Borzalom… van légkondink, és belőttük 28 fokra és megy mint állat…. elviselhetetlen meleg van, és ehelyett hogy döglenék valami vizparton, tanulni kell… Sajnos esélytelen 90 tételt betéve tudni, úgyhogy inkább mindenhez akarunk valamit tudni és ennyi. Valami csak lesz.. Aztán utána irány a tó, a part, a napozás és minden amit csak lehet. Remélem marad a jóidő…

Itt van Bush. Remélem lesz valami javulás vízumügyben, végülis EU-s országok vagyunk vagy mi… vagy akkor az amcsik is csak vizummal jöhessenek. Semmivel nem többek mint mi.
Tegnap este megnéztünk egy 9/11ről szóló filmet. Fura volt úgy nézni, hogy mi meg abban a városban voltunk épp, és amikor reggeliztünk nyugodtan, akkor már a gépeken ment a dráma.
Szóval akkor mindenki izguljon a hülye vízumkérdés miatt, mert nekem muszáj kijutnom :))
Amúgy fura volt hogy tegnap este ki volt ürülve a város, mintha vasárnap lett volna..

Meleg van. Tanulnom kéne. Nem haladok. Fogy az idő. Közben csalódok emberekben. Hol kellemesen, hol kellemetlenül. De szerencsére az akiben kellemesen, az fontosabb. Amugy jol erzem magam, csak ne lenne ilyen meleg. De már vettünk klimát, ma vagy holnap beszerelik és minden jobb lesz. Remélem jobban megy majd a tanulás. Bizom Eszterben. Csak vele szeretek tanulni, iszonyú okos és bár néha pletyizünk, mindig hasznos a közös tanulás. Hát ennyi, majd irok még.

Én tuti nem vagyok normális. 8 óra van és már megreggelizve kezdem a napot. Muszáj elkezdenem átnézni a tételeket, mert esténként ilyenre már képtelen vagyok, igy marad a hétvége. Majd alszom államvizsga után. Amúgy fura dolog ez a fáradság. Ha az ember nem kezdi el sajnálni magát, hanem teszi a dolgát akkor észre se lehet venni. Tegnap este már nagyon zokni voltam, de még 6kor elkezdtem palacsintát sütni, majd mikor épp vacsiztunk az erkélyen, megállapitottuk hogy milyen koszos az ablak. Azzal a lendülettel le is kaptuk a függönyöket, és megpucoltam az ablakokat. Majd miután mindennel végeztem, rendet raktam stb, és leültem, akkor éreztem, hogy most ha állnék, tuti összeesnék a fáradságtól. Lehet hogy kezdek ám már hozzászokni a kevesebb alváshoz, mert könnyebben felkelek fél8kor mint eddig. Pedig elég későn fekszem, mert mikor hazajövök még vacsi, rendcsinálás, sulinetezés, éjfél előtt soha nem kerülök ágyba. Lehet hogy majd télen nehezebb lesz 🙂

Amúgy a munka nem rossz, van amit már meg tudok egyedül is csinálni, de van amiről meg úgy érzem, hogy soha nem is fogom tudni. A csajok nagyon kedvesek, tényleg. Jól érzem magam bent, remélem ez így is marad.
HÁt akkor várnak a könyvek meg papirok meg füzetek, majd holnap kialszom magam….

Lehet, hogy túl sokat gondolkodok, kombinálok, de én ilyen vagyok. Nem tudom, hogy jó e minden igy, nem tudom maradhat e, szeretnék már továbblépni valamilyen irányba, mert ez egyrészt már uncsi, másrészt lassan lehetetlen igy élni, de mindenhez ugyebár két ember kell. Érdekes lelkiállapotba kerültem mostanában. Amint valamilyen kisbabára gondolok, azonnal elkezdek sírni. És bár tudom, hogy egy ideig még nem lesz, főként az új munka miatt, meg ugye ebbe a lyukba nem is lehetne (meg nem is akarok), de azért rosszul esik, hogy csak én szeretném. Ha valaki 5 és fél év alatt nem tudja eldönteni és nem érik meg rá, akkor nem tudok mit csinálni.

De inkább nézzük mi is történt ami jó volt. Szombaton jöttek a csajok (igaz kis késéssel), vacsi, dumcsi, majd mivel Nóri még nem látta a Love Actuallyt, ezért megnéztük. Iszonyú sokszor láttam, de még mindig jókat tudok rajta kuncogni. Majd utána nekiálltunk beszélgetni és elég késő (vagy inkább korán) lett mire elaludtunk. Fura hogy igy telik ilyenkor az idő, de ezt náluk már megszoktam, hogy mindenről tudunk órákig beszélni. A tegnapi napom katasztrófálisan telt, miután elmentek befeküdtem egy kád vizbe hátha jót tesz, de tévedtem. Utána hálistennek megjött Ági, majd felébredt Ariel és kicsit jobb kedvem lett, de az agyamban még akkor ott motoszkált egy csomó minden. Lehet hogy csak a 4 napos egyedüllét miatt van ez. Ráadásul direkt nem akartam a tegnap estét egyedül tölteni és csak egy emberhez lett volna kedvem, de ő (természetes módon) a bnőjével akart lenni, aminek egyrészt örülök és megértem, másrészt most nagyon örültem volna annak is ha velem van. Majd next time…. Most még itt fekszem az ágyban, kis kávéval a kezemben és még nem tudom mit csinálok ma. Mosni is kéne, és ami a legrosszabb, neki kéne állni a tanulnivalónak, mert nincs olyan túl sok idő az államvizsgáig, és munka mellett pláne gyorsan el fog telni ez az egy hónap…