Kezd most már az itt létem egész jó lenni, mármint nemzetközi tekintetben. Nagyon kirekesztve éreztük magunkat mert mi máshova járunk suliba mint a többi Erasmusos, ezért kitaláltuk a mexikói fiúval szombat este hogy vasárnap este beülünk valahova. Szépen sorban felszedtünk mindenkit ahol lakott, de kiderült hogy ahova akartunk menni, az zárva volt. Aztán az derült ki hogy itt vasárnap semmi nincs nyitva. NAgy nehezen találtunk egy bárt, ahova be is engedtek minket. Elég vegyes volt a csapat. Magyar lányok, és brazil, mexikói, maláj, spanyol fiúk. Ez az este olyan volt, mint amilyenről minden Erasmusos diák álmodozik, mindenki mondta a magáét a saját francia kiejtésével néha jókat röhögtünk mikor valaki szenvedett. Meg is beszéltük hogy az lenne az igazi, ha mindenki egy helyen lakna, és az egyetemen is egy „osztályba” járnánk mindannyian, hisz mégiscsak sorstársak vagyunk és nem a rideg franciákkal lennénk egész nap. Mindenki mesélt a saját országáról, kajáiról, tanitottuk egymásnak a fontos szavakat. Annyi hülyeséget tanulunk, sokkal hasznosabb lenne, ha délelőtt csak nyelvórák lennének,délután meg mindenki választhatna hogy mire akar beülni. De sajnos nem mi döntünk ilyen téren. Este mindenki hazament, reggel suli majd délben találkoztunk mindannyian megint a főépület előtt és elmentünk kajálni. Ez hiányzott nekem eddig, hogy ne a magyarok fejét lássam mindig, és ne is a franciákét. A kajával nem jártam nagyon jól, mert kétféle főétel volt, hal és alig megsütött (még véres) marhahús. A két rossz közül az utóbbit választottam és próbáltam kihalászni a megsült részeit. Szerencsére kaptunk hozzá párolt lencsét meg valami tésztát, igy a vaniliapuding után úgy éreztem hogy kipukkadok. Nekünk vissza kellett menni délután órára, de már most leegyeztettük hogy csütörtökön este megint találkozunk és hivjuk a többieket is. Nagyon szörnyű volt a délutáni óra. Munkajog. A tanár egy tip-top mosolygós nő, de tuti hogy ő lesz a legszigorúbb, látszik a tekintetén. Ja és láttam a vizsgáimat, 6 db lesz az egész félév folyamán. 3 november közepén, 3 pedig január utolsó hetében. Azt hiszem hogy nem fogok belegebedni.

Úgy tűnik itt az ősz, mindenki megszokta a munkát és beindulhat a sztrájkszezon. Ma vettük észre a buszon, hogy kedden az összes buszos sztrájkol, és itt meg is csinálják hogy egész nap egy busz se fog járni. Kiváncsi leszek hogy mi lesz. Utunk amúgy a France Télécomba vezetett, ahol a nő már tudta hogy kik vagyunk. Felhivott egy számot, de ott közölték hogy ez nem hozzájuk tartozik, mert a vonal jó, és megadta azt a számot amit én már felhivtam és amire ráment a fél kártyám. Mondtuk hogy adjon már egy másikat, mert külföldi diákok vagyunk, és nincs pénzünk ilyenekre, de közölte hogy nem tud másikat, ő nem tudja felhivni onnan a boltból. Király, de én hivogasssam a mobilomról. Épp megbeszéltük hogy hétfőn reggel Georges-t letámadjuk, mire Vera meglátta ott a bevásárlóközpontban, épp ment lefele a parkolóhoz. Gyorsan letámadtam és elmondtam hogy mi a bajom, közben a többiek is odaértek és mondta hogy hétfőn az irodájából megpróbálja felhivni. Kérdeztük a sztrájkot is, de mondta hogy hát akkor stoppolni kell. Amúgy hétfőn meg a Total sztrájkol… nem normálisak esküszöm. Legalább olyan gyakori itt a sztrájk mint otthon a benzináremelés. És ezek komolyan is veszik. Munkajogból mondták a többiek hogy igazából a sztrájkjogról fogunk tanulni, mert itt a szakszervezetnek hatalmas súlya van és és ha valami nem tetszik nekik akkor azonnal sztrájkot hirdetnek.

Délután elmentünk (szerintem) a világ egyik legszebb helyére. Na jó, lehet hogy nem a világ, de Franciaország egyik legszebb falujába. Le Havre-tól kb egy órányira van busszal. Bár a jegy iszonyú drága volt (1500 ft oda vissza), mindenképpen megérte. Eddig is imádtam ezt az országot (leszámitva a France Télécomot), de ezek után megint szerelmes lettem belé. Nem győztem fényképezni. Egy gond volt, hogy iszonyatosan fújt a szél, de legalább ki lett próbálva a szél-esőkabátom, és kiállta a próbát. Engem majdnem elfújt, de egy kicsit se fáztam. Azt hiszem érdemes volt megvenni. Néha elkezdett cseperegni az eső, de szerencsére mindig abbahagyta, így a széltől eltekintve mázlink volt, mert mára esőt mondtak. Bár a szélnek is voltak előnyei, mert hatalmas hullámok voltak, és ez a part nem lett volna ilyen szép normál időben. Két nagy szikla van Etretat-ban, mindkettőre felmásztunk, jól ki is fáradtunk. Majd úgy gondoltuk hogy ennyi „torna” után megérdemlünk egy kis palacsintát. Megint csalódnunk kellett, úgy mint múltkor a fagyiban. Nem elég hogy drága volt, mert ha jó akkor az ember nem foglalkozik az árával, de egy palacsinta négybe volt hajtva, rajta volt csokiöntet, dió és egy gombóc vaniliafagyi és edd meg. Kicsit csalódtunk benne.

