Ez a hét sem telt eseménytelenül. Elmentem a védőhöz, ahol bár minden rendben volt, a vérnyomásom kicsit magasabb volt a kelleténél, így mondta, hogyha megyek az SZTK-ba, nézzük meg. Szerdán reggel mentem CTG-re, azzal minden rendben volt, viszont a vérnyomásom még magasabb lett, kaptam gyógyszert meg instrukciót, hogyha 150/110 fölé kerül, irány a kórház. Erre nem is kellett sokat várni, mert csak felfelé ment, így fél9kor összepakolva elindultunk a kórházba. Ott megmérték és közölték, hogy innen már nem megyek haza és ha a labor meg a CTG szar lesz, akkor még szülés is lehet a vége. Kaptam azonnal vérnyomáscsökkentőt, ott ültünk egy órát a CTG-n, majd el aludtunk mire megjött a labor. Mivel minden eredmény jó lett és a vérnyomást is sikerült levinni, így 11 körül hazaengedtek minket, de óránkénti ellenőrzéssel, a gyógyszer szedésével és pihenéssel . Illetve ha bármi emelkedés van, vagy mellékhatás, azonnal fordulunk vissza. Reggel még fájt a fejem, de bíztam benne, hogy ez elmúlik, így nem kellett visszamenni, viszont a csütörtököt végigaludtam. Pénteken voltam újra az SZTK-ban, úgy tűnik beállt a vérnyomásom és minden rendben van. Persze attól még ugyanúgy bálnának érzem magam, de most már ezt a pár napot/hetet kibírom … Ubi szobája készen áll, a kórházi pack kész van, úgyhogy nagy gond már nem lehet.

Erdekes hetunk volt. Hetfo meg a pihenesrol szolt, szerdan viszont kezdodtek az utolso vizsgalatok. Reggel mentunk ultrahangra, ahol a szonografus megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben, kb 2300 g, a torzse, vegtagjai is tokeletesen megfelelnek az elvarasoknak. A sztarfoton egyertelmuen latszik, hogy Szabo-feje van 🙂 Kicsit aggodva, de ezzel a nyugalommal mentem a keruleti SZTKba, mert a nodokim javaslatara, az utolso honapot mar itt kellene vegigjarnom. Az itteni doki nem annyira ertekelte, hogy csak most jelentem meg, igy gondolom ram akart ijeszteni, es kozolte, hogy Ubi elmaradt a fejlodesben, es o korhazi felvetelt javasol. Nyilvan azonnal hivtam az ultrahangos dokit, aki megnyugtatott, es egyertelmu volt, hogy itt valami szemelyes ellentet van. Szivem szerint hagytam volna, de ha nem megyek be a korhazba, akkor utana az Sztks nem lat el, igy bementem, de keves eselyt lattam, hogy bent tartanak. Azonnal ultrahangra kuldtek, de ahogy meglattak, hogy Gyorfi Matyasnal voltam ultrahangon, nem ertettek, hogy mit keresek ott, hisz o az orszag egyik legjobb szakembere es miert lett megkerdojelezve az o lelete. Megneztek, es papirom is van, hogy minden rendben, sok huho semmiert volt az egesz. De persze elotte meg laborban is voltam, es ott is odahivott a foorvos, hogy olyat kert a haziorvos, amirol ok meg nem is hallottak, ugyhogy csodas napom volt.
Persze ez meg nem volt eleg, sikerult jol megfaznom, es valamiert most nem sikerult kijonni belole 3 nap alatt, sot .. A sok orrfujas miatt csomoszor bekemenyedik a hasam, igy ha ez nem mulik el, akkor ketlem, hogy tartjuk a januar veget. Pedig meg csak 90%os keszultsegben vagyunk: kimostam mindent, egy kupacban allnak, de nincs osszepakolva, nincs a helyen stb.

Eljott az utolso munkahet, amikor azt gondoltam, hogy semmi kulonos nem lesz, atadok mindent es nyugiban fog telni. Nem annyira igy sikerult, az utolso harom nal kifejezetten fostalicska volt. Ehhez hozzajarult a karacsony elotti stressz es az en hisztim. Alapbol rosszul viselem a sajat hiszteriamat, de ez most hatvanyozottan elojott pentekre, gondolom a hormonok segitettek ezen is. Amugy azert jo dolgok is tortentek, cukik voltak a kollegaim, kaptam mindenfele ajandekot Ubinak, es vegul a karacsony is jol telt. A gyerekek orultek mindennek, Ubi el lett latva mindenfelevel es a hangulat is karacsonyira sikerult. Most mar az jon, hogy meg kell nezni mi az ami mar van, es mi az amit vasarolnunk kell.

Iszonyatosan pörög az idő, és sokkal gyorsabban telnek a napok mint kellene. A hasam nő, a türelmem csökken és sokszor eljön egy mélypont, amikor rájövök, hogy nem tudom irányítani a dolgokat magamban és magam körül, amitől bestresszelek és ez folyamatosan generálja saját magát. Próbálom elfogadni, hogy most ez egy ilyen időszak, csak nem egyszerű ..
Ez a gyerek már most fura .. észrevettük, hogy Tomitól megnyugszik .. többször is volt a héten, hogy amíg haza nem ért, addig ugrált és próbált kiborítani az Alien mozgásával, és amint Tomi megjött és meghallotta a hangját, lenyugodott. Ez normál esetben nem gáz, amikor viszont ő éjjel ért haza, akkor nem annyira értékeltem.
Mindenki mondja, hogy mennyire nagy a hasam, amit én is érzek, de körfogatban nem tűnik nagyobbnak, ez is tök érdekes .. Csak abban látom, érzem, ahogy mozgok vagy nem mozgok ..
Hát kb így vagyok most