Azt hiszem kicsit becsiccsentettem. (legalábbis az apukám szerint) Gépelni még tudok, de a nyelvem már nem úgy pörög.. de most jól érzem magam. Anyuéknál vacsiztam sült hal volt, közben meg Vesznával megiszogattunk pár pohár pezsgőt… Leszarok mindent, azt is ha valaki megsértődik meg azt is ha valaki nem. Előtte meg megsütöttem életem első aranygaluskáját (köszi Edina), és annyira nem is lett vészes. Fel is hivtam mamát, aki azt mondta hogy nem az én hibám hogy leégett egy kicsit hanem a sütőé, úgyhogy ne aggódjak, mire annyi idős leszek mint ő (ő most 80 éves) akkora olyan lesz mint az övé. Azért remélem hogy egy kicsit hamarabb. Amúgy tök jó volt végre megint sütit sütni. Már nagyon hiányzott, bár az anyukám próbált néha beleszólni, meg néha én nem tudtam hogy mit kell csinálni, de azért ment. NEm volt egy nagy ördöngősség. Ha valakinek kell a recept átküldöm. Amúgy viccesen nézhettem ki, amint ülök az ebédlőben a szőnyegen, ölemben a kelesztőtál és közben dagasztom a tésztát. De tök jó érzés volt a végén, mikor már hólyagosodott és láttam hogy elválik az edénytől. Persze a csuklómon azért éreztem, de legalább volt látszata. Hát ennyi volt ma. A holnap még bizonytalan, de az anyukám töltött káposztát csinál, úgyhogy rossz már nem lesz a hét utolsó napja 🙂

most látom hogy megjelent az a bejegyzés amit tegnap írtam… pedig azt hittem hogy elszállt mert nem jelent meg… vannak még fura dolgok

Egyszer fent egyszer lent. Nálam ez úgy van hogy egyszer nagyon fent egyszer nagyon lent. Nem tudom, hogy milyen középen lenni, biztos nem olyan jó mint nagyon fent és nem olyan nagyon rossz mint nagyon lent. Nálam most az utóbbi van. Nem tudom miért, és azt se hogy mit lehetne ellene tenni. Tegnap borzasztó nagy hisztit vágtam le, persze csak részben jogosan, de már eleve paprikásan mentem haza, igy egy csepp elég volt a robbanáshoz. Persze ezt akkor nem vallottam be, de tudom, hogy hiszti volt… Felhúztam magam azon, hogy felhívtam a “családot” és már otthon voltak, röhögcséltek, semmi dolguk nem volt, én meg még mindig itt voltam bent, és ez idegesít. Tény, hogy kevesebbet is keresnek, de zavar hogy mindig én érek haza utoljára, hogy semmire nincs időm és hogy magasról le vagyok szarva. VAlószínűleg ez utóbbi a legjobban…. Na ilyen hangulatban értem haza, ezen csak az javitott hogy Zsófi integetve várt az állomáson. Azt hittem, hogy estére minden rendben lett, de mégsem. Érzem hogy belül nyom és ha most kiabálhatnék azzal (és jól kioszthatnám és elküldhetném a fenébe) akkor biztos jobban lennék, de nem tehetem. Az történt ugyanis hogy a főnököm mindennap a déli mellett megy el és amikor egyszerre megyünk akkor elvisz. Ez persze itt bent nem mindenkinek tetszik, ugyanis van még valaki aki szintén azzal a vonattal jön, de ő mindig később indul, meg neki nem is szokta felajánlani. Így megjelent az irigység, rosszindulat, utálat és persze panaszkodás. Tudni kell az emberről hogyha nincs problémája akkor csinál. Na ez engem rettentően zavar és már finomat próbáltam megmondani a véleményemet, de azonnal támad és állitja hogy neki van igaza. Tegnap négyen győzködtük, de így se …. Tudom, az ilyenre rá kell hagyni, de úgy nyakonönteném egy vödör vizzel hogy nyissa már ki a szemét és tegyen valamit a jobbért, minthogy itt kárál egyfolytában és sajnáltatja magát.. na mindegy, most jól kipanaszkodtam magam, talán jobban is érzem magam egy kicsit.
Na hát igy….

Ja és igenis finom a RÉPATORTA!!!!

Utálom hogy én érek haza mindig legkésőbb. A többiek már otthon vannak, én meg még el se indultam. Annyira gáz.. Mire meg hazaérek akkor meg egyrészt sötét van, másrészt meg fáradt vagyok és semmihez sincs kedvem, meg amúgy is.
Tudom hogy megigértem hogy írok vasárnap, de nem igazán volt kedvem. Tegnap délután akartam, de akkor meg jött a főnök hogy egy előadásra kell mennem, úgyhogy szépen elmaradt. De most már végeztem a mai munkámmal, úgyhogy szépen nyugodtan tudok irogatni és bosszankodni, mert ez az élet ilyen. Tele van bosszantó dolgokkal.
De legalább annak örülök, hogy szép az idő, süt a nap – igaz hogy nem élvezem, mert dolgozom. Viszont reggel meg este nagyon nagyon hideg van 🙁 Amit utálok (szintén) 🙂 Egyszerű eset vagyok? 🙂

Vagyok. Elfáradtam. Mindig fáradt vagyok, de már meggyógyultam azt hiszem. Csak egy kicsit köhögök. Borzasztó hogy már vége van a szombatnak, de két hét múlva lesz jó sok időnk…
Na most megyek alukálni, majd irok holnap többet.