Itthon vagyok, vidéken. Egy szuper estén vagyok túl. A vonaton valaki sült kolbászt evett mellettem,végig csorgott a nyálam és korgott a gyomrom. Biztos mindenki tudja, melyik sült kolbászra gondolok. Amelyiket csak a hentesnél lehet kapni, csak ott van olyan isteni ize, mustár hozzá a papírtálcára meg kenyér és csöpög a zsirtől mindenhonnan. Na ilyen illat volt. Apu jött értem az állomásra és elmeséltem neki. Addig ecseteltem mire ő is éhes lett rá. Ilyenkor imádom hogy rugalmasak a szüleim mert hazaértünk és apu ment is a fagyasztóhoz és vette ki a kolbászt, hogy akkor ezt ő most megsüti. Kicsit kimentem a málnásba, megteritettem a teraszon és addigra kész is lett a vacsi. Kiültünk egy üveg francia pezsgővel (a kutya is kapott maradék tepertőt, hogy ne nézze ki a szánkból a falatot), megvacsoráztunk, megterveztük a jövőt, megbeszéltük az aktuális helyzeteket. Jó volt. Hiányzott ez már régóta. Most pedig megyek lefeküdni, mert a munkahelyen is végre mindent meg tudtam csinálni amit beterveztem. Jó lenne ha minden egyes nap végén el tudnám mondani hogy igen, ez egy hatékony nap volt.

Kicsit ma „kiakadtam”. Beléptem iwiw-re és a főoldal azzal volt tele, ami nekem is az agyamban jár egész héten ha a naptárra nézek. 17-én elment, 19-én pedig névnapja van. Mindenki megemlékezett…. tényleg mindenki. Mondta anyukám, hogy tegnap a temetőben is voltak nála, mikor ők mentek mamához. Még egy év múlva is felkavaró, pedig nem is voltunk a végén már annyira jóban. És a legszebb, hogy ezentúl ha meghallom a Metallica bizonyos számát mindig ő fog az eszembe jutni… 🙁

Más. Most jön az érzelmi dolgok után a bosszantó dolog. Hétfőn felhívtam a UPC-t, hogy szeretném átköltöztetni a szolgáltatást. Nagyon készséges hölgy volt, mindent elintéztünk, csüt reggel kikötik az egyik helyen, este pedig bekötik a másik helyen. Ez az este fél 5 és 8 között lesz. Elmentem előbb, nehogy véletlenül ne legyek otthon. Vártam egészen 8ig, persze senki nem jött, majd mikor rájuk telefonáltam közölték, hogy lerobbant a szerelő kocsija. Aha mondom ok, és akkor minek van megadva telefonszám? Hát hogy a telefonjával is van valami baj. Hát persze, hazudjanak csak össze-vissza, majd most megy nekik egy szép kis levél. Persze megkérdezték, hogy soron kívül mikor tudnak jönni, én meg mondtam a ma reggel 8–at, de hát ők csak 9re tudnak ideérni. Most maradtunk a hétfő estében, mert ma este nem leszek otthon és szépen levonatom ezt az 5 napot a számlából. Igazából pozitiv hatása is volt hogy nem volt netem és tv-m mert végre ismét el tudtam kezdeni olvasni a Lányom nélkül soha című könyvet. Az jutott eszembe, hogy pont 10 éve érettségi utáni nyáron olvastam először. Most ismétlés következik.

Ma este meg megyek haza, apukámmal ünnepelünk. Tavaly májusban hoztam Franciaországból egy üveg bort és egy üveg pezsgőt. A bort kedden sikerült meginni az egyik legjobb barátommal, a pezsgő eltüntetése pedig mai esti feladat. Holnap meg megyünk függönyt venni, úgyhogy Ági hamarosan kapsz képeket 🙂

Megtörtént az első alvás az új, az én lakásomban. Fura volt. Nagyon. Este még átpakoltunk egy kocsinyi cuccot. Hihetetlen. Azt hiszem hogy én innen ebből a lakásból már nem megyek sehova. Iszonyatos mennyiségű kacatot halmoztam fel mióta Pesten élek. Azért persze örülök is, hogy anno nem dobáltam ki a bútoraimat, mert most nagyon jól jött a kanapé is, a tv is, a szekrények is. És hogy hogy aludtam? Hát nagyon érdekes volt, mert hozzá vagyok szokva (főleg mióta jó idő van), hogy az ablak nyitva van. Ez most is így indult, mind a nappaliban, mind a hálóban nyitva voltak az ablakok, de egy idő után fel kellett kelnem, mert olyan hangos volt az Árpád-hídon lévő forgalom. Lehet, hogy csak az első éjszaka izgalma miatt zavart, majd még azért próbálkozom. Ha bejön a kánikula, akkor muszáj leszek nyitott ablaknál aludni. Sajna függöny még nincs és pont most állványozzák fel megint a házat. Remélem nem fogok egyszer se arra kelni, hogy az egyik munkás néz be az ablakon. Így is kicsit aggódom, mert teljesen be lehet látni, de csak nem lesz semmi gáz.
Hamarosan lesznek képek is. Majd egyszer 🙂

Kezdem azt hinni, hogy kávéfüggő vagyok. Ma nem volt itthon, így kimaradt a reggeli tejeskávé és 2 körül éreztem, hogy elkezd nyomni a fejem, aztán meg majd szétesett. Biztos a nyomi időjárás is közrejátszik, de nagyon szar. A múltkor mikor beteg voltam akkor egy hétig nem ittam és semmi hiányérzetem nem volt, tény hogy akkor az első három napot végigaludtam. Most iszogatom hátha elmúlik. Ma még sok dolgunk van, el kéne intézni.

Tegnap megpróbáltam a lakást végleges formára kitakarítani, átpakolni stb és most derültek ki még olyan hibák, amit eddig kosznak hittem. Már akkor megpróbáltuk alaposan átnézni, mikor a vállalkozó szólt, hogy kész van mindennel. Mi írtunk egy listát és kértük a javítást. Jött, javított és elment. Majd mi megint nekiálltunk leellenőrízni és még akkor is találtunk hibát, de úgy voltunk vele, hogy most már hagyjuk, majd mi kijavítjuk/kijavíttatjuk, viszont kevesebbet fizettünk. Szerintem így korrekt, felsoroltuk az érveke, ő elfogadta és ennyi. Kulcs vissza, viszlát. Erre tegnap takarítom a fürdőt és látom, hogy a kád össze van karcolva, a járólapon amit eddig kosznak hittem az egy kitört darab stb…. Gondolkodtam hogy felhívom, de úgyse történne semmi. Ilyenkor jön a fantázia meg a dekoráció, ami eltakarhatja ezeket a dolgokat. Viszont elvileg tiszta minden. Használható az összes helyiség, a konyhába kipakoltam az edényeimet (hú mennyi van belőle, alig fér el), a virágok már régóta a helyükön csücsülnek. Igazából a ruhák hiányoznak és ott is lehet maradni. Napok kérdése…. De ez a munkaminőség még mindig idegesít. És nemcsak én járok így. Anyuéknál a kőműves nem nézte hogy az új ablak álló és kivágta a falban fekvőre. Normális??? Még jó hogy amúgy szépen dolgozik, legalábbis eddig… Mindenki csak panaszkodik rájuk. Miért vannak így elszállva maguktól? Hol találok megbízható, pontos, jó minűségben és mindezek mellett elfogadható áron dolgozó építési vállalkozót? Remélem mostanában nem lesz rá szükség…