Kicsit bonyolultabb volt mint gondoltam, de végül csak ideértem 10 óra utazás után. A gép már eleve késve indult, mert valami csomagok eltévedtek és nem kerültek fel a gépre. Fél 3kor leszálltunk. Hát én ekkora repteret még életemben nem láttam. Marokkóban sincs túl nagy, de még a battai pályaudvar is majdnem nagyobb. Itt fel kellett szállnunk egy buszra és kiderül hogy 80 km-re van Párizs, vagyis több mint egy óra. Ez érdekesen hangzott, igy lemondtunk a fél 4-es vonatról és még az ötárási is kétségessé vált. Nagy nehezen negyed négykor elindultunk, fél 5kor szálltunk le Párizsban a Porte Maillotnál. Ott kitett minket a sofõr és mindenki menjen amerre akar. Mivel fél óránk volt a vonat indulásig, ezért taxiba vágtuk magunkat és hamar elértünk az állomásra. Gyors jegyvétel és irány a vonat. Gondoltam hogy majd jó kényelmesen elhelyezkedek, megy a légkondi és jól elleszek. Na persze. A kényelem megvolt, de a légkondiról elfelejtkeztek. Ekkor már jó pár órája úton voltunk és mivel rohantunk mindenhova, nem vettünk enni, inni, úgy éreztem hogy lassan összeesek. Volt egy kis üveg viz a táskámban, de mintha nem lett volna semmi, olyan gyorsan megittam. Fél nyolckor értünk Le Havre-ba. Az állomáshoz nagyon közel van a kolesz egy kis utcában. Ha nem lett volna ilyen nehéz a csomagunk akkor 5 perc lett volna, igy negyed órát szenvedtünk. És hát akkor a szállás. Messze nem olyan mint amit Gabi mondott. A kapunk eleve úgy lehet bejönni hogy egy érintõképernyõhöz kell tenni a kulcsot és kinyilik. A kolesz nagy épület középen udvarral. Felértem a szobába és kellemesen csalódtam. Van egy 25 négyzetméteres lakásom. Nagyon jó, tényleg. A konyha legalább 4×4-es, van benne hûtõ, asztal, mosogató meg egy villanyrezsóféle fõzõizé. A szobám is külön nyilik, ez is kb akkora, amiben van egy kicsit nyikorgós ágy, asztal, szekrény. Nekem bõven elég lesz. Illetve van még egy nem tudom mi, én sufninak hivom, most ott van a bõröndöm, meg ott lesz majd a sok ásványviz. Lehetne mondjuk spájz. És van egy nagy fürdõm, amiben akkora a zuhanyzó hogy nem birok megfordulni benne, de amúgy a fürdõbe elférne még három mosógép. A WC-m egyelõre folyik, de majd hétfõn szólunk a recepción és remélem megoldják, mert nem lehet lehúzni.
Hát röviden ennyi. Megkaptuk a következõ két heti programot, nem tûnik vészesnek. Lesz idõm mellette egy csomó mindent elintézni. Azt hiszem kicsit elfáradtam, úgyhogy megyek is aludni, majd még irok.

Nem gondoltam hogy ilyen gyorsan szeptember 3 lesz. Azt hiszem innen már nincs visszaút. A bőrönd bepakolva és mehetek. Nagyon ügyes voltam mert sikerült 21 kilós csomagot csinálni, bár aztán lehet hogy a következő egy órában még kiderült hogy ezt is kihagytam meg azt is és mégis sok lesz. Még van két órám ilyeneket eldönteni, aztán marad a posta vagy kint veszek.
Gabi tegnap megérkezett és eléggé el volt keseredve a szállás miatt. Kicsit jó is hogy ezt mondta, mert ha tényleg annyira gáz akkor nem fogok akkorát csalódni, viszont ha annyira nem, akkor meg kellemes meglepetés lesz, bár egy vaságyon nem nagyon lehet mit túlozni. Majd lefotózok mindent és el lehet dönteni hogy mi a gáz és mi nem. Olyan fura, mert igazából ha pénz meg útlevél van nálam akkor a többi pótolható, de mégsem akarok itt hagyni semmit. De felesleges dolgokat sem akarok vinni, hisz csak nekem kell átcipelni Párizson át keresztül-kasul. Attól egy kicsit félek, de valahogy majd megoldom. Nincs túl sok választásom. Vera taxival akar menni, de én nem hiszem hogy ennyire nyápicok lennénk. Aztán lehet hogy mire odajutunk hogy metróra kéne szállni, annyira elegem lesz hogy örömmel bepattanok egy taxiba.
Hát akkor azt hiszem ennyi, legközelebb már a franciák földjéről jelentkezem. Ha minden igaz lesz netem valamikor, de a suliban is remélem.

