Ma volt az első olyan nap amire azt mondhatom hogy ennél unalmasabb nem is lehetett volna. Aki ismer az tudja hogyha nincs semmi dolgom akkor csak felhergelem magam és hisztis leszek. Hát ma is valami ilyesmi volt. Délelőtt itthon döglöttünk, majd elindultunk a suliba a papirokat elintézni (amiket haza kell küldeni). Előtte bementünk egy boltba hogy nézünk kabátot. Majd a suliban eltöltött 10 perc után elindultam egyedül sétálgatnia városban. Ilyenkor általában egy könyvesboltban lyukadok ki. Egy ideig nézegettem a könyveket, aztán nem tudtam megállni és vettem egy Normandia könyvet. Benne van minden amit még látni szeretnék ráadásul angolul is és franciául is. Utána mentem tovább cipőt és kabátot nézni, de mindenhol csak ezek a picsás cuccok vannak, igy üres kézzel (de teli pénztárcával) tértem haza. Igazából kinéztem egy kabátot, de itt a hosszú kabát a divat és ha valakit találnék aki levágná nekem akkor meg is venném. Tudom, nagyok az igényeim, de az a kabát kivételesen tetszett és nagyon olcsó is volt.

Régen aludtam ilyen rosszul, mintha valami nagy vizsgára készültem volna, vagy nem tudom, de nagyon ideges voltam, pedig semmi rossz nem történhetett.9re mentünk eligazitásra Georges-hoz. Kiadta az órarendünket… hát mi is mondjak? Most irjam le? Nevetséges az egész. Hétfőn 10re kell menni, akkor egész nap órám van, vagyis 10-től délig, utána ebédszünet (ezek tényleg elmennek ebédelni) majd fél 3-tól fél7-ig újból óra. Kedd szerda csütörtök gyakorlat, ami majd csak október közepétől lesz. Pénteken délelőtt van két órám, meg szombat délelőtt is
két órám. Ennyi. Sajnos az órák nem annyira tetszenek mert soha nem voltam humánbeállitottságú, és most csak ilyen tárgyaim vannak. Ma volt egy pszichológia, amitől én rosszul vagyok. Ez tipikusan az hogy miről mit képzelünk el. Szörnyű, inkább egy közgáz vagy valami matek. De van még valami humámmenedzsment vezetési gyakorlat, munkajog meg valami szociális vezetés, vagyis mind ilyen szörnyűség. Nincs sok tárgyam, mert csak négy, de ezek borzasztó unalmasak. Amúgy az „osztály”-ban kb 10-15-en vagyunk. 3 francia, 3 kinai meg 5 magyar, meg vannak még de ők az eligazitás után leléptek. Ami a legszörnyűbb hogy ezzel a négy tárggyal is dupla annyi kreditet kapok mint amennyire szükségem lenne, ráadásul megyünk télen valami egyhetes szimulációra (olyan mint ami a várgesztesi volt) és arra külön kapunk kreditet meg a gyakorlatra is, úgyhogy kb annyit kapok mint otthon egy teljes félévvel.. De nem volt pofánk szólni hogy vegyenek le mert pl okt közepéig lesz három teljes napunk, amikor még nem tudom mit fogok csinálni. Gabi utazgatni akar, de annyi pénzem nincs. Most kéne elővenni a külföldi barátaimat és elmenni hozzájuk 🙂 Délután volt a francia vizsga, amikor is 5 percig kellett beszélni bármilyen témáról. Itt is tök izgultam mert a hülye németek iszonyú jól beszélnek, és gáz volt utánuk menni, de igazából csak a papir számit. Elmentem ma bevásárolni is, mert üres a hűtőm. Vettem diós sajtot, Szilvi szerint isteni, igazából ő beszélt rá hogy kóstoljam meg. Hát igaza volt, nagyon nagyon finom, csak sajnos hamar elfogy 🙂

Ez szörnyű, ennél csak a 23 volt szörnyűbb. Gondoltam ma végre alszom délig, de mosni kellett ezért korán kellett kelni. Dél körül elindultunk le havre-i körutunkra. Először mentünk a Polgármester Hivatalhoz hogy mi szeretnénk felmenni a tetejére, de csak egy órával későbbre kaptunk időpontot, ezért kihasználva az időt gyorsan megkerestük a 109 méter magas Szent József templomot. Majd siettünk vissza és irány a torony teteje. Kicsit New York feeling volt, tény az sokkal magasabb, de gyönyörű volt rálátni a városra, és mázlink volt mert gyönyörűen sütött a nap. Miután ennek vége lett (mert csak egy bizonyos ideig lehettünk ám fent) folytattuk kultúrális kirándulásunkat. Következett az itteni Notre Dame, majd a Szépművészeti Múzeum, ami engem annyira nem hatott meg, de néha művelődni is kell. Késő délután lett mire végeztünk, és mivel ilyen jó idő volt, gondoltuk lenézünk a tengerpartra. Esküszöm ezt imádom itt a legjobban. Hogy csak úgy fogom magam és kiülök a kövekre, vagy ha akarom kifekszem és ott lehet dögleni. Most senki ne képzelje hogy mindezt fürdőruhában tettem mert igenis fel voltam öltözve elég rendesen, de akkor is elmondhatatlan érzés volt ott állni, fújta a hajamat a szél, a hajók jöttek mentek…. tudom kicsit nyálas, de ezt érezni kell. Ilyen otthon nincs…. Este jött a meglepi vacsi, amit a csajok főztek. Jól bekajáltunk mert tejszines gombás pulyka volt sült krumplival utána meg az elmaradhatatlan torta. Ja és a pezsgők. Fura, de se a bor, se a pezsgő nem izlik itt annyira mint az otthoniak. Hát igy telt a szülinapom. Ja és köszönöm az sms-eket!!!!:)

