Mint már az előző bejegyzésben írtam, megnéztem hétvégén a New Moont. Nagyon vártam, talán egy icipicit csalódtam benne, de azért tetszett. Csalódtam mert Edward megcsúnyult, csalódtam mert kimaradtak részek, de nyilván nem lehet másfél-két órában összehozni egy 400 oldalas könyv tartalmát. Viszont nagyon sok jelenetet tényleg szuperul csináltak meg. Konkrétumot nem szeretnék írni, hátha valaki még nem látta. Max majd privátban megvitatjuk. Viszont aki nem olvasta a könyvet, annak eléggé hiányérzete lesz a film végén. Annyit azért elárulok, hogy Jacobnak alhasától azért kicsit elolvadtam. A moziban lévő közönség többsége fiatal tinilány volt és amikor levette a pólóját hihetetlen hangzavar, röhögés, sikítozás támadt… Na igen, megvan a legújabb tinibálvány… És Alice még mindig a szívem csücske 🙂

A második fim a Serendipity volt, amit mintha nekem találtak volna ki. Én is hiszek a sorsban, hiszem, hogy minden történik valamiért, akár az hogy találkozom valakivel, akár az hogy nem. És mindennek meg van az ideje is és a miértje is. Ezért nem aggódom, ezért tudom azt, hogy majd jön egy szerencsés véletlen ami befolyásolja és eldönti az életemet. Nagyon régóta kerestem ezt a filmet, de nem emlékeztem a címére. Most végre meglett….

A harmadik film a Julie&Julia. Talán mond valamit, ha az első reakcióm az volt, hogy rákerestem a könyvre, meg is találtam és remélem a Jézuskától meg is kapom. Nagyon megfogott annak ellenére, hogy rettentő módon idegesített Meryl Streep affektálása. Legszívesebben olyankor levettem volna a hangot. Két valós story. Két nő életéről szól, a főzésről, a túlélésről, az örömökről, bánatokról, pofonokról és végül de nem utolsósorban a társról, aki jóban rosszban… Az egyik nő blogot írt a másik nő hatására. Igen, amint megvan a könyv, ki fogom próbálni a recepteket, kíváncsi vagyok rá nagyon. És ami még felmerült a film közben, hogy nagyon hiányzik Franciaország. Az emberek, az ételek, a nyelv, a kinti hangulat, minden… szeretnék visszamenni. Még ha csak egy kis időre is, de magamba szívni az ottani levegőt, ami energiát adhat a további akadályok leküzdésére.

Minden ember életében vannak csúcspontok és mélypontok. Az előző hétvége egyértelműen mélypont volt, a mostani viszont csúcspont. Ancsival kicsit kirúgtunk a hámból. Nagyon sok mindent beterveztünk, kb a felére jutott időnk, bár szerintünk nekünk nincs olyan hogy elegendő.. mindig kevés minden. Tegnap este megérkezett, átmentünk ITG-hez a projektorért, majd haza, Ancsi vacsit csinált (mint egy jó feleség – hihi) én összeraktam a technikát (kis telefonos segítséggel), majd megnéztük a Twilight-ot, mert ő még nem látta. A terv az volt, hogy utána megnézzük a moziban a New Moont aminek tegnap volt a premiere, de nem értünk volna oda. Valahogy ezt éreztem előre, ezért foglaltam jegyet ma délelőttre is. (tudom, boszi vagyok) Viszont találtunk a gépemen egy karaoke programot így indult a KovácsSzabó-féle Megasztár. Nem hinném, hogy bármelyik szomszéd továbbjuttatott volna minket, de mi iszonyatosan élveztük 🙂 Majd előkerültek a magyar lakodalmas nóták is.. Ma pedig ágyban reggeli után megcéloztuk a mozit. A filmmel semmi bajom nem volt, nekem nagyon tetszett, viszont bejött, hogy muszáj előtte elolvasni a könyvet mert sok dolog van ami nem egyértelmű anélkül. Na de a közönség.. Ahogy Jacob levette a pólóját eszeveszett sikoltozás és röhögés volt a nézőtéren… mi meg Ancsival csak összenéztünk és ezeken röhögtünk… Szóval jó volt. Hazasétáltunk, ruhákat próbáltunk, filmeket cserélgettünk és már jött is érte Jenő.. ugye, hogy nem olyan sok minden ez?? Na de majd legközelebb…

Azt hiszem, hogyha egy pasinak jó mozgása van akkor én ott elvesztem…..

Most hallottam a tv-ben:
Mi a szomorúság? Amikor az egyik ember meglátogatja a másikat és sokat isznak… :))))))))))))))) (egy kisgyerek mondta)

Az én kedvenc ovis barátnőm, Ancsi is belépett a legszebb női korba. Úgy voltunk vele, hogy nem kesergünk, hanem pozitívan fogjuk fel és innentől nekünk már csak jobb és jobb lesz. Konkrét terveink vannak még az idei évre és ha bejön, akkor szomorkodni pláne nem lesz okunk.
Na de ezt a komoly eseményt meg is kellett ünnepelni. Augusztus közepén jött az első email, hogy mindenképp meglepi bulit kéne neki szervezni, ami nagyon nagy kihívásnak bizonyult mert sejtette hogy lesz neki valami.. Azt kell mondanom, hogy szuperul sikerült. Volt éneklés, torta, megható ajándékok utána pedig karaoke hajnalig… Bár a Holnap hajnalig című sláger nem hangzott el, de volt Azért vannak a jóbarátok, Isztambul, Tinédzser l’amour, Afrika stb.. Csupa régi örökzöldek. Ismét bebizonyosodott, hogy nem minden a pénz.. sokkal inkább a barátok szeretete, a hozzáállása, akarása. Mindenki beleadott apait-anyait, így sikerült tökéletesre az este. Sokkal fontosabb, hogy az embernek legyenek igaz barátai, még ha szegények is, mint felületes érdekkapcsolatai.
Amúgy be kell látni, hogy tényleg öregszem. A buliról fél4kor értem haza és két nap kellett, hogy regenerálódjak.. azért ilyen nem volt régen. Beszéltük is Emesével utána, hogy mi sem vagyunk már a régiek 🙂
De nemcsak a szülinapról szólt a hosszú hétvége. Hazajött Peti is, így a csütörtöki partyba ő is bekapcsolódott Nazyval együtt, majd tegnap délután még elmentünk ebédelni, kávézni utána pedig sikerült hármasban is kicsit dumálgatni. Ma pedig várnak az újabb barátaim, a porszívó, felmosóvödör és törölgetőrongy, majd ha velük végeztem a fakanál és lábas. Ugye milyen sok barátom van nekem is? :)))
Még egy csomó mindent szerettem volna a hétvégén, de sajna minden nem fér bele… Még úgy sem, hogy nyertünk egy órát 🙁 Na de majd legközelebb..