Pocsék hétfő..

Húúúúúú de szar volt a mai nap! Ritkán mondok ilyet, de ezt nem lehet szebben kifejezni. Biztos valami front van, de annyira fájt a fejem, hogy hazafelé a metrón már azon gondolkodtam, hogy valakit felállítok mert tuti elájulok. Aztán nagylevegő és siettem haza. Itthon gyorsan egy Algoflex forte (reklám helyett), és 25 perc múlva mintha mi se történt volna… Most már egész tűrhetően elvagyok. Persze a vasaláshoz még nincs erőm, de szerintem később lesz 🙂 Fő az optimizmus… bár ma az is alább hagyott.. szegény munkatársammal is türelmetlen voltam, láttam magam kivülről hogy milyen elviselhetetlen vagyok. Utálom ilyenkor magam…:( De megcsinálom az angol házimat, lefekszem aludni és holnap újult erővel,vidáman és elégedetten megyek dolgozni 🙂

Margitsziget

Szégyellem magam amiért itt élek 15 éve lassan és még nem fedeztem fel a Margitsziget szépségeit. Ma elmentem egy munkatársammal sétálni és egész jó kis kört tettünk. Isteni idő volt, örülök, hogy rávettem magam, meg Andit is, bár nem volt túl nehéz. Egy telefon… 🙂 Szóval láttunk őzikéket, gólyákat, nyuszikat, ettünk fagyit, meg ilyenek, minden olyan ami egy tavaszias téli naphoz kell… teljesen feltöltődtem energiával… akarok ilyet, még még..

Hihetetlen…

Mármint, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Hét elején gondoltam, hogy majd este írok és hirtelen szombat este lett. Bár nem bánom, mert elég eseménydús hetem volt, csak vigyázni kell mert nem figyelek oda és már nyugdíjas leszek.. na jó, ez csak vicc, de tényleg észre se veszem. Tegnap pl anyuék elmentek Esztergomba kirándulni. Még akkor hívtam őket, mikor otthon voltak reggel. Délután gondoltam rájuk csörgök és már haza is értek. Pedig nekem nem tűnt olyan soknak az az idő, tény dolgoztam bent, így észre se vettem hogy besötétedett. Próbáltam kihasználni, hogy nem csörög a telefon, nem zavar senki se, és cél volt hogy a listámnak a nagy részét megcsináljam. Mert igenis van listám, különben elfelejtenék egy csomó mindent.

Hét elején amúgy megint tréningen voltam, ha nem motoszkált volna a fejemben, hogy mennyi munkám van akkor egy fokkal jobb lett volna, de így is jó volt. Persze voltak negatív élményeim, amikor a csapatmunka során hárman ugyanazt hajtogattuk de a negyedik (aki akkor épp a főnököt játszotta) nem hallgatott meg minket, így be is buktuk a feladatot. De kicsire nem adunk, lesz annak az embernek az életében még nagyon sok gondja emiatt a tulajdonsága miatt, de miután ezt ő is tudja (mert persze elmondtuk neki mindhárman), így van esély a fejlődésre. De a lényeg, hogy jó két nap volt.. 🙂

Tegnap megnéztük a Charlie Wilson háborúját… Nagyon jó film, bár én lehet hogy nem Julia Roberts-et választottam volna ki Joanne szerepére, de ez legyen a legnagyobb gond vele. Szóval nézzétek meg..:)

Ha nem vagy a helyében….

Több helyen is olvastam a weboldalról, ahova be lehet küldeni olyan fotókat, amin mozgássérült helyen parkol egy nem rá jogosult autó.
Most meg is találtam: http://www.mashelye.eu/
Amúgy tényleg idegesítő, hogy az esetek 90%-ában vagy mercis vagy bmw-s vagy hasonló kaliberű autók parkolnak. Nekik miért szabad, őket miért nem büntetik meg? Mert fenyegetőznek és magukat valami istenkirálycsászárnak hiszik? Ha máshogy nem megy akkor ime, meg lehet őket szégyeníteni, bár azért benne van a pakliban, hogy az ilyenek annyira suttyó emberek, hogy azt se tudják mi az az internet és soha nem fogják magukat viszontlátni. Hát itt tartunk…

Irjak vagy ne írjak

Úgy döntöttem, hogy írok. Talán utána helyrebillenek. Nem tudom mi van velem, de megint valami nem stimmel, nem érzem jól magam sehol, senkivel 🙁 Néztem a telefonomat, hogy ki az akit felhívhatnék és egyszer csak elfogytak a nevek. Hisz ha érdekelne bárki is hogy mi van velem akkor felhívna és nem arra várna, hogy majd én hívom. Kétoldalú minden, egyszer én, másszor ő. Ha nem érzem, hogy hiányzom neki,akkor mit erőltessek. Így ma sztrájkoltam, hazajöttem, lefeküdtem aludni, majd felébredtem és most itt ülök az ágyba, ásitozok nagyokat, kattog az agyam, gondolkodom. HÚ viszont most kezdődik Dr. House, lehet hogy mégis ki tudok egy kicsit kapcsolni? Felhagyok azzal, hogy a barátaimra várok, hisz őket nem én választom, hanem ők választanak engem. Egyelőre elég rosszul állok… bár nem a mennyiségre megyek, hanem a minőségre, inkább 2 nagyon jó mint 5 felületes…