KÖTELEZŐEN MEGNÉZENDŐ ALAPFILM!!! Mindenkinek! Igen, a férfiaknak is. Lehet hogy már írtam róla, de most megnéztem mégegyszer és mintha egy tükröt tettem volna magam elé. Szinte mindegyik szituáció ismerős volt. Tele van örökérvényű igazsággal, amiről azt gondoljuk, hogy tisztában vagyunk vele, de amikor mi kerülünk ilyen helyzetbe, akkor valahogy se látunk, se hallunk. Idézet a filmből, ami szerintem önmagáért beszél:
„Girls are taught a lot of stuff growing up:
If a guy punches you, he likes you. Never try to trim your own bangs. And someday you will meet a wonderful guy and get your very own happy ending.
…and your commitment to each other.
Every movie we see, every story we’re told……implores us to wait for it.
The third act twist: The unexpected declaration of love. The exception to the rule. But sometimes we’re so focused on finding our happy ending……we don’t learn how to read the signs.
How to tell the ones who want us from the ones who don’t.
The ones who will stay from the ones who will leave.
And maybe this happy ending doesn’t include a wonderful guy.
Maybe it’s you……on your own….picking up the pieces and starting over.
Freeing yourself up for something better in the future.
Maybe the happy ending is just……moving on.”

Mosolygok magamban, mosolygok kifelé.. mosolygok reggel, mosolygok este… mosolygok ha egyedül vagyok, mosolygok ha a villamoson utazom…
Mosoly az egész világ! 🙂

Megint elvesztettem az íráskedvemet, így csak röviden, hogy milyen durva hét is áll mögöttem
– hétfő reggel (lásd előző post)
– szerda délutánig ültünk, vártunk és reménykedtünk
– szerda délutántól hajtás ezerrel, hogy kész legyünk
– csütörtök este egy szuperjó vacsi egy szuperjó mexikói étteremben szuperjó társaságban
– péntek reggel minden összeomlott (nálam), Ancsi „mentett meg”, de összeszedtem magam és 10 perccel a határidő előtt befejeztük a munkát
– szombat érdi piac, ajándékvásárlás, visszarobogás Budapestre
– vasárnap ami ma van van ugye… hiányzó ajándékvásárlás, majd bevonulok a konyhába és ki sem jövök amíg nincs kész a pár tepsi mézeskalács…

ps: esik a hó!!!! 🙂

Itt ülünk és várunk. Ez a hónap munka szempontjából elég húzós, mert előre lett hozva egy határidőnk. Erre jön Murphy és még köp egyet a levesbe. Na de mekkorát?? Tegnap reggel már felpörögve dolgozni kellett volna, erre mi van? Hát semmi, nem működik az összeköttetés az itthoni és az angliai rendszer között, nem érünk el egy db file-t sem, igy itt ülünk malmozunk. Már nem is vagyunk idegesek, csak röhögünk kínunkban. Nem baj, itt alszunk amint megjavul minden.. Nem küldhetnénk el Murphyt valahova messzire? Nem kell valakinek????

Úristen, emlékeztek erre?? Én hatodikos voltam, mikor nagy szerelmetes sláger volt…