Fura ez a francia időjárás. Ma egész nap esik az eső, de igazából úgy hogy észre se lehet venni csak azt hogy az esőkabát tiszta víz. És az itteni embereket ez nem zavarja, a tanárunk ugyanabban a szandiban jött kirándulni mint amiben a legmelegebb napokon szokott lenni. Mondta hogy c’est le temps de normandie (ilyen a normandiai időjárás) és szokjunk hozzá mert most már ez lesz. Nem mintha nem lenne kényelmes az esőkabátom, csak ez fura hogy ennyit esik. Na mindegy, majd megszokom. Viszont ami még furább hogy amikor nálunk ilyen trutyi idő van, akkor hideg is társul mellé, itt viszont ugyanolyan enyhe az idő, igy nem lehet normálisan felöltözni.
A mai nyelvóra egy séta volt Montivilliersbe, egy szomszédos faluba. Akinek volt bérlete annak jegyet se kellett venni, és egy csúcsszuper vonattal mentünk kb negyed órát. Megérkeztünk mesélt kicsit a környékről. Mondta hogy van Alsó-Normandia, ahol főként mezőgazdasággal foglalkoznak és ott laknak a szegényebbek, és FElső-Normandia, mint Le Havre, itt meg a gazdagabbak. De mivel nagyon sok gazdag párizsi Alsó-Normandiában vesz hétvégi házat ezért ott nagyon eltérőek az emberek, vagy nagyon szegények vagy nagyon gazdagok. Megnéztük a nagy piacot is, tele volt büdös hallal meg tengeri herkentyűvel, amitől én ugye rosszul vagyok, igy nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Viszont megtudtam az idegenvezetés során hogy a francia zászló három szinének van jelentése. A középső a fehér a király szimbóluma, a kék Párizsé, a piros meg a forradalomé. Fura, de nem tudok róla hogy a magyar zászlónak is lenne valamilyen jelentése. (vagy csak én vagyok nagyon műveletlen és buta).
Tegnap nagyon örültem hogy végre van bankszámlám és mehetek a Tribunálba a fordításért járó pénzért, de telefonáltak hogy valami papirt nem irattak velem alá úgyhogy mehetek ma vissza. Hát igen, itt sincsenek a helyzet magaslatán. Estére egy tengerparti sétát terveztem, de ha esni fog akkor nem hiszem hogy lesz kedvem hozzá.
Délutáni program gyanánt elmentünk a France Télécomhoz hogy letelt az egy hét és még mindig nincs netünk. Annyit mondtak hogy sorry, de még egy hét valamilyen adminisztrációs hiba miatt. Nagyon jófejek.
Most kaptam levelet a többi Erasmusostól és kicsit irigykedem. Nekik mindennap van buli, a helyiek szervezik a programokat. Jó, mi is megyünk néha (eddig két kirándulás volt), de semmi csapatépítő izé nincs. Van két lány (Linda és Lucile), akik segítenek nekünk elintézni mindenféle hivatalos papírt, de ez mégse olyan. Kicsit hiányzik az élet az egészből. Nem vagyok egy nagy bulizós meg valószinűleg nem is birnám az éjszakázást, de valami ismerkedős buli csak kéne, mert azon kivül hogy a nyelviskolában együtt vagyunk, senki nem csinál semmit. Szerintem ez a helyiek feladata lenne, hogy összekovácsolja a társaságot. Pl. tegnap tudtam meg hogy itt lakik a mexikói fiú ahol mi…

Azt hiszem hogy ma bal lábbal keltem fel. Szörnyű amikor jobbat álmodsz mint ami a valóság. Most is ilyen volt és ez rátette a bélyeget az egész napra. Reggel mentünk a bankba mert ezeknek mindenhez francia bankszámla kell. Még jó hogy kapunk ajándékba 30 eurot, ez a szerencséjük. Reménykedve jöttem haza ebédelni, hátha van már netem, de még mindig semmi, úgyhogy megint netcaféba kell mennem. A délutáni óra kicsit dedós volt, bár pár új szót megint tanultam. Hát ennyi..

