Tegnap érdekes szituációba keveredtem. Jöttek este a fiúk hozzánk és gondoltam veszek sört, hátha jobban haladunk. Épp a pénztárnál voltam mikor a nő közölte hogy kéri a személyimet. Néztem rá bambán, hogy azt meg minek, erre közölte, hogy 18 éven aluliakat nem szolgálhat ki. Hát szuper. Büszkén megmutattam a személyimet, majd láttam a nő döbbent arcát és csak annyit mondott, hogy ne haragudjak, de nem nézek ki annyinak amennyi vagyok 🙂 Vicces, nem? Tíz évvel idősebb vagyok, mint amennyinek kinézek. Kicsit a lelkem is visszafiatalodott :)))
Mine, mine, mine….

Egyelőre ennyi. Azt hiszem hogy ez a kép mindent elárul, minden fontos információt tartalmaz. Egyelőre nem is szeretnék többet mondani róla. Majd talán egy kicsit később….egy-két hét múlva.
Micsoda hír!!! :)

update: ő nem az én kislányom, hanem egy nagyon közeli barátnőmé 🙂
Egyik szemem sír….
… a másik nevet.. Ez van már egy hete. Csupa olyan dolgok történnek velem amik egyben jók és rosszak is. Vagyis igy nem mondanám, de nem tudom megmagyarázni. Kaptam egy hírt amitől először a fellegekben jártam annyira örültem, utána egy óra múlva pedig depis lettem. Biztos én vagyok hülye, de nem tehetek róla. Megpróbálom mindenben a jót nézni, a pozitiv oldalát, de mindig ott van a háttérben a negatív is. Most szándékosan nem írok konkrétumokat. De ha valaki nem értené, íme egy példa: milyen jó hogy van egy piros pólóm, mert legalább valami színes van rajtam, de ugyanakkor nem tudom együtt mosni a ruhákkal meg beszinezi a többit. Na jó, lehet hogy ez mégse olyan jó példa. De valami ilyesmi. Milyen jó hogy esik az eső, mert kell a természetnek, de én meg szarrá ázok.
Remélem egyszer annak is örülni fogok, hogy szarrá áztam….
Érzem a tavaszt…
Most már tényleg itt van. Szerdán mentünk aquastepre és ahogy elhaladtunk a bokrok mellett már lehetett érezni azt az isteni illatot ami minden évben csak max két hétig van, de akkor nagyon erőteljes és visszaadja az ember életkedvét. Aquastep… hát igen, minden kezdet nehéz, hát még az újra-kezdet. Fél óra után nem éreztem a kezemet, azt hittem hogy meghalok. De utána jóleső fáradság járt át. Büszke voltam magamra. Utána Esztivel beültünk enni egy salátát és jó érzéssel aludtam el. Ezt kéne folytatni, úgyhogy lehet hogy mégis veszek bérletet, mert akkor rá leszek kényszerítve. Csak ne lenne ilyen drága….és ne este 8kor lenne 🙂 Más bajom nincs.
Ma hazafele elhatároztam hogy mivel ilyen jóidő van, lemegyek futni itt a játszótér körül de megláttam hogy milyen emberek vannak ott és máris elment a kedvem.. Talán majd holnap!
Közben szerveződik a 10. osztálytalálkozó. Szerencsére szinte mindenkit el tudtunk érni és sokan jönnek is, jónak tűnik. Nem akartuk túlszervezni, inkább csak kulcsdolgokat határozunk meg előre a többi úgyis adja magát… kíváncsi leszek 🙂