Ismét negativ hangulatban vagyok, úgyhogy akit nem érdekel az elmélkedésem, az inkább el se olvassa. Na szóval az van hogy folyamatosan csalódok megint az emberekben, főleg a férfiakban. Olyan hímneműek akiket eddig nagyon szerettem, meg fontos ember volt számomra, olyan elveket vall, hogy rosszul vagyok tőle és nem is értem hogy eddig mit szerettem benne. Biztos én vagyok megint érzékeny periódusomban, de valahogy nem értem a férfiak poénjait. Szó volt arról hogy mivel decemberben lesz a beköltözés a lakásba, azért akkor legyen a lakásavató egy grillparty keretében a teraszon. Erre nyilván én kiakadtam hogy ki az a hülye aki ezt élvezné 0 fokban… erre a férfiak közölték hogy ez milyen poén. Hát szerintetek is??? A másik, hogy miért kell egy 38 nm-es lakást bútorraktárrá alakítani? Legyen ilyen kanapé, olyan asztal, ilyen komód, olyan szekrény stb… Ja és persze legyen trendi, élhető, kényelmes stb… Esküszöm a férfiak nem a földön élek, vagy pedig én tévedtem el nagyon nagyon. Most már teljesen elbizonytalanodtam és tényleg nem tudom, hogy mi keresnivalóm van itt. Úgy érzem, hogy állok egy hatalmas kereszteződésben és fogalmam sincs hogy merre menjek. Szivem szerint mennék egyenesen, de az eszem azt mondja hogy az hosszútávon kerülő és el kéne most már fordulni. Gondolom többen voltak már ilyen szituációban. Az a baj hogy az egyenes tűnik a legegyszerűbbnek, az irányváltás pedig a legbizonytalanabbnak, hisz arról semmit nem lehet tudni, se azt hogy hol ütközöl újabb akadályba, se azt hogy mi van az út végén. De nyilván nem mindig a legegyszerűbb a legjobb. Mesélte Veszna, hogy Csernus nyilatkozta a nőkről hogy a 80%-uk már az első hónap után eldönti hogy a társa hozzávaló e vagy sem, a maradék pedig még a harmadik gyerek után is reménykedik hogy lesz ez még jobb is… Remélem hogy én nem a maradékban vagyok, és ez most csak egy átmeneti nehézség, amit meg kell oldanunk, egy feladat a sors részéről, aminél ha nem futamodunk meg, hanem átlépünk rajta akkor egy lépéssel máris közelebb vagyunk a tökéletesség felé.
Hát Szabó Éva elmélkedéseit hallották. Amúgy elég szarul is vagyok, tegnap teljesen kijött a náthám. Napközben az IKEA-ban voltunk, késő délután meg leugrottunk motorral Velencére halat enni, estére pedig már nagyon nem éreztem jól magam. Egyik pillanatban rázott a hideg, a másikban melegem volt, közben az orrom tele, levegőt nem kapok. Azt hittem hogy hétvégén majd helyrejövök, de nem úgy tűnik. Hát ennyi. Hogy ma mit csinálunk azt nem tudom, majd beszámolok. Egyelőre ülök a nappaliban, iszom a kis tejeskávémat és elmélkedek…

Itt vagyok ám, nem kell aggódni, csak valahogy eltelt ez a hét. Nem, nem lőttem be magam, csak annyi minden történt, hogy hirtelen megint hétfő lett. Sajnos. Pedig pénteken azt hittem hogy de jó lesz a hétvége, egy csomót pihenek, aztán mégse sikerült. Szombaton felmentünk saab-tesztnapra, utána meg elmentünk a MaxCity nevű iszonyatosan méregdrága helyre. Az már biztos hogy ott nem fogunk vásárolni. Leültem egy ágyra, ami tök kényelmes volt meg úgy el tudnám képzelni a nappaliba és közölték hogy másfél milla. Úgyhogy gyorsan fel is álltam.
Terveztettünk előszobabútort, meg konyhabútort, de valószinűleg máshol csináltatjuk meg. Viszont láttuk tök jó ötleteket, úgyhogy azokat felhasználva keresünk valami olcsó megoldást.