Már csak 4 nap, de én még nem tartok sehol. Tudom, hogy pár perc alatt össze lehet pakolni, de szerintem én legalább ötször ki fogom boritani a bőröndöt, mert túlsúly lesz és inkább ezt itt hagyom és azt még berakom. Abban reménykedek hogy rossz idő lesz és minél több ruhát magamra tudok venni.
Közben bonyolódik a dolog, hisz a francia tanárral félreértettük egymást és mégse jön ki a reptérre értünk, így marad a vonatozás, buszozás meg metrózás 30 kilóval. Érdekes lesz. Ráadásul amin nagyon kiakadtam, hogy a vonatjegy 200 km-re durván 12 ezer forint. Nem tudom mit tudnak azok a vonatok hogy husszor annyiba kerülnek mint itthon, de azt hiszem hogy nem fogok túl sűrűn Párizsba járkálni. Ha belegondolok, hogy ennyibe került a repjegy is, akkor azt hiszem elég vicces. Furák ezek a franciák…

Tök jó, már van egy csomó mindenem. Megérkezett utolsó pillanatban az okos kis laptopom. Nagyon szép, legalábbis engem ez érdekelt elsôre, aztán hogy milyen kis okos, és nem is nehéz. Azt hiszem jó vételt csináltam fôleg ennyi pénzért. Utána elintéztük ügyes-bajos dolgainkat és elindultunk esôkabátot venni. Úgy gondoltam, hogy úgyis jön a szülinapom, megengedhetem magamnak hogy valami jobbat vegyek, igy sikerült is egy termo meg vizálló meg mindenféle extrával felszerelt kabátot venni. Igy megoldódott a téli kabát problémám is. Miután bementünk a Subwaybe kaját venni, kitaláltuk hogy ugorjunk be a Mammutba, legalább nézzük meg a fényképezôket. Oda is utolsó pillanatban érkeztünk, fôleg hogy még pénzt kellett kivenni, de pár tizezerrel megint csóróbb lettem, viszont van okos kis fotómasinám, meg hozzá 1 gigás kártya meg persze kis „táska’. Egész jó nap volt (eltekintve hogy Lajos szórakozott velünk), és most nagyon boldogságos vagyok :))

Két hetem sincs már, de elvileg minden papír meg ilyenek megvan. A legnehezebb még hátra van. Haza kell menni Battára és kiválogatni azokat a ruhákat amiket vinni akarok. Nem tiz perces mutatvány lesz, az biztos. Ja és még vennem kell esôkabátot is, mert a sulinetes elég gagyi ahogy néztem. Persze meg még nem érkezett meg a laptopom meg a telefonom, és a fényképezôügyben sem sikerült még dûlôre jutni, úgyhogy teljesen útra készen vagyok :)))
És a két hétbe ezen kívül bele kell férnie még egy csomó mindennek. Hú, már elôre félek, szerintem én ezt nem gondoltam át teljesen komolyan hogy elmegyek fél évre és tök idegen helyre ahol nem úgy beszélnek ahogy én, és semmit nem fogok érteni a hülye hablatyolásukból. Meg persze ôk sem az enyémbôl. Ez a rosszabbik eset…
Miket is kell még? Eurot váltani Dezsnél!!! Ezt nem szabad elfelejtenem…. és még 10et alszom itthon 🙂 vagy 🙁