… atyja… ezért ismét megnéztem a Nem kellesz eléggé című filmet. Nagyon kellett ez most, sok igazság volt benne, ami elég ráhúzható a mostani életemre.
Amúgy nagyon jó idő volt, emiatt a kedvem is jobb lett és elég sok minden belefért a hétvégébe.. A szombat listás Ancsival telt.. shoppingoltunk, próbálgattunk, kirakóztunk, ettünk-ittunk, reklamáltunk, álmodoztunk, nagyon sokat nevettünk és jól el is fáradtunk. Ma pedig folytatódott a sor, piacolás, vásárlás, viráglocsolás, főzés, futás és most már pihenés. Egy telefonhívást vártam volna még, de ezt inkább nem kommentálnám. Ez lesz, amikor spontán éljük az életünket és nem beszélünk meg semmit.. na majd holnap este kiderül mi történt.

Nem mintha eddig nem tudtam volna ezeket, de a héten elég sok mindenre rájöttem:
– gond nélkül ki lehet bírni laptop nélkül több napig is
– a csabai kolbásznak nincs párja
– az igazi jó barátság nem a találkozás sűrűségétől függ
– attól mert valaki kíméletlenül és bántóan őszinte, még szerethet
– egész jól bírom az éjszakázást és másnap a munkát (ha nem iszom túl sokat)
– ha nem engedem el magam, soha nem lépek előre
– soha nem sül ki semmi jó abból, ha más szervezi az életedet
– akinek nem vagyok fontos, azt el kell engedni
– mindig kell valaki, aki tükröt tesz eléd, amiben látod a hibáidat, őt nevezik barátnak

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk.
Néhányan attól, „Talán sosem bocsát meg nekem.”
Mások attól, „Talán megtudja az igazat.”
Néhányan attól, „El tudna küldeni?”
Igen. A világ egy félelmetes hely. És még rettenetesebb, ha egyedül kell szembenéznünk vele. (DH s07e06)

Mit csinálsz akkor, ha megáll melletted a metrón egy lány, miközben te ülsz és nem tudod eldönteni hogy terhes vagy csak kövér? Ha kövér és átadod a helyed, mintha terhes lenne, akkor az nagyon ciki és kínos. Viszont, ha tényleg terhes és nem adod át, akkor az is kínos… Nincs jó megoldás…

Én tanulok,Te tanulsz, ő lóg.
Én vizsgázom, Te vizsgázol, ő nem buktatható.
Én dolgozom, Te dolgozol, ő hátrányos.
Én spórolok, Te spórolsz, ő segélyt kér.
Én nevelem a gyerekemet, Te neveled a gyerekedet, ő megveri a gyerekeinket…
Én megvásárolom, Te megvásárolod, ő kirabol.
Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad, ő segélyt kap.
Én……korán meghalok, Te korán meghalsz,ő a társadalom áldozata.

Azt hiszem, hogy az elmúlt héten több csokit ettem, mint az elmúlt két hónapban. Nem tudom mi van velem, egyfolytában csokit ennék… most is ettem.. lecsúszott egy egész tábla „füves” csoki.. Ráadásul tavalyelőtt egyszer ettem robbanós-cukros milkát, és azóta olyan keresek. Most találtam, megint lehet kapni. Így ez is beugrott valamelyik nap a kosaramba.. de ezt utálom, mert nem akarok úgy kinézni mint… na jó, inkább nem mondok semmit… Lehet, hogy itt az ősz, a változás ideje és emiatt jobban vágyom édességre. Ki tudja… egészséges egyensúlyt kéne tartani mozgással egybekötve, de ahhoz meg nincs kedvem. Mi lesz így velem???