Amúgy fáj a torkom. Zsófi beteg és lehet hogy tőle, lehet hogy a munkatársamtól kaptam el, de hol melegem van, hol fázok, a torokfájás persze állandó. Ma is körbepusziltunk mindenkit, mert szülinapozás volt. Kaptunk ketten két tortát, egy gesztenyéset meg egy oroszkrémtortát. Annyira egyikért se vagyok oda, de a szándékot kell nézni, annak meg örültem. Kedvesek voltak nagyon.

Mi is volt még, nézzük csak. Hát igen, azért megemliteném a pesti cuccokat. Kicsit már elegem van, mégis mit akar a nép? Játsza itt az agyát, közben meg nem gondolnak bele hogy mi miért van és mi van akkor ha Gyurcsány lemond? Ebbe vajon belegondolt valaki? Ki jön helyette? Meg miért lenne jobb utána? Na mindegy, ennyit a politikáról, már nem is olvasom mert csak bosszankodok a sok hülye emberen. Ahelyett hogy olvasnának, moziba járnának, vagy kommunikálnának egymással, kimennek a kossuth térre …. nem értem őket. Meg azokat a vidékieket se, akik sírnak hogy nincs pénz az életre de azért ingyen osztogatnak kaját egész nap… miért nem dolgoznak? miből tudnak osztogatni?
Hát akkor téma lezárva, ennyi.

Más azt hiszem egyelőre nincs, még mindig fáj a torkom, bár azt hiszem hogy eléggé gyorsan gépelek ahhoz hogy ne múljon el ennyi idő alatt 🙂
Megpróbálok most már gyakrabban jelentkezni..

Csendes vasárnap délután, fekszem az ágyban, kint gyönyörű idő és végre nem kell semmit se csinálni. Valahogy a mostani hét nagyon hosszú volt. Csütörtökön már nagyon szenvedtem, a péntek meg katasztrófális volt. Este a két gyerek az enyém volt mert a szülők kimenőt kaptak, jól le is fárasztottak. Szombaton volt az előszülinapi buli, apukám főzött bográcsban isteni babgulyást, jó sokan is voltunk. Egy napra a Norbi-diéta is felszabadult, mert ezt nem hagyhattam ki, sőt még volt fincsi torta is… 🙂 Este pedig pár Jóbarátok nézése után úgy bealudtam, mintha fejbe vágtak volna. Még azért a tüzijátékot megnéztük az erkélyről, nagyon szép volt.
Talán még Vesznával elmegyünk kicsit shoppingolni ha az ura hazajön, de amúgy a pihenésé a főszerep.
Fotók a szokásos helyen… ( vagyis itt

Hülye vagyok, az itteni idő szerint délután történt a lenti tragédia.. csak kint akkor reggel volt, ezért tévesztett meg…

Ma sokszor eszembe jutott (vagyis már hétvégén is), hogy 5 éve ilyenkor pont New Yorkban voltunk és milyen „izgalommal” zárult az utazásunk. Olyan mintha csak tavaly lett volna. Még mindig előttem van Ági, aki telefonál Zolival hogy kapcsoljuk be a tv-t mert nekiment egy kisgép a WTC-nek, majd elindulunk be a városba, hallgatjuk a rádiót és kiabál a műsorvezető, hogy omlik össze a torony. Tiszta olyan, mintha most is hallanám… Fura, nem? Meg az is, hogy én ott nem is fogtam fel, hogy mi történt igazán. Az itthoniak jobban izgultak meg aggódtak mint mi. Na mindegy, csak gondoltam ennyit irok erről az egészről, mert talán percre pontosan most történt.
A hétvége tök jó volt, csak már megint rövid. Pénteken csajbuli volt, szombat délelőtt fodrász, délután mozi a kölykökkel, este szalonnasütés, vasárnap meg a másik családdal szülinapi ebéd. Úgyhogy nem lehet mondani hogy nagyon unatkoztam volna 🙂 Rossz is volt ma felkelni, meg vonatozni. Ráadásul nagyon hideg van. Ti is érzitek? Bár tény, inkább legyen hideg és napos idő mint hideg és esős.
Ja és hétvégén elhatározásra jutottam, hogy folytatom a spanyol tanulmányaimat. Ha sikerül jó tanárt találni, akkor ezerrel fejest ugrok bele..
HÁt akkor jó hetet mindenkinek!