A hét csúcseseménye amúgy szerintem az volt hogy kinyíltak a jácintjaim és itt illatoznak. A lakásban már kezd tavasz feeling lenni 🙂

Ilyen gyorsan se jártam még meg Párizst mint most. Mondtam mindenkinek, aki megkérdezte hogy milyen volt hogy igazából olyan mint egy normális munkanap, annyi különbséggel hogy nem villamossal jöttem-mentem hanem repülővel, am igy egy kicsit hosszabb és fárasztóbb volt. Este 10re érkeztem a hotelbe. Itt annyit kell tudni hogy úgy indultam el, hogy épp taxisztrájk volt (nem is Párizs lenne ha nem lenne épp valamilyen sztrájk), így volt B-tervem természetesen mint mindig, de nem volt rá szükség. Szóval megérkeztem, gyors fürdés és be is estem az ágyba. Reggel találkoztam a többiekkel. Úgy voltunk vele, hogy adjuk meg a módját és reggelizzünk egy igazi franciát, vagyis beültünk egy kávézóba, pain au chocolat ettünk croissant-nal meg tejeskávét. Majd irány az iroda. Kicsit hűvösen fogadtak, de aztán javult a helyzet. Az eredeti terv az volt, hogy 1kor végzünk és irány a város. Mivel van pénzünk meg időnk, így megebédelünk valahol, de én ezt buktam, mert nem végeztünk azzal amiért igazából mentem, ezért maradnom kellett. Fél5kor mondtam hogy most már indulnom kéne. Összeszedtem a többieket (vagy inkább ők engem) taxiba vágtuk magunkat és irány a reptér. Gondoltuk hogy majd ott jól bevásárolunk meg kiveszem végre a zsebpénzemet, de ez is befuccsolt. Ez a CDG-2B egy nagy rakás….. Egy db kávézó volt, 2 db butik, automata pedig a fasorban sem. Hát ennyi volt a párizsi élményem. Nem túl sok,mi? Igazából onnan tudtam hogy kint vagyok hogy körülöttem franciául beszéltek, meg persze nekem is úgy kellett, ha meg akartam értetni magam. Megyek majd februárban is, gondolom az is hasonlóan élménydús lesz 🙂 Amin még amúgy kiakadtam az az volt hogy a repülőn hal volt a kaja. Szerintem sokkal több ember van, aki nem szereti a halat, mint mondjuk a csirkét. Miért nem lehetett azt adni? Ráadásul oda-vissza is megszívtam. Nem elég hogy nem voltam ebédelni a városban, még a vacsi is számomra ehetetlen volt…. Hát ilyen az én formám 🙂
Amúgy meg pörögnek az események… el kéne mennem dokihoz is, mert ha sokáig ülök behajlított lábbal akkor utána nem tudok ráállni. Kezdek nyomi lenni, bár szerintem ehhez még egy kicsit fiatal vagyok, szóval meg kéne nézetni valami szakértővel, de én nem tudok semmilyen normális orvost…

.. itthon ülök és nem csinálok semmit és jólesik. Úgy volt hogy Eszti barátnőmmel elmegyünk a Széchenyi fürdőbe, de ilyen szélben és esőben az embernek a kedve is elmegy mindentől. Igy marad a meleg lakás és a nyugalom. Már várom az esti filmet. Még soha nem láttam az Álljon meg a nászmenetet, és állitólag nagyon jó, úgyhogy a program megvan. Addig pedig még meg kéne írnom egy esszét az elmúlt két hónap konfliktuskezelési tapasztalataimról. Jó, mi? A konkrét eset(ek) már megvan, csak neki kéne esni. A határidő péntek volt és nem vagyok híres arról hogy kések, de most nem sikerült. Tegnap is dolgoztam, a jövő héttől pedig előre félek. Hóvégi zárás, új ember plusz párizsi tesztelés. Gyors út lesz mert szerda este megyek, csüt este meg jövök. Kicsit félek is tőle, sőt nagyon. A franciák szeretnek mindenbe belekötni és mindenben a hibát keresni, ezért inkább jól felkészülök mindenből és próbálok végig mosolyogni. Meg persze azért lesz fél napom sétálgatni. Bár lehet hogy erről már irtam.
Btw. Bene Katáról még nem láttam képet… látott már valaki? 🙂

Ma újabb csemete látta meg a napvilágot. Ezúton is gratulálok Bene Katának és nem kevésbé anyukájának, Zsuzsikának 🙂
Remélem hamarosan képet is látunk róluk 🙂
Elfelejtettem, de ha már itt a gratulációkról van szó akkor gratulálok Boldizsár Eszternek és anyukájának Kozinak is 🙂 Gyűlnek itt a gyerekek, csak győzzük követni 🙂

Az előző bejegyzést muszáj voltam berakni mindenféle kommentár nélkül. Ahogy olvastam, éreztem hogy nagyokat nyelek és ha nem figyelek akkor a könnyem is kicsordul… ha már egy embernek eszébe jut ez a kis szöveg mielőtt vezetés előtt inna, akkor már megérte.

De inkább térjünk rá a vidámabb dolgokra.. a héten nagyon sok döntés állt a hátam mögött. Volt egy ami sürgetett és amit nagyon nehéz volt meghozni és ez pedig a munkámmal kapcsolatos. Maradjak a megszokott helyemen, a megszokott csapatommal, a megszokott munkám mellett, vagy bevállaljak e valami újat. Hát meghoztam a döntést. Maradok. Sokat mérlegeltem, csináltam előnyök-hátrányok listát és úgy voltam vele, hogy van elég komplikáció jelenleg az életemben, nincs szükségem még1re. Lehet hogy ez megfutamodás, meg gyávaság, de legalább egy dolog legyen ami biztos.

Ma amúgy ismét voltam kultúrálódni. Az Alexandra Pódiumot volt beszélgetés Alföldivel. El nem tudtam képzelni hogy tömeg lesz. Gondoltam hogy vasárnap este az emberek otthon voltak, de nem… már a liftből alig tudtunk kiszállni, végül a lépcsőre leültünk és ott hallgattuk, mert ugye látni esélyünk nem volt… de jót szórakoztunk 🙂 A hét lezárására tökéletes program volt 🙂