Tegnap kint voltam a Népstadionban, Norbi tömegmegmozgató rendezvényén.. Még hét elején kitaláltuk Ildivel a nagy catanparty közepette, hogy kimegyünk. Neki sikerült összehangolni a magánprogramjával, igy már 9re kiértünk. Átvettük a beígért cellulitisz elleni krémet (igen, ez nagyon fontos), ettünk szénhidrátmentes kakaóscsigát és fél1kor együtt tornáztunk a több mint kétezer emberrel. Iszonyú jó volt a hangulat, nagyon tetszett. Sajnálom, hogy most már nincs a Szigeten hetente ilyen aerobic-féle torna.. Szívesen járnék.
Mielőtt hazajöttem lecsúszott még egy isteni finom limonádé, buszra szálltam és irány a vidék. Itthon már vártak a szomszédok, hogy menjünk futni. Úgy voltam vele, hogy max levezetem a délutáni tornát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy csúcsformában leszek és 11 db 400 m-es kör megtétele után sem fáradok el. Csak futottam, róttam a köröket Gabival (a szomszédék egyik sportos barátja) és tökre büszke voltam magamra. Ha igy haladok hamarosan meglesz a kitűzött 5,2 km. Elvileg péntekre van betervezve ez az „esemény”, de a csütörtöki catan-party még bekavarhat. Ki tudja mennyire leszek fáradt… Ja és hogy a címre is utaljak. Tegnap sikerült megint csíkosra pirulnom, barnulnom. Gondoltam ma kifekszem a kertbe és korrigálom, de annyira szar idő van, hogy azon gondolkodtam pulcsit veszek fel.. Nem vicc, tényleg lehűlt a levegő… Bizom a holnapban, mert itthon leszek egészen kedd reggelig….
Még egy fontos dolog történt. Végre a kezembe került a másfél éve Miami-ban készült video. Köszi Csaba…. Laptop hiányában most sikerült megnézni. Persze a tesómék nem értették, hogy miért vagyok ilyen izgatott, miért csillog a szemem, miért vigyorgok, mint egy tejbetök, de azt az érzést érezni kell. Egy videóval nem lehet visszaadni valakinek aki nem járt ott, aki nem utazott egy cabrioban Sub Bass Monster-t hallgatva az éjszakában és nem érezte azt, hogy most övé a világ… Én ott voltam és éreztem… És egy kicsit visszakaptam ebből… még1szer köszönöm..