Érdekes hét áll mögöttem. Nagyjából minden gondolatom a hülye tüdőm körül forgott, de szándékosan nem írok most erről, majd ha megvan mindenféle eredmény és tudom már a konkrétumokat. Emiatt elég változó volt a hangulatom is, míg szerdán este a tesómmal és Ancsival könnyesre röhögtem magam, addig csütörtökön végigsírtam az utat Érd és Bp között, majd este már megint viszonylag jó kedvem volt. Elég sok minden összejött az elmúlt hetekben és várható volt, hogy egyszer kijön belőlem. Viszont péntek reggel valami megfordult, amikor is elindultam dolgozni, kiléptem a házból, megcsapott a tavasz illata, csiripeltek a madarak, sütött a nap, a villamosmegállóban pedig megláttam egy nénit, aki nárciszt árult. Nem volt kérdés, hogy a reggeli helyett veszek egy csokor virágot, így mosolyogva és jókedvűen léptem be a munkahelyemre. Ritkán van ilyen. Egész nap jó kedvem volt, bár rengeteg feladat összegyűlt, mégsem pánikoltam, sőt élveztem a munkát 🙂 Erre kaptam azt a „kommentet”, hogy na akkor most azonnal menjél haza, mert itt már baj van 🙂 Nem is maradtam sokáig, mert jött hozzám egy régi ismerősöm. Sajnos megkért, hogy ne írjak róla, mert fél a lebukástól, így csak annyit mondhatok, hogy ő is meghatározó szereplője volt a középiskolai éveimnek 🙂 Megvacsiztunk, beszélgettünk, majd elindultunk a többiekhez a Marximba, ami a középiskolai törzshelyünk. Pasibuli volt, de elráncigált, meg állítólag a többiek is örültek nekem. Meg én is örültem nekik. Majd átmentünk Vesznáékhoz a Pótkulcs nevű helyre, de nem hagyott bennem mély nyomót. Túl sokat nem sikerült aludnunk, de a korai kelést nem bántam, mert szétszedtem a hálószobát, mármint az ágyat, kitakarítottam alatta (hú, miket találtam), leszedtem ott is a függönyt, ablakot pucoltam, tudom, megőrültem, de szeretem a rendet. Most meg lassan indulok, Vesznával megyünk haza Battára. Elvileg a Deákon találkoznánk, de lehet hogy meglepem mert a Városligetben van, kiülök a lépcsőre egy könyvvel a kezemben és megvárom ott. Mondtam már hogy imádom a tavaszt? 🙂

Ezzel a gondolattal ébredtem és kivételesen viszonylag korán elkezdtem takarítani, mosni, ablakot pucolni, ebédet főzni, függönyt leszedni, kimosni, visszarakni és egyéb hasznos tevékenységet végezni. Imádom ezt, minden tiszta és ragyog, még a függöny is fehérebb mint új korában 🙂 Kicsit csaltam, mert az ablakot csak belülről pucoltam meg, de mikor kinyitottam, majdnem kirepültem a nagy széltől, az pedig nem biztos, hogy szép látvány lett volna, így az majd marad legközelebbre.
Közben azért megnéztem a március 15-ei ünnepséget a tv-ben… egyik vágyam hogy egyszer élőben ott legyek, de soha nem jött még össze. Az utóbbi években a tüntetők miatt már nem is lett volna kedvem, de a mait sajnálom, hogy kihagytam. Bár nem is tudom, ki az aki eljött volna velem, ki az akit még érdekel volna… Egyedül ez is unalmas… Viszont akkor ki takarított volna? 🙂 á, jobb is hogy itthon maradtam.
Érdekes álmom volt ma is, nem is tudom hogy emlékezhetek rá, mert úgy aludtam, mint akit fejbevágtak, de még mindig magam előtt látom az egészet. Talán ennek hatására úgy érzem, hogy bizonyos meccsek még nincsenek lejátszva, az nem lehet hogy én veszítek, nem tudok és nem szeretek, ráadásul nem is akarok. Fordulni fog itt még a kocka, nagyon erősen ezt érzem, az érzéseim pedig mindig be szoktak jönni. Boszorkány vagyok, ha még nem mondtam volna.. 🙂 Ha bejön, akkor lesz végre tökéletes rend…

Ígértem, hogy beszámolok a tegnapi bulin történtekről. Addig szilváztam meg banánoztam tegnap, hogy összefutottam egy igazi Szilvával (legalábbis ahogy az apukája szólítja néha). Hihetetlen meglepetés volt, mert évek óta nem találkoztunk, ha jól emlékszünk, 9-10 éve. Szilvi a másodunokatesóm, akivel együtt töltöttük az összes nyarat a nagyszülőknél, utoljára talán 1993-ban. Utána mindketten középiskolába kerültünk és onnantól nem nagyon találkoztunk. És amilyen kicsi a világ, tegnap véletlenül ő is oda jött táncolni, ahova mi. Jó volt újra látni 🙂 Emlékszem, év közben mindig leveleztünk és már tavasszal terveztük, hogy mit fogunk csinálni, mikor érkeztünk stb. Előkerestem a közös nyarak bizonyítékait… 🙂

Amúgy tiszta koki a fejem, rájöttem, hogy nem ittam ma kávét és ettől elviselhetetlenül nyűgös is vagyok. Kicsit most már megértem a dohányosokat.. de csak egy kicsit..

A mai nap fogadalma: SOHA SOHA SOHA többet nem iszom whiskey-s koktélt!!!! Most azt is mondhatnám, hogy alkoholt, de ismerve magamat, ezt úgyse tudnám betartani, bár egy pár napig azt sem. Én még szerintem ilyen rosszul soha nem voltam, mint ma délelőtt… de a lényeg, hogy azóta kialudtam magam és most jöhet a szokásos narancslé….
Történt még egy hihetetlen dolog tegnap, de arról kicsit később, most megpróbálok egy pirítóst magamba erőltetni…

Ma este megpróbálom magamévá tenni ezt az idézetet, és eszerint élni…
„Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva a világon. Vedd észre, hogy ha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…”

Nem akarok középszerű lenni, hanem a legfantasztikusabb, így maradok szilva. Aki nem szereti a szilvát, az majd tovább lép, de jön más, akinek a szilva a mindene, akinek szüksége van egy tökéletesen beérett szilvára. Őrült vagyok? Lehet… és még nem is ittam semmit.. 🙂
Újra elkezdtem olvasni a Titok című könyvet. Azt hiszem, hogy már írtam róla valamikor, meg is találtam. Ez már a vég, hogy lefekvés előtt pozitív gondolatokkal próbálom teletömni a fejemet, illetve követve az instrukciókat arra gondolok amit nagyon szeretnék és nem arra, amit nagyon nem. De én nagyon sok mindent szeretnék ám. Mivel ezeket vizualizálni is kell, ezért a holnapi programom az lesz, hogy kirakom a kívánságaimat a lakás több pontjára, minél többet látom, annál inkább előtérbe kerülnek és megvalósulnak. Ámen.