Vagyis még nincs, majd csak május 29-től lesz, vagyis még bő két hét a szabadság. De rövid lesz.
A munkáról dióhéjban annyit, hogy hétfő este felhivtam őket, fél óra múlva visszahivtak és behivtak kedden egy interjúra, majd ma telefonáltak hogy enyém az állást. Ez az AVIS nevű amerikai autókölcsönző cég, melynek a budapesti pénzügyi központjában leszek (legalábbis azt hiszem). és megkaptam a francia területen zajlódó pénzügyek intézését. Konkrétabbat nem tudok, majd szerződésaláiráskor. Biztos bonyolult és nehéz feladat, mert azt mondta a leendő főnököm, hogy reméli, hogy 3 hónap alatt sikerül beletanulnom, mert nagyon összetett feladat és nem lehet rutinból csinálni. Kiváncsi leszek rá. Önállóan kell dolgoznom, ami nem rossz és viszonylag többet kell használnom a franciát mint a magyart. Bővebben majd pár hónap múlva….
Addig viszont még annyi minden fog történni… az Uram most lesz 25 éves. Bizony, még csirke, de lassan de biztosan utolér. Most nem mondom el hogy mit tervezek neki, mert megigértem hogy nem kap semmit, de ha mégis akkor az emlékezetes lesz. A másik nagy esemény, hogy Ágiék jönnek haza hétfőn. Sajnos csak két hétig lesznek, de remélem tudunk többször is találkozni, meg lesz partyjuk jövő szombaton…. Hát ennyi, úgyhogy ha nem irnék (ami ki van zárva), akkor élem a kis izgalmas életem 🙂

A mai nap is nagyon gyorsan eltelt. Reggel nagyon nehezen keltem, nem tudom miért, minden 10 perc a következő szundiig elég volt arra hogy mélyen elaludjak és elkezdjek álmodni. Nem szeretek igy kelni, hogy még lenne mit aludni. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de egy alvás is lehet befejezetlen. Na ez olyan volt. 11 körül elindultunk motorozni hárman. Természetesen ma is erős szél volt, úgyhogy Kecskeméten egy fagyizás után átültem Dezsre, mármint csak a motorjára és hirtelen nem fázott a térdem, kényelmesen ültem és nem féltem, hogy a szél kiviszi alólunk a motort. Mivel egyre nagyobb felhők jöttek, siettünk az étterem felé, amit még múlt héten eldöntöttünk. Érdekes dolog, de a halászlé-evés nekem karácsonyhoz kötődik, így fura volt, de nagyon jól esett. Még a halat is megkóstoltam, de inkább átpasszoltam Dezsnek, maradtam a lénél, ami nagyon finom volt. Miután elment a hatalmas vihar indultunk tovább Battára. Kacskaringózva akartunk menni, de végül az esőnek köszönhetően a a rövidebb utat választottuk. Megint jól elfáradtunk, legalábbis én, de nem fáj annyira a hátam, mint a múltkor. És megint éreztem illatokat, nagyon sokat. Volt ahol jót (orgona, eső előtt, eső után, mindenféle virág) és rosszat is (tehéntrágya, olaj stb), de mégis isteni volt. Ez a legjobb a motorozásban, ez tuti.
Most már csak fekszem az ágyban és döglök és megmozdulni is nehéz. Még gépelni is, pedig azzal nem szokott gondom lenni. Holnap Anyák Napja, megyünk az Anyukámhoz, meg az uram Anyukájához. Szeretem ezt a napot, persze mindig szeretem az anyukámat, de ez olyan nap, ami pirosbetűs, fontosabb a karácsonynál is….. Kár hogy az Apák Napja még nem ilyen jellegű … Majd talán egyszer.

SZERETNÉK NAGYON ORGONÁT!!!!!
AKI OLVASSA, SZEDJEN NEKEM PLEASE, ADDIG AMIG MÉG VAN!!!