Nagyon elfáradtam. A mai túránk Rouenban volt, ami egy órányi vonatozásra van Le Havre-tól. Úgy voltunk vele hogy ez az utolsó szabad szombatunk és én holnaptól nem mehetek sehova kedvezménnyel úgyhogy elmegyünk ma. Nagyon jó volt. Pont mondtam a többieknek hogy én Franciaországban csúnya várost még nem láttam. Ez is olyan kis barátságos volt mint az eddigiek. Először mentünk a Szépművészeti Múzeumba. Mivel művészeti analfabéta vagyok és csak annyit tudok eldönteni egy képről hogy szép vagy nem, ezért jól jött hogy Szilvi mesélt a különböző korok festményeiről. Azért már Monet-ről hallottam, és örültem mikor a képeihez értünk hogy ismerek végre valakit. Le is fotóztam mindent, de sajna nagyon homályosak lettek, igy nem tudtok művelődni. Mikor kijöttünk, elég csúnya felhők kezdtek el gyülekezni, gondoltuk hogy sebaj, irány a katedrális. De a gyomrunk győzőtt és beültünk ebédelni egy pizzériába. Mikor kijöttünk láttuk hogy egy óriási esőt úsztunk meg. Majd következett a várva várt Katedrális. Mi okosak, mindenhol azt olvastuk hogy a homlokzatát Monet festette, odamentünk és tök csupasz volt, majd rájöttünk hogy nem festette hanem a saját képein megfestette. Hát nem vagyunk
bénák? Na mindegy, most már ezt is tudjuk. A lényeg hogy óriási az egész katedrális és nagyon szép. Sajnos az ott készült képek is elég szörnyűek lettek. Utána gondoltuk hogy sétálunk egyet a Szajna partján. Aztán kiderült hogy a térképen lévő távolságok sokkal kisebbek mint gondoltuk volna és a Katedrálistól kb 200 m-re volt a folyópart.Ezután útközben megnéztük a Gros Horloge-t ami „nagy órát” jelent, de nem volt akkora nagy szám, viszont nagyon sok ember volt
aki nem akarta tudomásul venni hogy mi fotózni akarunk. Utolsó előtti állomásunk volt a Jeanne d’Arc templom. Hát ebben csalódtunk a legnagyobbat. Egy undoritó modern épület volt. Majd a képeken is láthatjátok, hogy ez inkább egy szinház mint egy templom. Annyiból különbözött hogy volt rajta kereszt. Hazafele már csak a Biróság épülete volt, de ez mivel fel volt állványozva, ezért semmit nem láttunk belőle. Majd indultunk haza. Jó kis túra volt, egész napos sétával, de mindenképp megérte mert gyönyörű város. És nagyon tetszenek ezek a festett házak is. Ami nem mellékes, hogy mivel mindenhova ingyenesen be lehetett menni, oda is ahova máskor tilos, egy csomó pénzt megtakaritottunk.

Megérkezett az első postai levelem!!!!! ÉLjen, Éljen, Éljen!!! Köszönöm Szimó!!!! Akarok még, még még….. Tessék nekem irni sokat!!! Halljátok Mindenki??!!!
Minden vágyam igy teljesüljön…. pont tegnap panaszkodtam hogy itt nincsenek programok, erre ma bejött a Nemzetközi Iroda vezetője és elmondta hogy lesz majd városi vetélkedő természetesen nemzetközi csapatokkal, meg koktélozás a polgármesterrel, meg kirándulás mindenféle múzeumlátogatással stb. Bár semmilyen nyitóbulit nem mondott, de gondolom ez a diákok dolga lenne megszervezni.
Délelőtt volt a nyelviskola „vizsgája”, de én átkértem magam hétfőre, mert nem igazán készültem fel. Az a feladat hogy 5 percig beszéljünk bármiről folyamatosan. Gondoltam majd mesélek arról hogy merre jártam a nagyvilágban, de mások olyan profi előadást csináltak hogy nem volt pofán spontán kiállni és gagyarászni. Ráadásul itt 20-as jegy a maximum, a 12-es jelenti az otthoni 2-est és nem nagyon volt ennél jobb jegy. Az afrikai fiú kapott 20-ast de neki anyanyelve a francia. Úgyhogy gondoltam bemutatom Magyarország pozitiv oldalát, vagy a borokat vagy majd valamiről mesélek nekik.
Délután megnéztük az Amelie csodálatos életét, igy harmadszorra már tetszett, meg egész jól értettem. Csak sajna elég hosszúra sikerült és a végére már elfáradtam a sok figyeléstől.
Tök jó, hétvégén egész Franciaországban minden múzeum, kastély stb ingyen lesz látogatható. Gondoltuk hogy felmegyünk Párizsba a Louvre-ba, de aztán úgy voltunk vele hogy inkább ne, mert biztos hatalmas tömeg lesz. Úgyhogy ha az időjárás is úgy akarja akkor holnap megyünk Rouen-ba, vasárnap meg itt Le HAvre-ba nézünk körül. A városháza egy hatalmas épület, aminek fel lehet menni a tetejére (17. emelet) és állitólag nagyon szép a kilátás. Bár nem tudom hogy a párás levegőben mi lehet a szép, de ha sikerül bejutni akkor majd elmesélem.