… énekelte Piaf anno. Meg most is. Megnéztük a Piaf-ot. Vittem magammal az uramat Tibit is, bár kicsit féltem hogy mit fog szólni a francia sanzonokhoz, mert hát egyrészt utálja a francia nyelvet, másrészt meg eddig úgy tudtam hogy ez nem az ő világa. És hát pálfordulat következett be, ugyanis régen volt rá ilyen hatással egy film. Azóta Piafot dudol, meg azt hallgat, meg töltöget le. Szóval ez azért jelent valamit. Marillon Cotillard (a Taxiban ő volt a főszereplő csaja) játszotta Edithet, de hihetetlenül jól. Utána néztem interjúkat mert klippeket tőle és még a mimikákat is sikerült átvennie, meg a mozgását. Úgyhogy csak ajánlani tudom, mert nagyon jó. VAn aki szerint egy kicsit hosszú, de én nem vettem észre.
Más nem nagyon történik mostanában. Ja még annyi hogy hétfőtől eggyel feljebb léptem a ranglétrán, úgyhogy úgy látszik van a munkámnak gyümölcse. Egy olyan pluszfeladatot kaptam amitől egyelőre rettegek, de valahogy majd megoldom, kellenek kihívások az ember életében. 🙂
Ja és gőzerővel készülünk az amerikai utunkra is, bár még csak ott tartunk hogy beszerezzünk mindent ami a amerikai nagykövetségre kell, a többi majd utána derül ki..

Úgy néz ki hogy elég eseménydús nyár elé nézünk elébe ha minden úgy akarja… Annyi programunk van erre a két hónapra, hogy talán több mint az elmúlt 5 évben összesen. Van olyan hétvége ahol 3 helyre vagyunk hivatalosak, nehéz lesz dönteni. Viszont ha összejön az amit tervezünk és amire most tök vágyunk, akkor lehet hogy mindet le kell majd mondani és arra az egy dologra koncentrálni.

De addig is tervezgetünk.. most kitaláltuk hogy művelődünk. Hoztunk fel Battáról jó kis könyveket és majd olvasgatunk. Ezt terveztünk holnapra is. Én amúgy is régóta el akartam olvasni a Da Vinci kódot, úgyhogy itt az alkalom, az uram Tibi már el is kezdte a Védett férfiakat. Én azon már túlvagyok bár lehet hogy még egyszer neki kéne esni mert nagyon régen olvastam és már a részletekre nem igazán emlékszem.

Kisebb nagyobb bonyodalmak után pénteken csak sikerült elindulni Villányba a kis munkatársaimmal… Hihetetlen, hogy a 200 km-t 4,5 óra alatt tettük meg és mindezt úgy hogy másfél óra volt amig eljutottunk a 23 km-re lévő M6 feljárójáig…. Utána meg 100 km-en keresztül 30-as tábla… Ilyenkor jutok el odáig hogy utálok Magyarországon élni. Nyilván egyszerűbb a táblákat kirakni mint megcsinálni az utat, de kiváncsi lennék hogy egy külföldi ilyenkor mit gondol.. Na de mindegy, a lényeg végülis az, hogy minden jól sikerült, nagyon sok nagyon jó bort ittunk, vagyis kóstoltunk, közben kultúrálódtunk, pihentünk és végül még a Velencei-tónál is fürödtünk, úgyhogy sikerült a 2 napot elég hasznosan és tartalmasan eltölteni. Ennek örömére megyünk tovább, következő állomásunk ha minden igaz akkor Badacsony lesz, remélem hasonlóan jó lesz 🙂

Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett, hisz olyan fiatal volt, olyan erős, olyan egészséges és mégis. Ilyenkor gondol arra az ember hogy mennyin múlik az élete és hogy milyen rövid az élet. Veszekszünk,vitatkozunk, megsértődünk, ahelyett hogy szeretnénk egymást, örömöt okoznánk egymásnak, meglepnénk a másikat….
Elment.. nem jön többé vissza. Nem fogom többet felvenni a tesóm telefonját mikor ő hív, nem fogja többet felajánlani hogy felhoz Pestre, nem lesz ott az osztálytalálkozón, nem jön többet hozzánk… Tudtuk, hogy nagyon beteg de az ember ilyenkor még bizakodik, reménykedik, hisz erős, fel fog épülni és hiába tudtuk tudat alatt hogy mindez már csak hiú remény.. Lecsukta a szemét és örökre eltávozott. Most már neki biztosan jobb, hisz sokat szenvedett. Most már onnan fentről mosolyog rajtunk.. rajtunk akik meg sírunk azért mert ő ezt tette velünk.

„A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. ” (Schopenhauer, Arthur )

Ma itt voltak az anyukámék, sütögettünk grillen, meg végre megnézhették a lakást 90%-os állapotban.
Ezt a tuti kis tuják kaptuk tőlük, hát nem pont ide illik?

Meg kaptunk egy leandert is a másik mellé :)) Ja amúgy kicsit tetves a rózsaszin leanderem, és elfelejtettem hogy mivel is kell permetezni.. lehet hogy nem véletlenül halnak meg nálam a virágok?:)
Amúgy itt van Zsófi, voltunk ma piacon, holnap meg megyünk kirándulni… úgyhogy majd beszámolok ha lesz még utána energiám..