Iszonyatosan pörög az idő, és sokkal gyorsabban telnek a napok mint kellene. A hasam nő, a türelmem csökken és sokszor eljön egy mélypont, amikor rájövök, hogy nem tudom irányítani a dolgokat magamban és magam körül, amitől bestresszelek és ez folyamatosan generálja saját magát. Próbálom elfogadni, hogy most ez egy ilyen időszak, csak nem egyszerű ..
Ez a gyerek már most fura .. észrevettük, hogy Tomitól megnyugszik .. többször is volt a héten, hogy amíg haza nem ért, addig ugrált és próbált kiborítani az Alien mozgásával, és amint Tomi megjött és meghallotta a hangját, lenyugodott. Ez normál esetben nem gáz, amikor viszont ő éjjel ért haza, akkor nem annyira értékeltem.
Mindenki mondja, hogy mennyire nagy a hasam, amit én is érzek, de körfogatban nem tűnik nagyobbnak, ez is tök érdekes .. Csak abban látom, érzem, ahogy mozgok vagy nem mozgok ..
Hát kb így vagyok most

Most már értem mi a különbség a terhes és állapotos között. Most kezdek terhes lenni …
Voltam védőnőnél, minden rendben, feljegyezte,hogy a kezem kezd vizesedni, de amúgy mindenem tökéletes. Megosztottam a doki tanácsát, miszerint most már a kórházba menjek, de azért kértem egy Fb csoportban is véleményt. Hát eléggé megosztó dolgokat kaptam, így arra jutottam, hogy még az utolsó vizsgálatra elmegyek a saját orvosomhoz, meg oda megyek UH-ra is, de CTG-re már a kórházba (persze ha felveszik a telefont és tudok időpontot kérni).
Ubi ismét kapott egy csomó nagyon cuki dolgot, most épp a német rokonságtól. Kezdem magam tényleg szarul érezni, így tegnap már mi is vettünk neki kisrugit.
Amúgy kezd az alvás nehézkes lenni, már nem tudok hogy fordulni, hogy kényelmes legyen, reggelente nagyon fájnak a kezeim a bálnamozgásról nem is beszélve 🙂 Még két hét munka, aztán tényleg pihenek, meg pakolok, meg nem tudom mit csinálok, de már nyűg minden. Kicsit tartok az utolsó hónaptól, de majd eltelik az is valahogy …

Ez a hét arról szólt, hogy kaptunk egy csomó mindent. Először Márti halmozott el minket mindenféle csodálatos babás kiegészítővel, hétvégén pedig Annamari küldött nekem ruhákat. Kicsit le vagyunk maradva a beszerzéssel, de amíg nincs hova pakolni, addig nem akarunk semmit se vásárolni.
Voltam nődokinál is .. sajnos nála utoljára, mert mondta, hogy legközelebb már a kórházba menjen, ott fogják megcsinálni az utolsó szűrést és oda kell mennem majd CTG-re is hetente. Kicsit szomorú lettem, mert mellette biztonságban éreztem magam, már ismert, én is őt .. és teljesen rámertem bízni magam. Így most búcsút mondtunk egymásnak és találkozunk majd vagy a kontrollon vagy később.
Az eredményeim megint rendben voltak, kitapogatott mindent, mondta ő is hogy szépen be van fordulva, rendben van a szívhangja, és velem is minden ok. Elvileg papír szerint a mozgásánál kicsit lassulnia kellene, mert egyre kevesebb helye van, de gyakorlatban nem így van, felváltva játszik hullámpónisat és bokszolósat, amitől bevallom néha már kivagyok és alig várom, hogy abbahagyja. De amúgy természetesen minden nagyon csodálatos ….

Egyrészt kicsit lemaradtam, másrészt meg nem igazán tudom, hogy történt e valami említésreméltó a 29. héten, így most kivéteselen összevonom a fejleményeket.
Vagyis ez így nem igaz, mert Ubi szobáját elkezdtük kialakítani, átfestettük egy barnabb árnyalatúra (sárga volt), meg kicseréltük a kanapét és azóta már a kiságy is felkerült, és össze is lett szerelve.
Ezen héten pedig voltunk ultrahangon, amin reméltük, hogy jobban megmutatja magát, de nagyon szégyenlősnek bizonyult. Azért a doki ki tudta cselezni, és két viszonylag cuki képet sikerült csinálni róla, de aztán a feje elé tette az összes kezét és lábát, így onnantól már esélytelen volt. Orvosi szempontból minden tökéletes, kb 1338 g és kb 40 cm, minden testrésze a mostani fejlettségi szintnek megfelel és már befordult a végső pozícióba. Fura, mert a doki azt mondta, hogy a bal oldalon „lakik”, de én folyamatosan úgy érzem, hogy a jobb oldalon éli ki magát. Hihetetlen milyen éles és erős mozgása van, néha azért én is felszisszenek, az én mozgásom is egyre nehezebb és egyre inkább bálnának érzem magam.
Észrevettem(tük), hogy elkezdtem vizesedni, fájnak az ujjaim, így már a gyűrűimtől is meg kellett válnom :(Gyorsan utána is néztem a házi praktikáknak, így remélem nem lesz gázabb.
Még egy hónap van a munkából, amiből lesz egy csomó szabi is, aztán meg az ünnepeket, szóval azt hiszem, hogy eléggé felpörögnek mostantól az események. Bár azt gondolom, hogy ez a két hónap már rengeteg, de félek, hogy pikkpakk eljön és már január vége van …

Mivel még mindig tartjuk azt, hogy nincs és nem lesz fogadott szülész-orvosom, ezért annyit azért fontosnak tartottam, hogy egy kórház legyen kiválasztva és azt lássam előre. A nyertes a Honvéd/MÁV kórház lett, sok jót hallottam róla több helyről, hogy professzionálisak, segítőkészek és az egyik legjobban felszerelést budapesti kórház és még közel is van (meg amúgy ide is tartozunk hivatalosan). Ráadásul nagyon szimpi volt, hogy szerveznek nyílt-nap féle szülésfelkészítőt, ahol egy szülész elmondja a fontos tudnivalókat .. ezen voltunk szerdán. Nyilván Tominak már túl sok újdonságot nem hozott, de eljött ő is … és amúgy rengetegen voltak. Nagyon szimpi volt a szülész, türelmesnek tűnt, viccesnek, de 40 perc múlva sajnos hívták, hogy szüléshez kell mennie, így lelépett, mi meg addig megnézhettük a szülőszobákat, ami szintén nagyon felszereltnek és modernnek tűnik. Hát majd meglátjuk ..
A méretek tovább változnak, most már nem kilóban nézem – bár ott még mindig nem állok szarul – hanem 1 hét alatt 5 cm-t nőtt a haskörfogat, ami azt mutatja, hogy ez az ugráló kisbéka folyamatosan nő és a kedvenc pózának a keresztben fekvést tartja. Én nem annyira értékelem ezt, de mit tudok tenni ..
Hétvégén megkapta tőlünk az első ruháit is, pontosabban Otitól. Először egy mikulás-ruhát akart neki választani, de meggyőztem, hogy idén még nem kell, így választott neki „pizsamákat 🙂 És végre készültek tök jó képek is ..így a sok kiváncsiskodót ki lehetett elégíteni 🙂