Végre! Remélem, hogy most már marad is. Más illatok vannak, más színek, talán még az emberek is mások, de lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak. Így úgy gondoltam, hogy csapok egy igazi tavaszi napot. (ha már hivatalosan is ma kezdődik a tavasz) Bár az almaleves nyári kaja, azért jó lett. Majd nekiálltam leszedni a függönyt, és lepucolni az ablakokat. Aki nem járt itt mostanában nem tudhatja, hogy a karácsonyi dekoráció még rajta volt, pedig lassan már húsvét közeledik. De megint okosabb lettem és levontam a következtetést, miszerint soha többet nem kenem össze az ablakot műhóval. Hihetetlen macerás letakarítani. Sőt, rájöttem, hogy eddig hisztiztem, hogy mennyit mindent nem tudok más nélkül megcsinálni, pedig de. Kell hozzá egy létra és ennyi. Minden megoldható, csak akarni kell. Nyilván könnyebb ha valaki segít, de azért nem vagyok én egy elveszett lányka 🙂
Szóval itt a tavasz, örüljünk neki és örüljünk mindennek 🙂

Ime a vasárnap délutáni mutatvány. A tészta is saját készítés ám!!!!!
Szerintem profik vagyunk. Ugye Gergő????

.. Igy én sem. Csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Nem is nagyon tudtam volna miről. Vegyes hetek vannak mögöttem. Volt akit nem akartam megbántani mégis sikerült. Volt akit meg akartam bántani, de nem sikerült. Igen, tudom gonosz vagyok, de vannak olyan helyzetek az életben amikor a szép szó nem segít, muszáj egy szóval vagy egy hangsúllyal tudatosítani az emberben a „lényeget”. Pont ezek miatt a dolgok miatt sokat voltam ideges, türelmetlen, tehetetlen és folyamatosan azon rágódtam, hogy mit csinálok rosszul. Persze kifele próbáltam ebből semmit nem mutatni, így úgy tűnt mintha olyan jó kedvem lenne mint mindig. Ez a legnehezebb. Így mikor hazaértem akkor már nem volt hangulatom nekiállni és írogatni. Hát ennyi a magyarázat.

Nem is tudom mit csináltam mostanában a szabadidőmben… Továbbra is járok step-re heti kétszer (legalábbis ez a cél), de kezdek elbizonytalanodni, mert lehet hogy nem ez a megfelelő mozgásforma arra, hogy szálkásabb legyen a combom… Voltam otthon múlt héten is, meg most is. Jó volt, mert jön a tavasz, és imádok ilyenkor „vidéken” lenni, kint lenni az udvaron, sétálni a Duna-parton. Szerencsére Zsófi kapható mindenre (ő a szomszéd kislány), így sosem unatkozom.
Most hétvégén életemben először elmentem edzőterembe is a tesómmal. Futottam egy jót, majd Laci „diktálta” nekem a feladatokat. Nagyon tetszett. Csak azt nem értem, hogy akik ilyen helyre mennek azok miért nem ápoltabbak egy kicsit, már ha értitek hogy mire gondolok. Egy-két izzadt embertől el tud menni 10 embernek is a kedve az élettől… Szóval folytköv két hét múlva. Akkor megyek haza legközelebb és már be vagyok táblázva mindkét napra..:) Megtaláltuk a „gazdálkodj okosan”-t, így ez is bekerült a hétvégi programba.

Már itt vagyok Pesten, ma is érdekes programom lesz, de erről majd később..

Soha nem voltam még télen a Balatonon, soha nem láttam befagyva vagy legalábbis fagyottan. Nagyon szép. Ennél már csak azt élveztem jobban, amikor a komppal törtük magunkat előtt a jeget. Kb egy gyerek örül így az új játékának mint ahogy én akkor éreztem magam… Szívem szerint kiabáltam volna hogy még-még….Nagyon kellett már ez a kiruccanás. Elég depis voltam mostanában, így valakinek „muszáj” volt kirángatni ebből a hiszti-korszakból. Nem is sejti, hogy mekkora lökést kaptam… Köszönöm..

Biztos van aki kiváncsi hogy végül hogy döntöttem… Megyek e Madonna koncertre vagy sem? Növelem e a adósságomat vagy inkább ülök a fenekemen? Ha nem megyek, akkor miért nem? Ha megyek, akkor hogy szerzek jegyet mikor a rendszer behalt az első pillanatban, a jegyirodákban pedig kilométeres sor állt? Sikerült e jegyet szerezni? Valóra válhat e az álom????
Nos ez a kérdés…. Aki elmondta a véleményét itt az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, az tudja a választ, az érveket-ellenérveket stb… Aki nem, hát az meg találgathat…
Btw pocsék hetem volt… de erről majd később…