mi az? sokan mondják, hogyha meg tudod mondani hogy miért szeretsz valakit, akkor nem is szereted igazán. Talán igy van a boldogsággal is. Egy számomra nagyon fontos ember kérdezte ma, hogy meg tudom e magyarázni, hogy mi a boldogság. De ezt nem lehet. Nyilván vannak erre sablon szövegek, hogy rózsaszin ködben érzem magam, úgy látom hogy nincsenek akadályok és minden sikerül, jó hazajönni valakihez. De ezek általánosságok. Nálam ez óránként változik. Tudom, hogy elég érzékeny ember vagyok, és ha valaki lenézi azt ami nekem fontos, akkor ott el is lett vágva az aznapi boldog időszakom. De ellenben egy aprósággal is boldoggá tud tenni valaki. Vagy lehet hogy minden ember ilyen?
Na jó, abbahagyom a filozofálgatást, lehet hogy csak túl fáradt vagyok. Ma reggel már nagyon nehezen keltem fel, hálistennek már csak egy nap van és szombaton addig alszom ameddig akarok. Legalábbis remélem. Kicsit szar hogy egyedül leszek 4 napig, sőt, nagyon szar, de túl fogom élni. Egyszerűbb lenne, ha munkanapon maradnék itthon magamnak és nem szabadnapon, de miért is lenne olyan az élet amilyennek én szeretném. Tudom azt is hogy önző vagyok és ami az enyém az az enyém. Vagyis ez se igaz, mert sok mindent szivesen megosztok bárkivel, de csak akkor ha én is kapok. Aki ismer az tudja, hogyha én kapok egy kicsit, akkor nagyon sokat adok, de csak addig amig nem érzem hogy kihasználnak. Onnantól kezdve szarok mindenbe.
Na megyek inkább fürdeni, mert megint hülyeségeket beszélek itt össze-vissza.

Nem tudom hogy fogom megszokni ezt a munkát, de nagyon keserves lesz. A felkelés nem is olyan gáz mint gondoltam, hanem inkább az hogy ott kell ülni reggeltől estig. Amúgy nagyon kedvesek de nézzük az elejétől. Tegnap reggel 5en vártunk a portán mint újakat, 11ig ki kellett tölteni egy halom papirt, majd meghallgattunk egy mesét a cégről, kaja, IT oktatás és utána mentünk a csapatunkhoz. Elég kedvesnek tűnnek az emberek, de majd kiderül. Tegnap is meg ma is megkaptam az ottani „bibliát” franciául és azt kellett tanulmányozgatnom. Holnaptól meg tréningen leszek 4 napig. Hát ennyi történt, majd még irok róla, de egyelőre nem tudok többet. Hogy mi lesz a feladatom konkrétan még nem tudom, de majd csak rájövök valamikor.

El se hiszem, hogy eltelt ez a két hét, még csak most érkeztek Ágiék, de holnapután mennek is haza. Alig találkoztam Ariellel, pedig úgy játszottam volna vele, vagy csak sétálgattunk, homokoztunk volna, de sajna nem fért bele az időbe, én meg nem lehetek telhetetlen, majd egyszer talán több időnk lehet egymásra.
Semmi kedvem hétfőtől dolgozni, már most görcsben van tőle a gyomrom. Pedig muszáj most már egy normális munkahely, meg valami rend az életembe, de olyan kényelmes reggel 9-10 körül felkelni.
Elkezdtem nőies, csinibb ruhákat venni, hát azért még van mit alakulnom, egy csomó jó inget láttam, de nem tudtam magamon elképzelni, majd szépen lassan alakulok remélem… meg hátha lemegy egy-két kiló is…:) Bár úgy tuti nem ha vacsira fincsi pizza hut-os pizzát fogok enni 🙂 De ma muszáj, mert megigértük anyuéknak hogy mi visszük a vacsit és nehogy már én ne egyek belőle 🙂

Mint irtam, leugrottunk Ancsiékkal Velencére hekk-ket enni. Hát nekik kicsit jobb a motorjuk, de azért megpróbáltuk velük tartani a tempót. Igaz, hogy néha fázott a lábam, mikor 170-nél jártak a fiúk, de azért nem volt rossz. Jóllaktunk a parton, majd elindultunk fel a hegyre, hogy onnan nézzük meg a naplementét, de lekéstük, úgyhogy maradt a hazafele út. Ami szintén a nagy tempónak köszönhetően nagyon rövid volt. Hát igen, vagy kell vennem motoros gatyát, vagy valami térdmelegitőt, mert ilyen gyors tempónál egyrészt fázott a lábam, másrészt meg ahogy a farmer alja hozzácsapódott a lábamhoz, egy kicsit fájt. Mintha spárgával verték volna a bokámat, máshoz most nem tudom hasonlitani.
Ma Delphine-nél voltam, francia ebéd magyar desszerttel. Vittem neki somlóit, mert még nem evett, de sikerült egy olyan cukrászdát kifognom, ahol bűn rossz volt. Ilyen rosszat még soha nem ettem, úgyhogy mondtam neki, hogy legközelebb finomabbat hozok. Még az islert is elrontották, pedig ahhoz már nagy tehetség kell. Úgyhogy ne menjetek a Móriczon lévő (meki melletti) cukrászdába, mert hiába szépek és guszták a sütik, az ízük nagyon gáz.
Ime a tegnap esti jó hangulat bizonyítékai:

Akartam ám irni, csak mindig elfelejtettem. A múlt hétvége jól sikerült. Szombat reggel mentünk a Saab-nyiltnapra. Kipróbáltunk két cabriot, meg egy terepjárót. Mindegyik tök fura volt, de most már én is amellett vagyok hogy nyárra kell egy ilyen kis autó (mármint cabrio). El se lehet mondani milyen jó száguldani benne, lobog a hajad, érzed a szagokat (tudom, ez a mániám), közbe süt a nap és minden tök modern és új benne. Délután mentünk étterembe Dunabogdányba, majd este Battára. Onnan vasárnap délután haza és már mindjárt hétfő reggel volt, amikor is érkeztek Ágiék. Természetesen késtek egy órát, már mindenki tök izgatott volt. Fura volt őket meglátni élő nagyságban. Szegény Ariel csak nézelődött, gondolom fogalma nem volt ki ez a sok hülye ember, aki őt akarja megfogni. Próbáltam magamhoz is csábitani, de nem igazán akart jönni, csak a nagyihoz ment. Este Stenya levitt Battára, és kedden reggel következett a szerintem már jól megérdemelt kényeztetés a kozmetikusnál és a fodrásznál. Kicsit kiszőkültem, de talán nem eléggé. Most jobban szerettem volna, úgyhogy lehet hogy még júniusban visszamegyek, hogy egy kicsit még világosíthatunk rajta. Most ilyen hangulatom van, a szőke mindig vidám, ezért is szeretem, ráadásul itt a nyár, ehhez ilyen hajszín illik. Most újra pest, mert mentem ma az apeh-hoz, de felesleges kört futottam, mert nem kaptam meg amit akartam. Hát ennyi, most megyünk motorozni Ancsiékkal. Velence a terv, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.