A hét utolsó két munkanapján céges trainingen voltam, ahol megnéztük A legyőzhetetlen című filmet. Az egyik legmegindítóbb film, amit az utóbbi időben láttam. A két óra olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettem és szeretem az ilyen filmeket, aminél nem kell közben az órámat néznem. Csak jókat tudok róla mondani, nem véletlenül kapott érte Oscart sem Morgan Freeman, sem Matt Damon. Utána percekig csak ott ültünk mindannyian és járt az agyunk. Érdemes megnézni!

Kicsit sok mindenből… ami nem feltétlenül baj, csak nem vagyok ehhez hozzászokva..Túl sok program van ebben a hónapban, beleértve a tréningeket is, ezáltal túl sok a munka… Túl sok információ került a birtokomba nagyon rövid időn belül, amit nem oszthatok meg senkivel, így magamban kell valahogy feldolgozni… Túl sok váratlan esemény történik, pedig a várhatóak sem egyszerűek…. Túl gyorsan telik az idő… Túl sok támadásnak kell ellenállnom és védekeznem.. És még csak május közepén vagyunk.. Úgy érzem, hogy kemény egy hónap áll előttem.. Ha ezt túlélem valahogy, akkor már mindent.. Múlt héten volt Pálinkafesztivál, ismét ittam finomakat, de kell is néha, hogy az agyam kikapcsoljon, elengedjem magam és ne is jusson eszembe, hogy mi vár még rám…

Nagy fába vágtam a fejszémet, méghozzá elég nagy fába…és hogy mi sült ki belőle:
Táv: 64 km
Idő: 03:35
Maximális sebesség: 33,6 km/h
Átlag sebesség: 17,4 km/h
Elégetett kalória:1919 kcal
Szerintem egész jó eredmény és büszke vagyok a 18 éves bicajomra, aki szuperul bírta a strapát. Csak nekem volt egy holtpontom 50 km körül, ahol azt hittem, hogy szétszakad a térdem, de végigtekertem és az utolsó 5 km-re hihetetlen energiát kapva kezdtem előzgetni az embereket.. Persze az összes Avis-es előttem ért be, de nem az idő számít, hanem hogy megcsináltam! Szuper volt!

… valami fáj.. Ez most tényleg fáj. Nemcsak nekem. Szerintem bátran mondhatom, hogy még több száz lánynak rajtam kívül. Kb másfél hónapja kaptunk egy levelet, miszerint az Ady kolesz, ahol a középiskolás éveimet töltöttem, 60 éves, így ebből az alkalomból öregdiák találkozó szerveznek. Azonnal mindenki elkezdte riadóztatni a „kisbarátait”, hogy minél többen találkozzunk. Erre jött egy villámcsapás kb két hete, a cím ennyi volt: „Két budapesti kollégium bezárhat júliustól„. Hirtelen megdobbant a szívem és éreztem, hogy az egyik a miénk, majd ez meg is bizonyosodott: „A közgyűlés szándéka szerint a II. kerületi Ady Endre Fővárosi Gyakorló Kollégiumot és a VI. kerületi Terézvárosi Középfokú Kollégiumot jogutód nélkül megszüntetnék” Így alakult át a születésnap búcsú-találkozóvá. Még inkább aktivizálta magát mindenki,hisz az utolsó lehetőség, hogy „elköszönjünk” az épülettől, soha többet nem mehetünk oda. 6 évet éltem ott, talán az egyetlen vagyok aki ennyit, és nem tudom elmondani milyen érzés, hogy a múltunk egy részét bezárják, megszüntetik (nyilván kell valakinek az épület). Előkerültek a régi fotók, a régi emlékek. Csak mi tudjuk, hogy mi az a Bimbóavatás, a Napos, a Juniális. Egy hatalmas nagy család voltunk, akiket összekötött az együtt töltött pár év. Szomorú dolog ez… Tipikus közhely, hogy valaminek a vége egy másik dolog kezdete… Nem igazán tudom, hogy ez minek a kezdete lehet… Addig is készülünk a találkozóra!

Sosem írtam ezt még így le, de nem tudok rá szép magyar szót. Egy kollegám ajánlotta ezt az oldalt, ahol tudom követni (persze a kis telefonom segítségével) akár a futásaimat, akár a bicajozásaimat, de még egy hosszabb gyaloglást is. Meg lehet nézni a távolságot, az időt, de még azt is hogy mikor voltam a leggyorsabb.. Akit érdekel.. www.sports-tracker.com