Ez mindent elmond, mert ez egy kekszcsúcs, ez az mai egyik alkotásom… az egyik, de nem a legfontosabb….

Éljenek a nők! Meg azok a férfiak akiknek ma eszükbe jutunk 🙂

Ma érdekes szitu volt… elmentem a piacra a család nőtagjainak virágot venni (mert ugye ez a nő dolga, nem a férfié…). Kiválasztottam a két legszebbet meg még ezt azt és megjegyezte értetlen fejjel az eladó hogy ez fura hogy én veszek virágot mikor nekem kéne kapni. Hát igen, mondom, ez a kulcsszó hogy kéne, és ez se az én dolgom lenne. De ez a világ már ilyen. A nő tartja kezében a dolgokat, ő vásárol, neki jutnak eszébe a családi ünnepeket, ő takarít, igazából ő éli a férfi életének problémásabb részét. Tudom jól hogy ez nincs mindenhol így, mert pl a szüleimnél ezek a feladatok meg vannak osztva, meg abban a korosztályban több helyen, de valahogy a mi korosztályunknál már kihaltak az ilyen férfiak, vagy nem tudom mi történt. Cáfoljatok meg, ha nincs igazam, de nem nagyon tudok olyan velem egykorút mondani aki túlságosan besegítene a párjának a háztartásban.

Így éljenek a nők, akik nélkül a férfiak semmik nem lennének!!!!! (tisztelet a kivételnek)

Ma 3kor elkapott valami görcsféle, vagy nem tudom mi. Egyszerre éreztem hogy most üvöltenék valakivel, kirohannék a világból, sírni akarok és utálok mindenkit és persze nincs kedvem dolgozni. Valószínűleg az az oka, hogy kezdenek összecsapni a fejem felett a dolgok. 3 országra dolgozom és kicsit össze vagyok kuszálódva, ráadásul az új rendszer se úgy működik ahogy kéne. Estére valahogy helyrebillentem, de még mindig nem az igazi. Örülnék ha holnap nem kéne dolgoznom. Elvileg van még szabim tavalyról is, de nincs időm kivenni. Vicces mi? Tudom hogyha most kiveszem akkor hóvégén szívok. És inkább nem kockáztatok.

A másik ami igazából még aggaszt, hogy van valaki akit úgy felhívnék, mert nagyon hiányzik. Csak régi jóbarátról van szó, de nem tudom mit csináljak. Szerintem nem követtem el hibát, szerinte viszont ez nem így van. Nem gondolom hogy bocsánatot kéne kérnem, de mivel nagyon hiányzik, lehet hogy mégis megteszem…. én írtam neki, de még csak válaszra se méltatott… szóval nem tudom. Amikor a kezemben van a telefon hogy felhívom vagy küldök sms-t akkor mégis lerakom, mert nem tudom most ilyenkor mit mondjak, vagy ő mit szólna hozzá… hát ezen még rágódok egy kicsit..

Régen vártam így a hónap végét. Mármint hogy túl legyek ezen a hónapon. Többször volt olyan nap amikor utáltam bent lenni mint amikor nem. Szóval végre vége, jön a március a tavaszi meleggel (remélem) a sok virággal és a normálisabb munkabeosztással. Megfogadtam, hogy átalakítom egy kicsit a dolgaimat, hogy több mindenre legyen időm. Úgyhogy bye-bye február….ja és bye-bye egy és kétforintosok is.. 🙂 Van a Westendben egy nagy Magyarország felállítva, és abba lehet gyűjteni.. lehet hogy én is elviszem oda a maradékot…

Ismét bejött, bár ezt nem megéreztem, hanem tudtam előre. Túl jó emberismerő vagyok és azt is tudom – érzem, hogy valaki hamarosan nagy szarban lesz. Így járt… 🙂
Ha ismét bejön, jelezni fogom…