Valami változás állt be az életemben, mert kakaóra vágyom. De nem konkrét csokira, vagyis arra is, de ez születésemtől állandó. Régen ha fagyiztunk, én mindig vaníliát kértem, a csokit nem szerettem. Most viszont meglátom a csokifagyit és beindul a nyáltermelésem. Ráadásul pár napja megkívántam a bolti kakaót, így esténként ez volt a vacsorám. Első nap Sole dobozos kakaó, másodikon Milli, harmadikon pedig Oké zacskós kakaó. A harmadik lett a nyertes, majdnem olyan íze van, mint gyerekkoromban, mikor a nagypapám elment reggel a pékségbe, hozott friss kiflit meg hozzá zacsis kakaót. Legalábbis ez jutott eszembe, ahogy tegnap ittam. Akkor egyfajta volt, mégis azt sírom vissza. Van még pár márka, szerintem végigkóstolom mindent. Az is lehet, hogy addigra megunom és megint nem akarok 20 évig kakaót inni.

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)

.. és én még nem ettem idén hekket….. így nem lehet vége… HEKKRE vágyom kovászos ubival!!!! A legjobbat pedig a velencei strandon lehet kapni… hmm…

Nem kódjelek ezek, csak próbálom elkerülni, hogy megint idetévedjen mindenféle jöttment. Nincs másról szó, mint a két kereskedelmi csatorna újabb durranásairól. Legalábbis mindegyik azt hiszi, hogy övé a jobb. Tegnap este mivel nem volt más programom – meg amúgy is telezabáltam magam palacsintával – ezért leültem a tv-elé és kapcsolgatva néztem mindkettőt. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy leragadtam az egyiknél. Ott jobban tetszett a zsűri, meg talán a felhozatal is. Nem tudom fogom e nézni, de majd kiderül. Már semmit nem merek mondani, mert eszembe jutott egy tavalyi eset, amin még mindig nagyon vigyorognom kell. Az történt ugyanis, hogy a tavalyi tehetségkutató döntőjén otthon üldögéltem és egy ismerősömmel cseteltem. Mindketten leszögeztük, hogy ilyen gagyi műsort nem nézünk, sőt én ha jól emlékszem ki is kértem magamnak, hogy ilyet feltételezzenek rólam. Majd az utolsó jelenetnél kiderült, hogy mindketten néztük. Akkor percekig potyogtak a könnyeim, úgy nevettem és tegnap este is eszembe jutott, hogy vajon ő nézi e.. 🙂 A lényeg hogy hajrá X 🙂

Nem gondoltam volna, hogy ez a blog meg fogja érni az 5. születésnapját. Igazából 2005-ben azért indult, mert kimentem Le Havre-ba és egyszerűbb volt így beszámolni a kinti életemről, minthogy mindenkinek emaileket küldözgessek. Aztán valahogy nem álltam le vele…. Az első bejegyzés augusztus közepén került fel 🙂 5 év és lassan megszületik az 500. bejegyzés is. Szép számok.
De ha ilyen lesz az időjárás, akkor már ősz lesz. Nem tetszik. Elő kellett vennem a melegítőmet, mert reggel fáztam. Vagy lehet, hogy csak kicsit megfáztam tegnap. Bográcsozni voltunk a munkatársaimmal a Pál-völgyi barlangnál. Hihetetlenül jó hely, nagyon hangulatos és érdekes, hogy még soha nem jártam ott, pedig nincs is messze tőlem. A fiúk nagyon finom villásgulyást főztek. Az egyetlen baj volt, hogy jött a vihar és az eső. Én pedig pont a mosdóban voltam, amikor lecsapott, így ott ragadtam, és míg vártuk, hogy eláll, addig is jól eláztunk. Nem biztos, hogy jót tett. De majd pihenek és helyre hozom magam.
Ma délután megyek egy ált. iskolai osztálytársamhoz, végre megnézem a kisbabáját, utána pedig lehet, hogy spontán hazaugrok. Anyukám palacsintát süt, és mivel ő süti a világon a legjobb palacsintát, így még az utazás iránti utálatomat is hajlandó vagyok legyőzni. No majd meglátjuk.