Tegnap volt Anyukám névnapja és a Ancsi barátnőmet megkértem hogy vigyen neki egy csokor virágot. Persze túl szép lett volna ha mindez jól megy, ugyanis Anyu nem volt otthon, így jött az sms hogy Apu kapta meg. Gyorsan elkezdtünk gondolkodni hogy mit lehetne kitalálni, majd arra jutottunk hogy Apu eldugja a virágot, Anyu hazaér, felhivom őket és akkor Apu behozza Anyunak. Bár nem láttam őket de azt hiszem örültek és jó kis meglepi lett.
Amúgy tegnap elég fárasztó nap volt. 9.30ra kellett suliba menni, délben gyorsan hazarohantam enni, 1-től megint óra 4-ig. De állitólag kapunk valami papírt hogy elvégeztünk egy 60 órás tanfolyamot. Lehet hogy wc papirnak lesz jó, de legalább gyűlnek a papirok.
Az egyik koreai fiú mesélte hogy tavaly volt Magyarországon nyáron és bár nagyon szép ország, de senki nem tudott semmilyen nyelven, ez maradt meg benne. Mondta hogy több diákszállást is megnéztek de sehol nem tudtak neki segíteni, mert a magyaron kivül nemigen beszéltek mást. Ez azért elég ciki, és sírnak a magyarok hogy nem fejlődik a turizmus. Közben olvasom a híreket is néha, és látom hogy Gyurcsány „nekitámadt” Orbánnak. Azért otthon is zajlik a élet…. na jó, nem politizálok, csak ez megütötte a szememet.

Elég szar kedvem van, úgyhogy nem hiszem, hogy túl színeseket írnék. Tegnap elmentünk moziba, megnéztük a Les poupées russes-t (Lakótársat keresünk 2). Nekem az volt a mázlim, hogy múlt héten indulás előt megnéztük otthon, igy tudtam hogy miről szól és már csak arra kellett koncentrálni hogy mit hogy mondanak. Utana Netcafé, beszéltem Anyukámékkal.. Hát igen, egyszerűbb lenne ha már lenne itthon net, mert hiába senki nem értette hogy miről beszélünk, azért csak egy nyilvános helyen voltam ahol az emberek figyeltek. Reggel próbáltam sokáig aludni, de valahogy nem sikerült. Úgy gondoltam, hogy csapok egy görbe reggelt, megcsináltam a reggelimet, visszabújtam az ágyba és néztem a Tom és Jerryt. Délelőtt kicsit kitakarítottam, csináltam ebédet majd elmentünk a város még számunkra ismeretlen pontjait felfedezni. Úgy tűnt hogy nagyon meleg van, mert amikor kinéztem az ablakon akkor nyáriasan felöltözött embereket láttam. De kb 10 perc után rájöttem hogy jobb hogy vettem pulcsit mert nagyon fújt a szél. A kb két órás „tűránk” alatt sikerült kicsit átfázni. De legalább láttunk új helyeket és megtaláltuk a helyi kultúrhelyet is. Kicsit messze van, de még mindig jobb helyzetben vagyunk mint akik a hegyen laknak. Este – mivel valami becsipődött a hátamban – Gabi megmasszírozott. Mondtam neki hogy ezért még fizetnék is, mert nagyon jó volt.

Fura hogy két napig nem irtam mert már nem is nagyon tudom hogy mi történt.