Egyszer fent, egyszer lent. Amikor az ember lent van, nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy egyszer sikerült felkerülni és forditva. Ha fent vagyok, el se tudom képzelni, hogy mi történhet (milyen kis apróság) hogy lekerüljek. Undorító érzés, mármint leesni a föld feletti 2 méterről…. Miért nem lehet mindig jó? Két szó elég mindkettőhöz. Sajnos ezen a héten volt részem mindegyikből. De talán néha kell is, hogy visszarázódjunk a hétköznapokba, meg a kegyetlen életbe. Amúgy nem nagyon csinálok azóta semmit amióta hazajöttem. Legalábbis semmi érdemlegeset. Kitakarítottam, de hogy minek azt nem tudom, mert megint tiszta disznóól az egész lakás.
Olvastam az újságban, hogy x és y azért szakított mert politikai nézeteltérésük támadt. Azt hiszem én szerencsés vagyok ilyen téren, hogy ugyanazon az oldalon állunk. Nagyon szar lehet, de valamiért a körülöttem lévő emberek is ezt gondolják amit én.
Most nézem a Beverly Hills-t, vicces, pont az a téma, hogy mi fog történni a 2000-es évváltással. Jó rég volt, úristen 6 éve már. Emlékszem, itthon is mentek mindenféle mendemondák, hogy összeomlik a számitógépes rendszer, világvége lesz, aztán mi volt? Semmi, egy nagy bummm..
Na megyek, nézem Dylant és a többieket. (Vera hogy örülne neki 🙂

Megjöttem ám már tegnap este, de azóta nem volt időm irni. Kezdeném a elején, vagyis múlt hét szombaton, leszállt a gép Lyonban és már rövidujjuban voltunk, mert annyira meleg volt. Orange volt az aznapi cél, de közben Gabi kitalálta, hogy nézzünk meg egy krokodilfarmot útközben, nagyon édik voltak, 3500 krokodil henyélt az üvegházban. Másnap reggel megnéztük a várost, majd irány Avignon és az általa hires ókori vizvezeték, ahol már nagyon nagyon meleg volt. Aznap még belefért Aix-en-Provence, ahol aludtunk egyet és hétfőn irány Marseille és a francia tengerpart. Marseille-re sokan mondták hogy egy nagy nulla, de nekem nagyon tetszett. Kisvonattal körbejártuk a várost, felmentünk a hegy tetejére és onnan is láttuk a panorámát, majd egy motorosboltot kerestünk, de elfelejtettem hogy ez a népség hétfőn nem dolgozik igy nem is volt nyitva. Délután még útbaejtettük La Ciotat nevű helyet, ahol találtunk egy tuti strandot, igy elkezdtük megalapozni a szinünket is. Keddre jutott Saint-Tropez. Azt hallottuk hogy a turisták kedvéért van egykét filmbeli csendőr, de nem találkoztunk velük, viszont az igazi csendőrséget megtaláltuk. Még mindig olyan a város mint a filmekben. Elindultunk strandot keresni, de rossz irányba mentünk és valakinek akkora hatalmas villája volt, hogy mire megkerültük az élettől is elment a kedvünk. Végül kocsiba vágtuk magunkat, és a szomszédos falu strandjáig jutottunk. Szerdán jött Cannes és Nizza, előtte pedig Grasse, ahol voltunk egy parfümgyárban. Nem volt akkora élmény, de egyszer egy ilyet is kell látni. Cannes volt nekem a csúcs, nagyon meleg, tengerpart, fagyi, szállodák, pálmafák. Oda szivesen visszamennék még egyszer. Nizzába érve már elég hideg volt, úgyhogy csak ruhában strandoltünk. Csütörtök reggel indultunk Monacoba, ami egy nagyon kicsi területen lévő betonrengeteg. Már elkezdték épiteni a Forma1-es pályát, meg lelátókat, úgyhogy a fél város le volt zárva. Felmentünk a hercegi palotához is, megnéztük az őrségváltást, amit fel akartam venni, de mikor merüljön le az elem, ha nem egy ilyen pillanatban. Majd úgy gondoltuk hogy elindulunk északnak Grenoble-ig. Jó ötlet volt mert fél1kor indultunk és fél7re értünk oda, ja és ez 341 km volt. Hegyeken át, szakadó esőben… kalandos volt. De mivel nem volt szállásunk ezért elindultunk Lyonba. Másnap meg irány haza…. hát ennyi történt. Nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis pénze, de ne nyáron menjen, mert már most is sokszor álltunk a dugóban, meg volt hogy nem volt szállásunk ott ahol szerettük volna.

Ma meg felkeltünk, és elindultunk az új kabátban és sisakban mamáékhoz. Iszonyú szél volt lefele, de igy is két óra alatt leértünk. Nem mondom hogy néha nem fostam, hogy a szél kiviszi alólunk a motort, vagy leesek, de még mindig jobb volt mint hazafele, ami 3 és fél óráig tartott, majd szét fagytam, elzsibbadtam, meg minden ami kell. Azt hiszem nem lesznek túl gyakoriak az ilyen több száz kilométeres túrák….