Még nem indultunk el, de most már remélem hamarosan megyünk. Lementem pénzt kivenni, gyanútlanul – mint mindig – beütöttem az összeget, kiirta hogy OK, várjak türelemmel majd visszaadta a kártyát és pénz sehol. Erre bementem a bácsihoz és mondtam hogy de hol a pénzem erre ránézett a kártyámra és megkérdezte hogy amerikai vagyok e. Hát én ilyen se volt soha. Németnek, orosznak már néztek, de hogy amerikainak???!!!!!!! Aztán megnyugtatott, hogy szar az az automata, menjek a másikhoz, és ne aggódjak mert nem vett le a számlámról pénzt. Pedig már az infarktus kerülgettt, mert nem kevés összeget akartam kivenni. Gyorsan hazaszaladtam, megnéztem a számlámat és tényleg nem vonta le…, csak amit ténylegesen kivettem.
Ha valakinek nagyon sok pénze lenne és nem tud vele mit csinálni, akkor nyugodtan utalja hozzám, mert a számlám lassan kiürül és szomorú leszek.

Tudom hogy nehéz ember vagyok, és nagyon kevesen tudnak elviselni, de azt hiszem hogy eléggé tudok alkalmazkodni is és türelmes is vagyok egy darabig, de mikor kihoznak a sodromból akkor nincs megállás…..
Mert:
– nem szeretem ha hülyének néznek
– nem szeretem a hazug férfiakat (mert úgyis lebuknak, mert looserek)
– nem szeretem a kétszínűeket
– nem szeretem akik nyávognak (fura de ilyenkor megjelenik az arc is előttem)
– nem szeretem a tehetetleneket…..
Ez egy kicsit soknak tűnik azt hiszem, tény hogy eléggé antiszociális vagyok, de azért megvan az ellenkezője is
Mert:
– szeretem aki szeret
– szeretem aki vidám
– szeretem aki életrevaló
– szeretem aki tud velem bánni
– szeretem aki talpraesett és minden helyzetben megállja a helyét (na ezek nálam az istenek)
– szeretem akit bármikor zaklathatok a hülyeségeimmel
Azt hiszem egálban van. Mégis miért van hogy jelen helyzetben mindenkit (na jó, egykét kivétel van) a pokol fenekére kívánok. Főleg azokat akik hülyének néznek. Ennél jobban semmit nem utálok.
Na mindegy, befejezem az agonizálást, készülődök a holnapi túránkra. Mivel állitólagos barátaink keresztbeszerveztek, ezért Gabinak ketten megyünk. Lesz kicsi autónk, reméljük jó időnk és egy térképünk és uccu irány Bretagne.
Vasárnap este jelentkezem!

Végre egy szombat amikor nem kellett suliba menni. Nem mintha amúgy bementem volna. Nagyon érzem a végét és már nincs kedvem suliba menni. Délelőtt pihi volt, majd mivel gyönyörűen sütött a nap felültünk a buszra és átmentünk a szomszéd faluba sétálgatni, kacsákat nézegetni. Nagyon jó volt, mintha itt már tavasz lenne.
Délután ebéd után megtudtuk hogy milyen nagy leárazások vannak. Országos szinten 20-50%, de mindenből, nem úgy mint otthon. Addig győzködtük Gabival egymást, hogy este 5kor nekiindultunk. Szerintem nagyobb volt a tömeg mint karácsonykor, elég hamar fel is adtam, pedig csak 2-3 boltban voltunk, de azért sikerült venni egy-két dolgot :)) Jót is tett a lelkemnek 🙂
Az a baj hogy még van amit szeretnék, de nem nekem találták ki ezt a vásároljunk sokat dolgot. Egyszer ha sok pénzem lesz, biztos azt fogom csinálni, hogy keresek valakit, akinek elmondom hogy mik a méreteim, mit szeretnék és pakoljon elém sok-sok ruhát amit a saját otthonomban kiválogatok, felpróbálok és ennyi. Utálom a sok hülye embert amint furakodik, nyomul, lökdös…