CSütörtök reggel épp indultunk kirándulni, mikor a sikló bejáratánál csörgött a telefonom. A francia tanár volt, hogy a rendőrségnek szüksége lenne magyar tolmácsra azonnal. Eleinte úgy voltam hogy nem lehet olyan fontos, és nagyon el akarok menni kirándulni, de Gabi azt mondta hogy most akkor azonnal irány a rendőrség. Mivel a hivatalos tolmács nem ért rá, ezért kerestek magyar diákot. Végül ketten mentünk. Kicsit fárasztó volt, mert ott voltunk 11től délután 1-ig, meg délután 4-től este 7-ig. Sajnos azt nem irhatom le hogy mi volt a feladatunk, mert aláírattak velünk egy papirt, hogy senkinek nem beszélhetünk róla, röviden annyi hogy egy bűnözőt elkaptak és mivel ő nem beszélt semmilyen nyelven, ezért kellettünk mi. Másnap reggel is jöttek értünk 10-re. Fél 1kor végeztünk. Megkérdezte az elsőre gonosznak tűnő, de aztán kedvessé váló kapitány néni hogy van a kedvünk velük ebédelni a Police kajáldájában. Ezt nem utasíthattuk vissza. A néni meghívott, ugyanis ez nem ingyenes, hanem kiválasztod hogy mit akarsz enni és a végén kell fizetni. Én valami sült virslit ettem, de nagyon nagyon finom volt meg hozzá krumplit és az elmaradhatatlan sajtot. Ebéd közben jött a másik nyomozó hogy délután lesz a tárgyalás és szükség lenne ránk. Elkezdődött a gyors rohangálás, mi ittunk egy kávét és irány az ügyészség, miután felhivta a koordinátorunkat és elkértek minket. Ügyészség után bíróság. Este fél 7kor jöttünk ki a biróság épületéből, lelkileg kicsit megzuhanva, hisz ezt nem lehet ép ésszel végigcsinálni. Szerencse volt hogy ketten voltunk, mert igy legalább egymást tudtuk támogatni. Aki ebben nincs benne mindennap, az nem tudja objektiven nézni az ügyet és mivel emberekből vagyunk, ezért előjön a sajnálat, és sajnos túlságosan is beleéreztem magam a helyzetbe. Borzasztó volt hallani az itéletet és nekünk kellett megmondani. Nem nagyon szeretnék még egyszer ilyet átélni. Ha a jó oldalát nézzük akkor az is valami, hisz kaptunk érte pénzt és egész nap gyakoroltuk a nyelvet, úgyhogy mi mindenképpen profitáltunk belőle. Estére úgy elfáradtunk és annyira elegünk volt hogy vettünk egy üveg bort, gondolván hogy kicsit ellazuljunk, de nem igazán sikerült.
Ma reggel elmentünk a France Télécomhoz, hogy mi az istenért nincs még itthon netünk mikor már ketten megvettük az ADSL csomagot.Kiderült hogy egy hét amig aktiválják. Azt mondták hogy ha jövő hét csütörtökig nincs akkor reklamálhatunk. Majd jött a szokásos női bevásárlás. Kitaláltuk hogy eszünk egy kis hazai rántott húst, de ezeknél nincs zsemlemorzsa, igy marad a valamilyen natúr szelet. Tudom hogy lehetne reszelni le száraz kiflit vagy kenyeret, de se reszelőnk (mert persze azt is otthon hagytam) se száraz kenyerünk. Tök fura, olcsóbb egy kiló szőlő mint egy kiló szilva. Jó persze, egy szőlőtermelő országban vagyunk, de akkor is meglepő.
Majd következett életünk első mosodai mosása. Kicsit bénák voltunk, mert az első adagba elfelejtettünk mosóport rakni, de utána már ment minden mint a karika csapás. Fura hogy ami három órája még szennyes volt az most már itt van bent a szekrényben, jó dolog ez a száritógép, csak sok időt vesz igénybe.
Ja a cimem mert még ezt egyszer sem irtam le
Szabó Éva – D11
Résidence Baugainville
119 rue Casimir Delavigne
76600 Le Havre
France
Nem tudom, akar e valaki irni/küldeni valamit, én örülnék neki nagyon 🙂