Ilyenkor karácsony idején mindig hirtelen szentimentális leszek, sokkal hamarabb rosszul esnek dolgok mint általában, sokkal könnyebben megsértődök, felhúzom magam, de apró figyelmességeknek is jobban örülök.. Viszont muszáj néha reálisnak lennem és nem másokból kiindulnom… Be kell látnom, hogy az hogy nekem fontos valami, az nem azt jelenti hogy másnak is az. Az hogy én tudok szakítani időt egy bécsi útra, nem azt jelenti hogy más is. Abból hogy nekem hiányzik valaki, nem lehet arra következtetni hogy én is hiányzom neki. Sajnos mindig az van hogy magamból indulok ki és naivan elhiszek mindenféle kifogást. Valószínűleg azért mert szeretethiányom van és tudják hogy mit akarok hallani, így azt mondják. De felnyitották a szemem. Vagyis eddig is nyitva volt, csak eltakartam és nem akartam tudomásul venni. Nem is tudom, hogy ezt most miért írtam le, valószínűleg csak egyszer ki kellett hogy jöjjön…. Nincs túl sok barátom, de azokhoz nagyon ragaszkodom… lehet hogy nem kéne ennyire…

Vagyis a karácsonyi programok sorozata. Egyelőre még csak a naptáramba van felirva minden, de ha összejönnek a dolgok akkor Szentestéig mindennap lesz programom.. Sajnos én ilyen tervezős ember vagyok, így akkor vagyok elégedett ha minden a terv szerint alakul 🙂

Tegnap este munka után elindultunk karácsonyi ajándékért… Sajna mivel nálam szaglás mint érzékelés eltűnt a betegeskedés folytán, így „kénytelen voltam” egy tesztmanot felkerni hogy segitsen. Utána meg gondoltuk beülünk megnézni a Kaméleont, ha már úgyis annyi jót mondanak róla.. Csak ajánlani tudom, nagyon jó film. Vagyis nem is azt mondanám rá, hogy jó, hanem hogy elgondolkodtató. Egy interjúban mondta Kulka, hogy olyan dologról szól a film, ami bárkivel megtörténhet és ez igy igaz. Annyi egyedülálló ember van aki már attól örömmámorban úszik ha valaki kedves vele, mert érzi hogy valakinek ő már fontos. Naivan megszereti, megbízik benne és soha nem tudhatja hogy mi lesz a vége. Lehet hogy happy end de lehet hogy csúnyánn becsapják és otthagyják. Tudom, gyanakvással nem lehet élni, de óvatosan igen. Szóval nézzétek meg..

Már megint lebetegedtem. Vagyis még csak haladok felé, remélem csak ijesztget és holnap mire felkelek már kutyabajom lesz. Nem érek én most rá betegeskedni, nagyon sok tervem, programom van a következő két-három hétre, úgyhogy előveszem a vitaminokat, a mézes pálinkát meg amit találok és kúrálom magam 🙂

Tegnap egy isteni, szuper buliban voltam. Annyi előzményt kell tudni, hogy két éve a céges karácsonyi bulin a Smile húzta a talpalávalót. Idén szintén ők lesznek, mi meg úgy gondoltuk hogy tartunk egy főpróbát. Hibátlan ötlet volt mert régen éreztem magam ennyire jól. Nyilván jó volt a társaság (Annamari és egy ideig Ákos barátja), kifogástalan volt a zene, kultúrált volt a hely, szóval tökéletes volt az este. Meg is volt a böjtje mert ma alig birtam kikelni az ágyból annyira fájt mindenem. El vagyok én már szokva a több órás táncolástól (vagyis alapból a táncolástól), de az ilyen bulikat meg bírnám szokni.
Ráadásul más is történt ma, aminél tényleg azt gondoltam hogy a mai napot ágyban kellett volna tölteni. Megnéztem mikor jön Battára vonat és úgy gondoltam, hogyha azonnal elindulok akkor elérem a 13.50es vonatot. 13.15kor a metró lerobbant a Lehel téren, így esélyem nem volt, hogy odaérjek a délibe. Jött a B-terv, akkor jöjjek busszal az Eteléről. Szóval gyalog a Nyugatiig, Blaha és piros 7-essel az Etele. Neccesen de elértem. Viszont nagyon fájt a fejem, és úgy éreztem, hogy soha nem érek haza. Ez a 40 perces út még soha nem tartott ilyen sokáig.
A holnapi napom még képlékeny, de én bízom benne, hogy a sütőmmel történik valami és hamarosan éjjel-nappal süthetek :))))))

Szuper napom volt. Hasznos, mozgalmas, változatos, jóhangulatú… az ilyen napért érdemes felkelni. Van eleje, vége és előestéje 🙂 Mert volt.. tegnap megint sokáig dolgoztam, így Annamari elvégezte dolgát és beültünk a Chagall-ba, szigorúan egy pohár bort meginni. Kettő lett belőle, de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy ez pont elég volt arra, hogy nagyon jó kedvünk legyen. Bár valószinűleg segített az is hogy a különteremben lánybúcsú volt, így nem láttunk mást mint a chippendale fiú bement ruhában és kijött ruha nélkül. 🙂 Vicces volt.
A mai nap meg az Auchanban kezdődött, mert kitaláltuk hogy idén sajátkezűleg készítünk adventi koszorút, meg egyéb karáncsonyi dekorációt. Amit ott nem találtunk azt megvettük a Baumaxba, hazaértünk és neki is estünk. Persze mindez nem lett volna igazi forralt bor nélkül 🙂
A végeredmény pedig itt látható: