Mondtam már, hogy milyen gyorsan telik az idő? 🙂 Még csak most volt július, amikor megvettem a jegyemet és három óra múlva már gurulni fog a gépem Madrid felé… 4 éves álom válik most valóra… és azt mondtam már hogy „ez az én évem”? 🙂 Ez kb olyan szlogenné válik lassan mint Ancsi bnőmnek a „kell nekem egy lakás”. Bár azért nem minden alakul tökéletesen, mert az időjárás nem áll mellém, de előveszem a pozitív hozzáállásomat és a jót fogom megkeresni és megtalálni ebben a 4 napban… Mert megérdemlem.. 🙂

Ismét kifogytam a szóból, ezért is írok mostanában ritkábban…. de azért egy csomó minden történik ám velem 🙂 Tréningeltem, szüreteltem, szülinapoztam, meglepődtem, elbúcsúztam.. és még sorolhatnám..

Tegnap nagyon sokszor eszembe jutott valaki, akinek az én megszületésem volt az álma, hisz egy szőke kékszemű kislányra vágyott. Nagyon kicsi voltam amikor elment, mégis elevenen él az emlékeimben, ahogy ott ülök az ölében, vagy ahogy felkap a rohanó kakas elől, vagy ahogy szedi nekem a fáról az epret, vagy ahogy ülünk a kapuban a padon, az elmaradhatatlan cigi a kezében és mosolyog. Nem tudom, hogy most mi történt, miért gondoltam rá ennyit, eddig nem volt ilyen, de talán nem is kell mindenre magyarázatot találni.. a lényeg, hogy tegnap lett volna a születésnapja, amit ő több mint 25 éve már máshol ünnepel és idén először a társával együtt..

Nem tudom hogy 2006. május 29-én izgultam jobban vagy ma, hisz teljesen új dolog várt rám akkor is és most is. Fura volt az első napom, kicsit még most sem hiszem el, hogy az előző 6 év lezárult és teljesen mást fogok csinálni az elkövetkezendő időben. Nyilván kíváncsi vagyok és várom, de félek is.. Vajon meg tudom e csinálni? Vajon megfelelek e a feletteseim elvárásainak? Vajon megfelelek e a saját elvárásaimnak? Mi van ha időközben rájövök, hogy ez nagyon nagy ballépés volt? Tele vagyok kérdésekkel, de aki nem mer, nem kockáztat az nem is nyerhet… Erre is igaz, hogy inkább azt bánjam meg, hogy megtettem ezt a lépést, mint azt hogy kihagytam.. és igaz ez minden másra is.

„Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.” (Wass Albert)