Hát ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. A Renaulthoz mentem volna gyakorlatra, de idén nem fogad senkit, ezért megyek az HLM-hez, ami valami ingatlanokkal foglalkozó cég. Végülis biztos azért megyek ide, mert a sors úgy gondolja hogy jobb ez nekem. Itt van gyalog 10 percre, és a francia diákok szerint nem rossz hely, vagyis ők azt mondták hogy jó. Majd kiderül. Kiváncsi vagyok hogy mikor kell kezdenem. Lehet hogy már jövő héten, mert 50 napot kell ledolgoznom és mivel csak 3 napot dolgozom hetente, ezért több lesz mint 10 hét. Mondtam hogy az őszi szünetben nem tudok bemenni, mert megvettem a jegyemet haza. Nem kell azt nekik tudni hogy nem megyek haza, igy hátha könnyebben elengednek. Georges azt mondta hogy ez a főnökön múlik, de kacsintott és azt mondta hogy ő mellettem van, és megpróbálja elintézni. Remélem ez azt jelentette, hogy akkor irány a nagy világ, irány London 🙂
Netem a változatosság kedvéért még mindig nincs. Többek javaslatára el fogom kérni a vendégkönyvet meg szólok hogy a fogyasztóvédelmi felügyelethez fogok fordulni. Bár a France Télécom irt levelet hogy a telefonvonalam jó és hogy innentől kezdve a szolgáltatóhoz menjek, mert a hiba náluk van. Ismerős, nem? Otthon is mindenki a másikra mutogat.

A nap jóhire: van függönyöm!!! Kicsit régi, kicsit sárga, de függöny, és végre van minek örülni. 🙂

Tegnap este kicsit kirúgtunk a hámból és elmentünk koktélozni. Hát nem egy olcsó mulatság az biztos, de havonta egyszer megengedhetjük magunkat. Ma nem volt egyszerű a felkelés, mert arra ébredtem hogy nem tudok nyelni, úgy fáj a torkom. Hát igen, éjszaka nagyon lehűl a szobám és reggelre nagyon hideg van. Délelőtt iszogattam meleg tejeskávét, majd a mai szakács Szilvi volt, úgyhogy az ebédem meg volt oldva, jó kis hazai paprikáskrumpli volt, bár nekem hiányzott belőle a nokedli. Kicsit később elindultunk a kikötőbe megérdeklődni, hogy mennyibe is kerül az út Angliába és milyen a menetrend. Kiderült, hogy mindennap megy komp, de mivel jövő héten átveszi egy másik cég, ezért árakat nem tudtak mondani. Remélem marad az 1 font. Utána jött a szokásos ücsörgés a parton. Gondoltuk eszünk egy fagyit, de egy gofrist találtunk, aminek nagyon megörültünk. Kár volt mert fagyasztott gofrit adtak, de akkorát hogy alig fért el a nagy papirtányéron. Annyira nem volt rossz végülis. Annál rosszabb volt a fagyi amit utána ettünk. Életem legdrágább és legrosszabb fagyija volt, de legalább ezt is kipróbáltuk és tudjuk hogy oda többet nem megyünk.

Tegnap tudatosult bennem hogy már 3 hete itt vagyok, de egyáltalán nem érzem hogy bármit is fejlődtem volna nyelvtudás szintjén. Pedig mindenki azt mondta hogy csak az első 2-3 hét lesz nehéz. A francokat. Tegnap voltunk moziban. Kicsit tartottam tőle, mert francia felirat nélkül, ráadásul este 9kor kezdődött és féltem hogy elalszom a két és fél órás film alatt, de meglepő módon végignéztem és értettem is. Bár a története elég egyszerű volt, de csak pár homályos rész maradt. Az elmúlt három napban nem igazán történt semmi. Netem a változatosság kedvéért még mindig nincs. Szerdán kétszer mentünk vissza, akkor közölték hogy mire hazamegyünk lesz. Visszamentünk csütörtökön is. Akkor közölte a nő, hogy a központban van a hiba, és legkésőbb péntek estére lesz. Hát nem lett. Bánatunkban elindultunk vásárolgatni. Két bolt van Franciaországban, ahol mindig találok magamnak valamit. Most is sikerült egy halom pénzt elkölteni, de azzal nyugtattam magam hogy fekete kardigánt régóta kerestem, cipőt meg amúgy is akartam venni, meg pólót is. Igy legalább történt velem aznap valami jó is. Tegnap reggel mentünk a bankba, mert jött a levél hogy kész a kártyánk. Odamentünk, erre közölte a nő hogy majd szerdán lesz kész, akkor jöjjünk vissza. Bambán néztünk hogy akkor minek jött az értesitő. Mondtam a nőnek hogy nekem még valami papirt alá kéne irni mert telefonáltak. Jött egy fickó, aláirtam a papirt és közölte hogy 10 percen belül megkapom a kártyámat, és meg is kaptam. Most ehhez szóljatok hozzá. És minden ilyen. Nekem mákom van mert a nevemet jól irták rá a kártyára, de a többieknek mindenhol folyamatosan elirják.
A másik nagy bánatom hogy nagyon hideg van. Sajnos szélső lakásban vagyok, és nagyon hideg van. Legalább 5 fok különbség van a többiek szobája meg az enyém között. Most még csak elviselem, de mi lesz kicsit később, addig amig nem megy a fűtés.