Bár már két hete volt, de azóta nem sikerült beszámolni az újabb sikeres teambuildingünkről. Az adott volt, hogy egy szombatot mindenki rászán és valami egész napos programot csinálunk. Egyik közös ebédünkön Kinga mesélte, hogy ők voltak nyomozni a városban és milyen jól érezték magukat. Több se kellett, utánanéztem és meg is találtam a http://www.krimiestek.hu oldalt, gyorsan ki is derült, hogy csapatok háromféle helyszín közül választhatnak, ahol megkeresik a gyilkost és kiderítik hogy mi, mikor, hol és miért történt. Mi kettőt választottunk, az egyiket a Várban, a másikat a Városligetben. Hihetetlen jó volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, barátoknak, külföldieknek, Bp-n élőknek, akik szeretnének új dolgokra rácsodálkozni és felfedezni és mindezt iszonyú olcsón.

Nem szeretem Majkát, de ennek ütős szövege van… nagyon találó… imádom!

Fura az élet, itt élek Budapesten már istentudja mióta, Budától délre és északra már többször jártam, de valamiért a Pesttől északra irány mindig kimaradt. Egészen most hétvégéig.. A budapesti „szüleim” hívtak meg, hogy töltsem velük ezt a két napot Nagymaros.. Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. Azon a részen lehet a Dunában fürdeni, isteni hekket ettem, reggel pedig – mivel a telek a domboldalon van, kilátással a Dunára és a Visegrádi várra – a tejeskávém elfogyasztása alatt nem tudtam betelni a panorámával. Pedig vihar volt, hatalmas esővel, de iszonyú érdekes volt egy helyben ülve végignézni, hogy mennek a felhők és hogy lesz a tavaszi viharos időből, nyári strandidő.

Olyan régen írtam már okosságot… ezt most találtam és épp ezzel nyugtatom magam:

„Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.”
(Rejtő Jenő)