Hiába próbálom teával helyettesíteni, nem ugyanaz. Pedig koffein van mindkettőben. Na de azért ennek ellenére elég pörgős hétvégén vagyok túl: vásárlás, takarítás, tortasütés, vacsikészítés, szülinapünneplés, filmnézés, alvás, filmnézés, vásárlás, ebédfőzés, virágültetés, béla-takarítás, „rékázás”. Gondolkodom, hogy esetleg kihagytam e valamit, de talán nem. Szinte minden perc hasznosan telt, régen volt ilyen. És közben rájöttem, hogy mozognom kell. Jönnek felfelé a kilók.. és hogy honnan tudom? Pl onnan, hogy fáj a térdem. 1-2 kg pluszt már érzek a térdemben. Tegnap jó idő lett volna elmenni futni, de nem jött össze. Viszont idén muszáj leszek visszatérni a tavalyelőtti min 2 futásra a fallabda mellett, meg a kaja-figyelésre és akkor nyárra nem lesz semmi gond. Legalábbis remélem… csak a lelkesedésem le ne törjön 🙂

„Szeretni csakis az erős ember tud… A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz…”

„Csókolj lassan, nevess őrülten, élj őszintén, felejts gyorsan.”

A gondolataim még mindig a Malév körül forognak. Olvastam az egyik pilóta és egy légiutaskísérő beszámolóját, akik a „fekete sereget” vitték és nem ment könnyek nélkül. El nem tudom képzelni, hogy ők mit érezhetnek, ha engem is is megrázott. Mi kívülállók, egyszerű utasok annyit érezhetünk, hogy kitéptek egy darabot az ország szívéből…. De ők….
Amúgy hull a hó és hózik, most már süt a nap is, de én most elvonulós hétvégét tartok, így csak az ablakból érzékelem a hideget és a fehérséget.

Volt egyszer, hol nem volt egy Malév! Napok óta rebesgetik, de álmomban nem gondoltam, hogy ez lesz. Reggel amikor a Bumerágban 6:58-kor bemondták hogy leállt a Malév, azt hittem hogy rosszul hallok. Mi van?? Ez nem lehet!!! Ez a mi nemzeti légitársaságunk. Ha egy ilyen megtörténhet, mi jöhet még? Olyan, mint amikor a várat megtámadják és a legnagyobb bástyáját ledöntik. Eddig próbáltam optimista lenni, és arra gondolni, hogy majd jobb lesz, de úgy éreztem, hogy ezzel egy újabb tőrt döftek belém. Majd megszólaltak a szignálok, előkerültek a promók… a hideg rázott ahogy hallgattam. Emlékeztek még erre?

Majd folyamatosan néztem a híreket – persze amikor volt rá időm.
Este láttam, hogy indulnak a gépek el az országból. Élőben lehetett követni a pilóták beszélgetését és nézni a radarképeket… Hihetetlen szívszorító volt hallani, ahogy a pilóta és a légiirányítóközpont elköszön egymástól. Akit érdekel, itt meghallgathatja.
Itt pedig látható amint az MAH5212-es járat tesz egy búcsúkört és elindul Írországba, vissza a lízingcéghez.

BYE BYE MALÉV!

Update: még annyit hozzátennék, hogy nagy álmom volt, hogy egyszer a Malévnál dolgozhassak.. aki régóta ismer, az tudja, meg az is, akit megkerestem emiatt…. Hát ez az álom már nem fog valóra válni 🙁