ember nehezen fog fel, nem is akar, de egyszer muszáj beletörődni. Az élet nem áll meg, hanem halad folyamatosan, akár tetszik nekünk, akár nem. Adott egy fiú, akivel 15 évvel ezelőtt rengeteg időt töltöttem, sokat néztem vele mesét, pelenkáztam, etettem, mentem vele a játszótérre. Ez a fiú viszont mára megnőtt, hihetetlen pasi lett belőle, és ez a kamasz tegnap este ott bulizott, ahol mi. Azt hittem, hogy káprázik a szemem, amikor megláttam. Az én kicsi Mátém, aki pár éve még a kertben szaladgált a kutyával, egyszer csak felnőtt. Ez még így nem is durva, de az már igen, hogy én viszont ennyi évvel öregebb (na jó, szebben hangzik hogy tapasztaltabb) lettem. Teljesen kész vagyok emiatt… Eddig fel sem tűnt, hogy hány éves vagyok, mármint tudtam, de nem vettem róla tudomást. Messze nem érzem magam ennyinek, de így még semmi nem szembesített, mint a tegnap esti felismerés. Ma délelőtt át is mentem hozzá, beszéltünk róla, de persze ő is csak vigyorgott… hihetetlen, hogy rohan az idő és még annyi, de annyi dolgom van… Hát így zárult a hét.

Nehéz elfogadni, hogy múlik az idő, változnak a dolgok, és hiába zajlik minden ugyanúgy, mégsem ugyanaz, mint ami 10-12 éve volt. Ezt eddig nem hittem el, de tegnap be kellett látnom, hogy tényleg így van. Évek óta Battán rendezik meg a Summerfest-et ami egy nemzetközi néptáncfesztivál. Amikor még csitrik voltunk, nyár elejétől vártuk ezt a hetet, mert ilyenkor bulizott az egész város, lementünk az akkori szórakozóhelyre, tele volt ismerőssel és olyan nem volt, hogy valaki ne érezné jól magát. Erre számítottam tegnap is. Futótársammal Kingával nekiindultunk fél11 körül, hogy megnézzük idén ez hogy zajlik. Elvileg Karibi-est lett hirdetve 11-től, de mikor odaértünk még alig volt kb 10 ember. Egy idő után elkezdtünk fázni, ráadásul elég idegenül éreztem magam, az átlagéletkor is bőven az enyém alatt volt, így 1 körül számunkra véget is ért az este… Pedig még táncoltunk is, hátha attól jobb lesz a kedvünk, de nem sikerült.. a türelem sem termett rózsát, így az este nem úgy fejeződött be, ahogy azt megálmodtam.. talán folytköv holnap, akkor Elvirával próbálkozunk be…

Minden évben augusztusban összejön a Kovács-Szabó család Zalakaroson, ahol két családtagnak is van rezidenciája. Mindig van valami indok, hol egy házavató, hol egy kerek születésnap, idén az apropó az volt, hogy a német másodunokatesómék is hazajöttek, így az ő tiszteletükre gyűlt össze a család (bár azért páran hiányoztak). Nagyon jól sikerült a hétvége, messze felülmúlta a várakozásaimat. Nyilván ehhez hozzájárult, hogy nagyon meleg volt, így az idő nagy részét a medencében vagy mellette töltöttem, illetve hogy az egyik másodunokatesómmal, Virággal eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Utoljára 3 éve találkoztunk, de szinte ugyanott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk. Meg hát itt volt a kis „szerelmem” is, Lukas… még mindig megnehezítette a kommunikációt hogy nem beszéljük a másik nyelvét, de azért jól megértettük egymást. Kirakóztunk, autóversenyeztünk, szólt az anyjának hogy én is menjek vele fürdeni, jött azonnal és fogta a kezem, kergetőztünk a medencében és a végén csak én kaptam puszit.. kell ennél több? 🙂

Végszónak pedig annyi, hogy ne vegyetek DM-es fürdőszobatisztítót… büdös és semmit nem ér… 🙁

…avagy ez az este nem jöhetett volna létre ITG nélkül..