Még mindig kerülget ez a hülye nátha meg köhögés, már nagyon unom. Lehet hogy ki kéne pihenni, de se türelmem se időm nincs rá… A hétvége is ennek a jegyében telt. Azt hittem hogy tök jól vagyok, de mégse.. Igazából rosszul se vagyok.

Tegnap teljesen happy voltam a hótól, mármint innen bentről és úgy elmentem volna sétálni. Nincs is annál szebb, mikor a szakadó hóban sétált, robog a cipőd alatt a hó és tök jó. De se téli cipőm, se a nagy téli kabátom nincs nálam, így ugrott az egész. Csak az ablakból szemléltem és csodáltam. Igazából jobban örülnék már a tavasznak, de igy télbúcsúnak ez tökéletes.

Hogy mi is történt még? Hát nem igazán tudom. Elkezdtem a szakdogám anyagát fordítani. A tanár azt mondta hogy nem kiváncsi részletekre, ami érthető is, hiába küldöm el neki a fejezeteket, ő abból még nem lát semmit, hanem majd egybe az egészet. Bárcsak már ott tartanék…. De majd most neki esek. Este elmegyek könyvtárba, hozok egy kis elméleti anyagot, mert tudom hogy azt szeretik a bevezetőben, aztán hajrá.

Már megint éjfél van, én nem tudom hogy tud ilyen gyorsan telni az idő.
Tegnap akartam írni, de elég sűrű napom volt, így ma megpróbálok emlékezni… nem olyan könnyű ám, nagyon öreg vagyok és hamar elfelejtek mindent.

Szóval a reggelem a Mol székházban kezdődött ahol a szakdogában segítő munkatárssal találkoztam, majd gyors ebéd után irány a francia óra. Egy ismerősnek francia barátnője van, és megkértem hogy beszélgessen néha velem, ne felejtsek túl sokat. Mondta hogy ok, de akkor én meg beszélgessek vele magyarul mert neki is gyakorolni kell. Gondoltam ott leszek egy órát, de végül két és fél óra lett belőle. Tudni kell a lányról hogy 3 hete tanul magyarul de úgy ragozza az igéket, hogy leesett az állam. Tudja mikor kell ban ben, ról-ről, mikor kell a mondatba „van”. Tisztára égett a fejem hogy én meg 10 évnyi francia tanulás után itt tartok. Meg szerintem lehetünk még egy páran igy.

Este az elveimet feladtam és vettem magamnak arckrémet. Hétfőn voltam kozmetikusnál és ő mondta hogy jobb lenne ha vennék valami kenceficét, igy beadtam a derekamat. Gabi most biztos büszke lenne rám, mert soha nem érdekeltek az ilyen hülyeségek 🙂

Azt hiszem most eldőlök és fél percen belül aludni fogok…

Mi van a természettel?? Múlt hétvégén még gyönyörű tavaszi idő volt, erre most kinézek reggel az ablakon és fehér minden. Valaki fent megkattant és szórakozik velünk…
Most itthon vagyok a vidéki rezidenciában, egész nyugis…. Bár valószinűleg azért mert gyakorlatilag nem sokat vagyok itthon.. péntek este kezdődött. Jó volt. Nagyon. Először féltem hogy 5 év után miről fogunk beszélni, lesz e kinos csönd, de aztán hamar kiderült, hogy alaptalan volt mindenféle rossz érzésem. Olyan volt, mintha múlt héten beszéltünk volna utoljára. Kedves volt, és humoros. Vagy hogy kell ezt mondani? Olyan mint régen 🙂 Jól éreztem magam és szerintem ez a lényeg.
Tegnap délelőtt elintéztük a családi ügyeket, teleettem magam jó kis anyukámfőztjével, majd átmentem Ancsihoz egy KICSIT dumálni… Nem tudom, hogy csináljuk de amikor ott vagyok mindig rohan az idő. Emlékszem még régen, gimis korunkban egyszer ott aludtam és este lefekvéskor elkezdtünk beszélgetni, aztán hirtelen világos lett. Na valami ilyesmi volt tegnap is, 2kor mentem és hirtelen este 7 lett és igazából nem tudtuk hogy miről beszéltünk, aztán meg hirtelen este 10. Jó mi? De hogy miről beszéltünk ennyit nem biztos hogy el tudnám mondani 😀 Azt hiszem az ilyen embereket nevezik igazi jó barátoknak akiknél rohan az idő és nem az órát nézzük folyamatosan hogy mikor menjek már haza…

Este jött a Megasztár. Lehet hogy csak az én antiszociális felfogásom miatt van, de senki nem volt szimpatikus. Mintha ez nem ebben az országban lett volna, fura ezt mondani, de echte magyar emberek nem is szerepeltek…..

Tessék, fél2 van, és még mindig fekszem az ágyban és sajnálom magam. Nincs erőm felkelni, utálok mindenkit, utálom az egész mindent. Miért nem tudok felállni és elindulni? Ez nagyon gáz igy…. mennék is meg maradnék is, de nem tudom melyik az erősebb. Valószinűleg a maradnék, mert akkor már el tudtam volna indulni. Hogy hova azt nem tudom, de el….
Megnéztem a Love Actually-t, ettem csokis kekszet, ittam tejeskávét és ennyi volt a mai cselekedetem. A telefont nem veszem fel, az sms-ekre nem válaszolok, mert nincs kedvem senkihez. Még a redőny is le van engedve…. ez már a véééééééééééééééééég….
Valaki jöjjön és mentsen meg!!!! Jöjjön ide, mondja azt erőszakosan hogy öltözzek már fel és indulás van, és megyünk sétálni, vagy csak úgy elindulunk a világ vége felé, hátha útközben valahol jobb lesz. Ahol meleg van, ahol jól érzem magam, ahol nem csapnak be, ahol szeretnek, ahol én is szeretek mindenkit, ahol nem idegesitenek, ahol nem kattog az agyam, ahol nem álmodom rosszakat, ahol nem fantáziálok… létezik ilyen?

Legalábbis az előszele…imádom. Reggel lementem a Westendbe és teljesen más kedvem lett mikor kiléptem a lépcsőházból, olyan szép lett az élet vagy mittudomén. Márcsak a fehérvirágba borult cseresznyefák és a csicsergő kis madárkák hiányoznak. Ilyenkor kéne elmenni kirándulni, sétálgatni a hegyekben, futni le a dombon mint a filmekben. Lehet hogy javithatatlanul romantikus vagyok és túl sok filmet nézek 🙂 Bár ha jól emlékszem tavaly is ez volt február közepén, aztán jött még egy jó hónap amikor nagyon hideg volt aztán meg hirtelen nagyon meleg lett…. de én akarok tavaszt!!! Mert az jó! Kivéve hogy a sok hülye ember is igy gondolja és kimozdul otthonról….
Két hónap és megyek vissza Franciaországba… persze ha a mindenki úgy akarja. Megrendeltem a repjegyemet, el akartam ma érte menni, erre közölte a csajszi, hogy ő csak ügyeletet tart, sajnálja hogy nem jelezték hogy szombaton nincs repjegy átvétel…. majd fel robbantam. De végülis legalább egy kicsit friss levegőn voltam.
Most meg itt punnyadok és növesztem a hátsómat ami már igy is elég nagy. Kinéztem egy fitness szalont, de kicsit drágállom. Majd jövő héten elmegyek megnézem, mert valamit most már sürgősen tennem kéne, mielőtt elfolyok az ágyon……