Tegnap érdekes jelenetnek voltunk a résztvevői. Elmentünk a János kórházban mert G-nek nagyon fájt pár napja az oldala, de már lassan elviselhetetlenül. A portás a sebészetre küldött minket, ahol egy iszonyatosan bunko orvost sikerült kifogni. Majd miután nagy nehezen “megvizsgálta”, elküldte a fenébe hogy neki nincs ideje ezzel foglalkozni, menjen másnap a házidokijához. Hát itt tartunk. És ha valami komoly baja lett volna? Az orvosnak kötelessége megnézni, letett egy esküt hogy mindent a betegért és ha szar napja volt akkor is meg kell bizonyosodnia róla, hogy nincs komoly baja. Tény, hogy egy cataflam után már jobban volt, de ez akkor is felháborító hogy az orvosok mit meg nem engednek maguknak. Hát ennyit a felháborodásokról …

Tegnap ismét voltam tornázni és rájöttem hogy eddig szarul csináltam a gyakorlatokat. Soha sehol nem mutatták meg a helyes tartást, sehol nem segitettek. Itt meg odajött mindig a tanár, megigazitotta a hátamat, a derekamat, figyelt rám. Nyilván jobban is szenvedtem, hisz igy már remegett a hasam amikor remegnie kellett meg ilyenek.

Lassan már követni se tudom hogy mikor hova megyek, mit csinálok. Jövő héten lesz egy squash este, egy callanetics és lehet hogy egy bowling is… Meg angol tanárt is keresek. Aki tud jót, jelentkezzen..
Ráadásul megint rám tort az utazási láz miután találtam egy tök olcsó repjegyet a föld másik felére… úgyhogy köszönöm, most épp jól vagyok 😀 a negativ dolgok meg most nem érdekelnek…

Elköltöztünk, már megint de most véglegesen. Battára már csak vendégségbe megyünk, lakni mostanában már tuti nem. Igaz, hogy még katasztrófális helyzetek uralkodnak a lakás nappali helyiségében, de remélem hamarosan megérkeznek a bútorok is és akkor el tud tűnni ez az állapot.
Már várom a hétvégét, végre lesz időm sütkérezni, kipróbálni mindent, elmenni a piacra. Ez az ami hiányzott. Jó volt otthon, de nem éreztem magam otthon. Ez tudom hogy hülyén hangzik, de akkor is igy volt.
Ráadásul új rendet vezettem be. Reggel kelek korán, mint eddig, zuhany és szépen csöndben csinálok uzsit, teát, közben iszok egy pohár gyümilevet, öltözök és indulok. Jó ez hogy van egy külön hálószoba, mert csak becsukom az ajtót és bármit csinálhatok.. Csak lenne már rend. 😀

Csak gyorsan jelentkezem. Már fent lakunk Pesten, bár még inkább valami robbanás után területhez hasonlít a lakás, de most már muszáj volt… A konyha működésképes, úgyhogy főzni sütni lehet, tegnap kipuceváltam a hűtőt is, be is pakoltam.. már csak a mosógépet kell bekötni és lehet mosni is… de olyan kosz van meg egy csomó mindent még nem tudunk elpakolni, úgyhogy elég nehéz igy… sőt. Majd most hétvégén talán alakulunk még egy kicsit aztán lassan jön a többi bútor, bár ahogy ezt az asztalos elnézem egy ideig még nem lesz bútorunk.. 🙁 Lehet hogy a kanapénk előbb megérkezik mint a nappali bútorai…
Na megyek, majd még jövök..

Vagyok, vagyok…. és ma is gondolodós kedvem van… szóval a zuhany alatt ma azon gondolkodtam, hogyha van valamit, amit nagyon szeretsz, nagyon ragaszkodsz hozzá, de elromlik, akkor mit lehet vele csinálni. Fura mód nem tudod nélküle elképzelni az életedet, de tudod, hogy már nem az igazi, és nem megpunnyadt. Van e értelme megjavitani, vagy ki kell dobni a kukába még akkor is ha megszakad érte a szived. Van e értelme tovább szenvedni és próbálni kicsit csiszolni rajta, hátha visszanyeri újkori formáját és olyan lesz mint újkorában? Hát igen, ilyen gondolatok foglalkoztatnak, miközben itt sziesztázok az ágyon.

Tegnap moziban voltunk, megnéztük az SOS szerelmet… Nagyon cuki film, erre mást nem nagyon lehet mondani. Nagyon szar napom volt és a végén már kedvem se volt megnézni, de nagyon feldobott. Úgyhogy aki fáradt és elege van a világból nézze meg, mert bár limonádé meg ilyen úgysincs, szórakozásnak tök jó. Jók a poénok, iszonyú jók a színészek. Ez már a második vagy harmadik magyar film volt egyhuzamban amire azt mondom hogy igen, ez az ami kell az embernek…

Ma meg megyünk színházba. Mondanom se kell hogy kettőnk közül ki hisztizik hogy ő nem akar menni. De nem érdekel, megvettem a jegyet, úgyhogy megyünk, ránk fér egy kis kultúra. Sőt mivel helybe jön a színházas néni, ezért most már havonta el fogunk menni. Annyi csak a baj hogy jó előre meg kell venni a jegyet és nem lehet tudni hogy vajon akkorra mi a terv, de majd úgy időzítjük, hogy semmi ne legyen…

Na itt vagyok… ma én vagyok az ügyeletes hülye. Az összes francia megtalált… Éva ez nem jó, Éva az nem jó, Éva miért igy csináltad, Éva ezt nem érted… de nem értik hogy én értem és ők nem értik. Már itt röhögünk a munkatársammal mikor látom hogy kintről jön levél és most vajon mibe kötnek bele. Az a baj hogy egyelőre nem idegesitem magam, bármennyire is próbálkoznak, mert tudom hogy igazam van 🙂 Az önbizalmammal sincs gond ám.
Amúgy minden ok, épp csokira vágyom, mint mindig. Mielőtt bárki bármire gondolna, nem nem és nem….. 🙂 hihi… na most lehet gondolkodni hogy mi nem.
Hát ennyi hozzáfűznivalóm van a mai naphoz. És hogy tökéletes francia lezárása legyen, találkozom a francia bnőmmel 🙂