Ezt szokta mondani Ági, amikor nem nagyon történik semmi. Ez van velem is. Egy hete szerintem semmi legesről nem tudok beszámolni. Munka és futás. Egy hete ilyenkor pedig még ünnepeltünk. Mivel a zánkai vetélkedőn elsők lettünk, ezért választhattunk egy tetszőleges üveg italt, mi pedig a jagernel maradtunk. Munka után el is fogyott, majd folytattuk a „mulatozást” és cápázást a Bambi nevű helyen, ami a munkatársak csütörtöki törzshelye. Jókedvben nem volt hiány, a képeket a zánkai mappába töltöttem fel, meg még ottaniakkal kiegészítettem.
Hétvégén itt voltam, semmi extrát nem csináltam, aludtam sokat, olvastam, filmet néztem és már hétfő is lett. A héten pedig már megint zárunk. A mi életünk igazából nem is áll másból mint zárásból. A hónap első hetében lezárjuk az első hónapot, a második hetében elkészítjük kimutatásokat, a harmadikban egyeztetjük a számlákat, a negyedikben pedig felkészülünk a zárásra. Nagyon hamar telnek így a hónapok. Valamit jól csinálhattam, mert ez a hét most sokkal lazább, mint ahogy vártam, sokkal kényelmesebben végeztem mindennel.

Nagyon elfáradtam a héten, de most már kezdek magamhoz térni, miután sikerült 12 órát aludnom. Bár lehet hogy még mindig aludnék, ha Ancsi nem hívott volna 🙂 De muszáj volt megbeszélnünk a történéseket, mert a héten mindketten el voltunk havazva, így egymásra nem jutott elég időnk. Jelenleg be kell segítenem egy másik csapatnak, így a 10-12 órás munkanap jellemezte a hetet. Azért sikerült eljutnom futni is, de utána mindig folytattam azt, amit abbahagytam. De nem panaszkodhatok, örülök hogy van lehetőségem egy kicsit több pénzt keresni, és mindig ez jut eszembe, amikor már jojóznak a szemeim a monitor előtt. Hálistennek szeretem csinálni, értek is hozzá és így nem esik olyan rosszul a túlórázás. Majd lesz ez jobb.. 🙂

Tegnap este felhívott egy nagyon jó barátom, akivel a hosszas beszélgetés során előkerült, hogy tavaly amikor rossz passzban voltam, akkor azzal próbált feldobni, hogy mondjam el, hogy aznap milyen 3 pozitív dolog történt velem. És el tudtam mondani. Mindig történik velünk jó dolog, csak észre sem vesszük, természetesnek gondoljuk, pedig az ilyenek adnak erőt és az ilyeneket kell értékelni. Ő is elmondta a tegnapi történéseit és most én is megpróbálom összeszedni. Nem azért nehéz, mert nincs, hanem mert több is van. Apróságok, de fontosak…
1. Szabadságon van a közvetlen főnököm, így a havi call-t nekem kellett egyedül lebonyolítani az angol nagyfőnökkel… jobban ment mint gondoltam
2. Tavaly kaptam egy szuperjó fülhallgatót, amit futáshoz használtam, de a sok mozgástól tönkrement.. bárkit kérdeztem, azt a választ kaptam hogy kuka.. DE…találtam egy nagyon jófej kollegát, aki megforrasztotta meg nem tudom mit csinált vele, így a mai 5,5 km-t már vele futottam..
3. Sütöttem tortát.. remélem finom lesz
Ha valaki megosztaná velem a sajátjait, akkor örömmel elolvasom. Mert mindenkivel történik mindennap 3 jó dolog…. 🙂

Nem azért nem írok, mert eltűntem, hanem mert nem tudok miről.. bonyolult az élet és nehéz eldönteni, hogy melyik úton menj tovább, ha elérsz egy kereszteződéshez. Menj tovább a kitaposott biztoson, vagy térj le a kis sötét elágazáson… ami lehet, hogy a tengerpartra visz, de az is lehet, hogy egy sötét barlangba. Az, aki sokszor hozott már hol jó, hol rossz döntéseket, az egy idő után óvatossá válik. Mindent háromszor, ha nem ötször meggondol, és még utána is bizonytalan. Hát így…
Közben begyűjtöttem a fotókat Zánkáról, itten meg lehet tekinteni. Majd még töltök fel, egyelőre ennyi van…