Már pénteken megkaptuk az utasítást, hogy mindenki érjen be ahogy tud. Ha késünk akkor be kell pótolni vagy fizetés nélküli munkanap. Úgy voltam vele hogy nem lakom én olyan nagyon messze, így végülis be tudok sétálni, de mikor felkeltem és láttam hogy milyen idő van akkor már nem volt olyan sok kedvem sétálni. Pont kapóra jött, hogy mehettem motorral, így gyors is volt, kényelmes is, bár picit eláztam, de ennyi belefért. Az a fura, hogy mindenki a bkv mellé állt, legalábbis a környezetemben. Nem volt anyázás, felháborodás. Vagyis volt, de nem a sztrájkolók miatt. Biztos vagyok benne, hogy akik kitalálták a járatritkítást, azok soha nem bkv-ztak, legalábbis nem az elmúlt 5 évben. Bár tény, hogy ez nem megoldás, hogy megbénítják a várost. Hazafele viszont olyan üres volt minden, hogy ültem a villamoson is és a metrón is. Ennyit jelent, ha egy csomó mindenki elővette a kocsiját. Holnap megint jön a tömegnyomi…

Nem, ez nem az első rész folytatása, hanem most néztük meg másodszor. Nem fogom megint isteniteni, mert azt már egyszer megtettem. Mivel semmi rosszat nem tudok mondani az előadásra, ezért most bár a főszereplővel kapcsolatban említenék meg valamit, de kicsit más szemszögből. Ma délután Kingáékkal voltam és amig Kinga bement a boltba, addig én kint maradtam Zsófival. Épp a háp, háp háp jönnek a kacsák című gyerekizét énekelgettem neki, mikor egyszercsak felnéztem (én guggoltam a babakocsi előtt), és az Alföldi állt felettem. Vicces volt. Kb olyan fejet vágott hogy na ez a nő se normális. 🙂 Este meg ő játszotta a nemnormálisat 🙂
Érdekes volt megnézni a színházba járó emberek öltözködését. Ennél szélsőségesebb nem is lehetett volna. Többségében a férfiak voltak farmerben, de volt a lányoknál kisestélyi is… a két különböző pont. Miért nem lehet tudni hogy hogy illik felöltözni? 🙂

És a mai nap jóhíre, hogy megszületett Busa Blanka Anita, aki egy nagyon kedves volt osztálytársam kisleánya. Gratula nekik! 🙂

Épp törölgetem a leveleimet, mert megint összegyűltek és érdekes dologra lettem figyelmes. Húsvétkor elég sokmindenkinek küldtem emailt, de fura mód két embert köszönte meg és kívánta ugyanezt. Mi folyik itt? Az egy dolog, hogy a mai világban már nem küldünk képeslapot, de hogy egy emailre nem lehet válaszolni, ezt nem értem. Bár ha belegondolok én konzervativ módon szeretek képeslapot küldeni, szoktam is, akár nyaralok akár karácsony van… mert örülnék én is ha kapnék. De ebben a rohanó világban már az embereknek semmire nincs ideje és energiája, ezért halnak el szépen az emberi kapcsolatok is.. Azt hiszem itt feladom én is.. és pont az a két ember válaszolt akire mindig számíthatok, akinek eszébe jut a szülinapom, aki tudja hogy dec 24 nemcsak karácsony, hanem a névnapom is…
Igazából csak ezt akartam megjegyezni, mert kicsit rosszul esik…

Most nem csak azért írok mert kaptam úgymond lecseszést hogy mi van már, hanem tényleg szerettem volna múlt héten mindennap, de valahogy nem jött össze. De majd most..

Szupi hétvége volt. Pénteken este sajnos vége lett az egyik kedvenc sorozatomnak, a Hatodik kapocsnak. Kár hogy nincs több ilyen. Nincs benne öldöklés, vér, rosszindulat (na jó egy kicsi), de valamiért ez a stílus az amerikaiaknak nem jött be. Szombat reggel fél9 előtt megérkezett a tesóm, mert megyünk jövő héten puccos esküvőre és nincs öltönye. Nem tagadta le a szabó-vért. Nyitásra megérkeztünk az öltönyboltba, és 9.23kor már jöttünk is ki egy öltönnyel, inggel és nyakkendővel a kezünkben. Szeretek így vásárolni, röviden, gyorsan, tömören, lényegretörően. És még jól is választottunk szerintem.. Délután kicsit motoroztunk, majd megnéztük a Ratatouille-t. Nagyon aranyos kis mese. Utána pedig jött a nap fénypontja. Találkoztam a volt osztálytársaimmal, ugyanis idén lesz a 10. osztálytalálkozónk, így arra készültünk. Nem írom le hogy mivel, mert ha esetleg olvasná valaki, akkor nem lenne meglepetés. A lényeg, hogy jól szórakoztunk, iszonyatosan sokat röhögtünk meg nosztalgiáztunk, tényleg szuper volt. Vasárnap kicsit nehezen ment a felkelés, de miután megbeszéltük hogy elmegyünk a SYMA csarnokba arra a szűrővizsgálatra, így felkerekedtünk, trolira szálltunk és már ott is voltunk. Sejtettük hogy nagyon sokan lesznek, de hogy ennyit kell várni azt nem gondoltuk. Az uram Tibi bőrtesztre akart menni, én meg ortopédushoz, de amig ültünk és gondolkodtunk hogy mi legyen addig a sor meg se mozdult, így csináltattunk egy vércukorszint ellenőrzést és elindultunk inkább haza. Annyira meleg volt meg tavaszillat hogy hazaértünk és azonnal felültünk a motorra, leszáguldoztunk Battára. Ebéd, majd döglés a kertben. A kutya közben ott rohangált, apukám kihozott egy üveg bort, éreztük a tavasz szagot, vagy inkább illatot. Ilyenkor imádok otthon lenni, mert már virágoznak a fák, minden olyan új, olyan friss és olyan nyugodt. Persze csak addig amíg valamelyik szomszéd be nem gyújtott és nem lesz iszonyú füst.. de kicsire nem adunk.

Azt hiszem minden fontosat leírtam. A többi már nem lényeges, hazamentünk, pihi, vacsi, és film. A Szállító volt, amit tök szeretek és már olyan régen láttam hogy nem is emlékeztem egy csomó mindenre. Sajna a második House-on bealudtam és már reggel is lett… Most itt vagyok a munkahelyen és mindjárt folytatom a hóvégi zárásos dolgokat… De most már figyelek arraa, hogy sűrűbben jelentkezzek.

Szép tavaszi hetet mindenkinek!!!

Sajnos ez az ünnep sem arról szól, amiről szólnia kéne. Mert a csürhenép kivonul és azt gondolja, hogy attól mert ő fütyül és tojástdobál, meg fog változni valami. Pedig nem.. Maximum annyit érnek el hogy azok az emberek akik heteket készültek erre az ünnepi műsorra, őket megbántják tiszteletlen viselkedésükkel.
Ma véletlenül pont bekapcsoltam a tv-t és a Múzeumnál lévő ünnepség ment. Végignéztem és nagyon jó érzés volt.
Aki esetleg nem látta, az itt megnézheti. Megéri. Mennyi igazság volt benne és mennyi megható pillanat volt néha egy egy versnél, de akár egy-egy táncnál is… Ezekre legyünk büszkék, ne pedig a hátul kiabáló és zavargó tömegre..