Az anya-lánya nap átalakult gyerek-szülő nappá, idén már harmadszorra. Régóta szerettem volna elmenni a Sziklakórházba, de az ára egyelőre visszatartott. Idáig. Most hogy végigmentünk az 1 km-es sokkoló szakaszon, azt mondom, hogy az egyik olyan hely Budapesten, amire nem szabad sajnálni a pénzt, mert mindenképpen megéri. Nagyon igényesen meg van csinálva, élethű, figyelemfelkeltő és sajnos megrázó is. És ezzel még nem ért véget a bakancslista lefaragása, mert utána még felmentünk a Bazilika kilátójába, ahova szintén régóta vágytam. Remélem szépen lassan minden vágyam így teljesül..

Megkaptam, hogy nincs is értelme a blognak, mert nincs semmi új post már mióta. Hát akkor most legyen!
Idén úgy alakult, hogy elkezdtem újra futni. Tavaly rendkívül lelkiismeretfurdalásom volt, mert volt egy nyár, amikor heti 3-4-5-ször körbefutottam a Margitszigetet, de azóta sem tudtam magam rávenni és amúgy meg az 5,2 km-t nem nagyon tudtam túlhaladni. Azóta fent van a falon lévő bakancslistán, hogy két szigetkört szeretnék egyszer az életben lefutni és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez nem is olyan nagy kívánság. Sokan szidják a mindenféle sport-alkalmazásokat, de hasznuk is van. Nem akarom én posztolgatni sehova, hogy mikor mennyit futottam, viszont nagyon hasznos időről időre látni, hogy mennyit javultam és hihetetlen, hogy egy hónap alatt mennyit lehet fejlődni. Ezt régebben is többen mondták, akik futnak, de sosem hittem el. Azt hittem, hogy az én határom az 5 km. Azt nem tudom, hogy a térdem is így örül e, mert egyre több bajom van vele, de itt a bizonyíték, hogy merni kell nagyot álmodni (és persze kell egy segítség, aki noszogat, amikor semmi kedvem felkelni, vagy amikor én már megállnék, akkor a büszkeségem nem engedi, így futok tovább).
Tisztán látszik, hogy megdupláztam a távolságot és mindeközben mennyire felgyorsultam. (és most látom, hogy pont ugyanabban az időpontban indultam el futni)

A 10. km pedig kb 3 hét alatt lett meg. Rájöttem, hogy nem szabad mindig ugyanazt az útvonalat futni, mert akkor nagyon hozzászokik a szervezet és legfőképpen az agy. Kell a változatosság, illetve ha van idő és még nem fáradtunk el, akkor nem megállni, hanem reziliensen nyújtatni a távot. Sokkal könnyebb, mint gondolnánk. És hogy mi a következő cél? Rákerül a bakancslistára és ha megvan, akkor megosztom.

Végre!!! Végre!!! Végre!!! Már alig vártam, hogy véget érjen ez a depressziós hosszú tél és végre ismét ki lehessen ülni a kertbe, csiripeljek a madarak, legyen végre tulipán, jácint, ibolya és 5 órakor még süssön a nap. Nem kell nekem semmilyen gyógyszer formában kapható vitamin, bőven elég 2 órányi napsütés és máris úgy érzem, hogy tele vagyok energiával.

Bori – az unokahugom – elég vegyes természetet örökölt. De van egy dolog, amiben rám ütött és amire én nagyon büszke vagyok, ez pedig, hogy érdekli őt a sütkérezés. Emlékszem amikor nyáron kiskoromban a nagymamámnál az unokatesómmal pudingtortát csináltunk, vagy amikor kürtöskalácsot, vagy amkor mondta mama, hogy megtanít krumplispogácsát sütni. Azt hiszem, hogy most ott fent büszkén mosolyog ő is, amikor látja, hogy nekilátunk kettecskén akár tortát akár muffint sütni és Bori olyan lelkesedéssel esik neki, mint anno én.