Eseménydús két hét áll mögöttem, próbálom összeszedni mi is történt. Azt hiszem visszafele megyek. Tegnap végre az utolsó pillanatban sikerült leadni a szakdogámat. Bár már pénteken kész volt és ki volt nyomtatva, de nem értünk oda a nyomdához, majd jött a húsvét, és sikerült egy olyan Copy Generalt kifogni, ahol csak két napos határidővel vállalták a kötést. Nem tudom, hogy megy ez, azt hittem, hogy egyformán dolgoznak. És persze ugyannnyiba került mint máshol az egy napos. Nem értem én ezt. De a lényeg, hogy leadtam, ezzel letudtam róla a gondot, most már csak egy államvizsga választ el attól a nyomoronc papirtól, ami minden munkahelyre kell….

Holnap megyek Franciaországba, úgyhogy egy hétig biztosan nem fogok irni 🙂 Remélem nagyon jó idő lesz, elraktam a fürdőruhámat is, biztos ami biztos. Delphine (a francia csevegőtársam) szerint ilyenkor már lehet fürdeni, úgyhogy akkor hajrá. Délután találkozunk Gabival Lyonban és irány dél. Tegnap vettem kis utikönyveket, és hát kétségbe estem, mert elég sok látnivaló van, remélem bele fog férni a durván 6 napba. Majd beszámolok 🙂

Na nézzük mi van még. Ja igen, életemben először motoroztam. Bevallom paráztam mert annyi motoros baleset van, de eszembe jutott hogy úgyse halhatok meg, bármi történik, úgyhogy elindultunk. Fura volt, hogy nincs körülöttem semmi, és mikor Pest egy elég falusi részén mentünk, éreztem a csirkeszagot. Hát ez nem volt jó (aki ismer, tudja miért), de fura volt szagokat érezni. CSüt. este Battára mentünk le, ott már isteni volt ahogy a fák este kiontották az illatukat és ahogy gurultunk úgy éreztük a fehérvirágú és lilavirágú (analfabéta vagyok fák terén) fák illatát, majd elmentünk egy patak mellett, ott meg a vizet… Csak a térdem ne fázott volna úgy, pedig a második fordulónál már melegitőt is vettem a farmer alá, de nem sokkal volt jobb. A 6-oson meg néha azt hittem hogy leesek, mert fújt a szél. Egyszer egy reccsenést is hallottam, azt hittem hogy szétszakadt a kabátom, de nem… Tuti kis széldzsekim van 🙂

Hát azt hiszem ennyi, gondolkodom de nem jut eszembe más…. mindenkinek jó hétvégét és egy hét múlva jövök 🙂

Megint eltelt egy hét. Még két hetem van leadni a szakdolgozatomat. Tény, hogy már mindjárt kész van, de hamarabb be szerettem volna fejezni. Szép színes lett, remélem a tartalma is megfelelő lesz. Kicsit nehéz volt, hogy angolul kaptam az anyagokat és elég nehéz szöveg volt, de átrágtuk magunkat Ágival, az amerikai segítségemmel.
Azt se tudom hogy mi történt még a héten, annyira a szakdoga körül forgott minden gondolatom. Hétvégén megint megyek haza mert a fiúk mennek motoros túrára, meg jönnek a választások és ott a helyem. Hmm, mi is volt még…. találkoztam egy számomra elég fontos volt osztálytárssal, azt hiszem kedden együtt ebédeltünk. Beszélgettünk sokat. Remélem tudunk gyakrabban találkozni, nemcsak 3 évente 🙂
Megtudtam hogy egy gyerekkori bnőmnek kislánya lesz. Olyan fura, hogy Ivi velem egyidős és már egy kis baby van a hasában és lassan anyuka lesz. Ez valahol azt mutatja, hogy rohan az idő és én is öregszem. Örülök nekik nagyon, mert Ivett tényleg megtalálta élete nagy párját, megvan a háttér és boldogan várják a kis csöppséget.
Még két hét és irány Franciaország. Tök jó lenne, ha nagyon meleg lenne, és tényleg nyaralásként lehetne felfogni.. HÁt ennyi ez a hetem is… jöhet a következő.

