Kicsit most szüneteltünk, mármint a bloggal mert volt egy kis technikai probléma, de most már egészségesen tudja ontani magából a sok értelmes betűt.
Velem azóta se történt semmi izgalmas, iszonyatosan rohan az idő, észre se veszem és már el is telt a hétvége. Ez most pedig jó volt. Pihenés, kozmetikus, kaja, süticsinálás, filmnézés kis nézelődés és még sok-sok pihenés. Csak kár hogy minderre két napom volt. Ma újból munka.. Kicsit sok most a tennivaló, de legalább nincs időm unatkozni.
Annyi mindent akartam irni a múlt héten amikor ez az izé nem működött, aztán most meg jól elfelejtettem… Tudom, öregszem..
Kicsit eseménydús lesz viszont a következő egy hónapom. Csütörtökön teambuilding, pénteken csajbuli, hétfőn koleszos diáktalálkozó, majd két hét múlva céges karácsony… tényleg, babkarácsony nem tudom lesz e, remélem sikerül valamit összehozni, legalább évente egyszer találkozzunk már…Na majd kifaggatom a babtársakat 🙂
Amint eszembe jut hogy mit akartam még mesélni akkor jelentkezek…

MIért van az hogy amikor azt érzed hogy minden sinen van akkor kisiklik a vonat és bár vissza lehet emelni a sínre, de már semmi kedved…

Igen, ez igaz, hogy mégis eljött velem az Uram csizmát venni, erre mi történt? Természetesen nekem nem találtunk csizmát, mert a vastag vádlimon egyik se jön fel 10 centinél tovább, és ráadásul hogy a bánatomra tegyünk is rá egy lapáttal, neki vettünk cipőt…. ami jó, nem irigykedek.. vagy mégis? 🙂
Viszont hogy örüljek is valaminek, nem tudom ki ismeri Peter Mayles irót, nagyszerű könyvei vannak Provence-ról, szóval az ő egyik regényét megfilmesítették és jövő héttől látható a magyar mozikban…. 🙂 Úgyhogy irány a mozi 🙂

Úgy látszik mindig hétvégén jutok el odáig, hogy irogassak. Most épp egy nyugis vasárnap délután van, ebéd után döglök az ágyikóban és nézem hogy milyen hófelhő közeledik… igazából lemennék sütit sütni, de vendégek vannak a szomszédéknál, igy nem igazán jó ötlet megzavarni őket. Igy marad a semmittevés. Tudom hogy erre vágyom egész héten amikor munka van, de most akkor is úgy csinálnék valamit. Tegnap jó nap volt, délelőtt elmentünk a battai bútoráruházba, majd haza, ebéd és Ikea, utána megnéztük hogy áll a házunk, hazajöttünk és mivel még ereje teljében voltam (meg mindenki éhes volt) nekiálltam pizzát sütni, meg fantás sütit. Majd miután rendet raktam magam után be is dőltem az ágyba. Szeretem az ilyen napokat, amikor el tudom mondani hogy igen, ma is csináltam valami tök jót.
A mai nem ilyen lesz ahogy elnézem. Csizmát kéne venni, de senki nem jön el velem 🙁 úgyhogy holnap megint megfagy a lábam. Én, szegény… 🙁

… És megnéztük a Szabadság, szerelem című új magyar filmet. Nézzétek meg Ti is, nagyon nagyon jó, legalábbis nekem nagyon tetszett. Szívesen megnézném ma is.. Kiváncsi lennék, hogy az aki ezt az egészet átélte, az hogy nézi meg, végigsírja e az egészet, mennyire jön vissza neki minden. Szerintem egész jól visszaadták a hangulat, meg vannak benne aktuális beszólások, pedig a film ugye már régebben készült 🙂
Ja és nem árt ha úgy nézitek meg hogy tisztában vagytok a történelmi eseményekkel, meg a sporttörténelemmel, mert mi végig egymást kérdezgettük hogy ez most hogy is volt meg most mi van, meg ez tényleg igy történt? Úgyhogy most utána kell nézni 🙂 És utána még1szer megnézni.
Tegnap megvettem (vagyis megkaptam) Norbi ételreceptes könyvét, úgyhogy ma megint alkotok valamit, már tök várom… és kedves norbi-hivek, ettem epresfehércsokis rudit… isteni finom!!!!! megvan az újabb nasi-kedvenc.
A reklamálóknak mondom hogy került fel egy fotó az előző bejegyzéshez, a többi meg majd megy egyszer a galériába 🙂