Megjöttem a Center Parkból. Ahogy vártam olyan gyorsan el is telt, na de kezdjük az elején. A weblap alapján mint már írtam valami fergetegesen gyönyörű helyre gondoltam, erre egy csillebérci úttörőtáborba érkeztünk. Teljesen csalódott voltam, mert nem ilyenre számítottam. Este már kezdődött a játék amiből eleinte semmit nem értettem, csak annyit tudtam hogy vannak a munkáltatók meg a munkavállalók képviselői és nekik kell tárgyalni. Ráadásul minden második tárgyalást videóra vettek, és utána egy pszichológus kielemezte az egészet. Magyarul biztos jobban élveztem volna. Kedden ráadásul beosztottak egy ilyen videós tárgyalásra. Hát nem én vittem a primet. Este jöttek a tanárok vacsizni. Ilyen rossz kaját még életemben nem főztem, pedig biztos voltam benne hogy egy paprikáskrumplit nem lehet elrontani, de most bebizonyitattam hogy rosszul gondoltam. Végülis megették mert nem tudták hogy milyennek kell lenni. Ráadásul szegény kinai kislány három napig ette a maradékot, mert nem szabad pocsékolni. Furák ezek a kinaiak, olyan alázatosak és olyan naivak. A tanárok is jófejek voltak. Engem egyik se tanit, igy nehéz volt őket elképzelni másfajta helyzetben, így barátként beszélgettek velünk.
Az „órarend” elég húzós volt, de azért volt idő hogy kipróbáljuk a medencéket. A pezsgőfürdő természetesen mindig tele volt, a nagymedencében a hullámokat meg nagyon ritkán inditották el, de akkor jó nagyokat csináltak. Tegnap (utolsó nap) fedeztük fel hogy van egy kinti vadvizi csúszda is, vagy nem tudom hogy hivják. Az épületből indul és oda is ér be, de az egész csúszda kint a szabadban megy. A végén meg egy fotós állt ott végig és fényképezte a becsobbanás pillanatait. Utána meg jó drágán meg lehetett venni. Mondanom se kell hogy én a megcélzott piachoz tartozom mert természetesen vettünk fényképet. Muszáj volt valami emléket hozni, és ha már pólót nem tudtam venni, akkor maradt a medencés fénykép.
Igazából semmi fárasztó nem volt, mégis úgy érzem magam mintha nem aludtam volna három napja. Biztos csak a tiszta erdei levegő nyomott el…… Úgyhogy szerintem most hétvégén pihenés lesz, meg tanulni kéne mert jövő héten két vizsgám is lesz…

Ma kivételesen iskolában voltam, bár semmit nem csináltunk 8tól délig. A fickó magyarázott, mi meg a jövő heti menünket terveztük. És azért nem engedett el minket fél 12-kor mert hangoskodunk a folyóson….. király.. Kikaptuk a negyedik vizsgánkat. Király vagyok, a 20ból 19pontom lett. És természetesen azt az egy pontot is a figyelmetlenség miatt vesztettem, mert rosszul másoltam le a feladatot, egy nullát kihagytam. Amúgy fura, de a magyaroknak lettek a legjobbak. Találkoztam a jövő heti csoporttársaimmal is. Két lánnyal meg egy Vivien nevű fiúval leszek együtt. Van az „osztályban” egy majom kinézetű fekete lány, akin mindig ki voltunk akadva, hogy hogy nézhet igy ki valaki, tényleg olyan mint az állatkertben valamelyik majomféle. De mikor odajött hogy én vagyok e az Eva, akkor tök aranyos volt, elmagyarázott mindent és feltűnően érthetően beszélt. Kiváncsi leszek erre a játékra nagyon. Ma be is vásároltunk, mert kaját azt nem kapunk. Ráadásul az egyik tanár bejelentkezett hozzánk magyar vacsorára. Azt nem tudom hogy hányadmagával akar jönni, de úgy döntöttünk Gabival hogy paprikáskrumplit csinálunk. Azt könnyű megcsinálni és lehet belőle sokat.