Egész jó hétvégém volt. Péntek este hazamentem Battára. Szombaton felébredtem és mikor felhúztam a redőnyt, láttam hogy anyu egy szál pólóban ülteti a virágokat. Több se kellett, úgy pizsamában kirohantam és alig akartam elhinni hogy tényleg ilyen jó idő van. Majd fogtam a kis reggelimet, meg a napi újságot és kiültem a teraszra. El se tudom mondani hogy milyen régóta vártam már erre. Köztem apu szólt hogy metszi a fákat és kéne segiteni összeszedni a gallyakat. Nem szeretek ilyeneket csinálni, de most valahogy mégis jól esett. Egész délelőtt kint voltam, vagy csak üldögéltem és néztem ki a fejemből, vagy segitettem valamit. Délután elmentünk a tesómmal vásárolgatni, sikerült is két cipővel hazatérni. Majd este jöttem vissza Pestre. Nem igazaán szeretem az ilyen késő esti buszozásokat, de most volt ülőhelyem is, meg már nincs hideg, úgyhogy annyira nem gáz. Ma miután kialudtuk magunkat, elindultunk Agárdra ebédelni. 4 körül értünk le, de még mindig jóidő volt. Kiültünk a teraszra, jó sokat bűnöztem. Le se írom, hogy miket ettem, mert egy heti kalóriaadagot tömtem magamba. 🙂 Este meg szokásos Született feleségek meg ez az… és mindjárt hétfő….

A mai nap is gyorsan eltelt. Delphine ötlete volt, hogy a mai francia-magyar-beszélgetés legyen a Széchenyi fürdőben. Úgy voltam vele hogy úgyse voltam még ott, miért ne, ő meg tovább ismerkedik Budapesttel. Az elején sajna kiakadtam a személyzetre. Utálom azokat az embereket, akik azt hiszik hogy azért mert az ember külföldi, azért bunkónak kell lennie. Véletlenül gondolom hallotta hogy franciául beszélünk és azt hitte hogy nem vagyunk magyarok. Nem sok hiányzott hogy beszóljak neki, hogy igenis értjük amit mondott és álljon már meg a menet, azért van ott hogy kiszolgáljon nem pedig azért hogy megjegyzéseket tegyen. Igazából már bánom hogy nem szóltam be neki. Amúgy nagyon jó volt, üldögéltünk kicsit mint az öregek, úsztunk a nyitott medencében a napsütésben. Rá kellett jönnöm, hogy kicsit ellustultam, leúsztam két hosszt és elfáradtam. Nem kéne leállni, hanem most már többször járni, de kicsit drága mulatság. Fura, de ahogy bemegy az ember, látszik hogy fel van újitva, tényleg gyönyörű és ahogy megy egyre beljebb, egyre több a lemállott fal, a kosz, és látszik hogy ahhoz hozzá se nyúltak…
Hát ennyi történt ma velem, most folytatom a szakdoga átolvasását, ki tudja hogy mennyire értelmes, lehet hogy nagy zagyvaságok halmaza az egész 🙂

Azt hiszem hogy már elég régen írtam, de azt hiszem nem is nagyon volt miről. Túl sok minden nem történik körülöttem. Ma végre ismét sikerült megnyitnom a szakdolg. doc nevű file és elég sokat sikerült hozzáirni. Ha sikerül ma még lelkesnek lennem akkor lehet hogy a nyers változatot be is fejezem és elküldöm a konzulensemnek, hogy lássa az egészen teljesen, persze javitani, ábrákat, táblázatokat, képeket nem tudok csinálni, ahhoz kell idő, de ha a szöveges rész megvan, akkor a nehezebbik felével túl vagyok. Na most úgy beszélek mintha mindjárt kész lennék, pedig nem, de jó érzés hogy ma haladtam. Jövő héten be kéne fejezni teljesen, ahhoz meg kell erő, ami mostanában hol van hol nincs. Most láttam hogy jövő hétre esőt mondanak végig. Hát ez nem túl jó hir nekem, mert olyankor semmihez sincs kedvem, csak szenvedek. Úgyhogy bizok a magyar meteorológia megbízhatóságában, és hátha megint nem jön be amit mondanak :))