Úristen, emlékeztek erre?? Én hatodikos voltam, mikor nagy szerelmetes sláger volt…

De rég hallgattam már.. de ma megtaláltam az Enigma cd-met és nosztalgiáztam. Előjöttek azok az érzések, amiket akkor éreztem. Eszembe jutott az a személy, aki ezeket az érzéseket kihozta belőlem..aki azóta is fel, fel bukkan, aztán jól eltűnik, de még mindig ugyanúgy ott a szemében a cinkosság 🙂 Ez a mai nap egy ilyen érzelemkavalkád volt..

Ez az idézet jutott mára a facebook-on…:

„Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.”
Jody Lynn Picoult

Ezt most vegyem célzásnak? Vagy mi???? Én már nem értek semmit se….. Kit kéne akarnom?? Pont erről szól a „Titok”. Azt akarjuk, akit akarnunk kell… ha nagyon akarunk valakit, akkor ő a miénk lesz.

Szabadságon voltam most ebben a két napban. És még mindig maradt. Nem tudom mikor fogom kivenni őket, de a lényeg, hogy most hasznosan töltöttem.
Tegnap volt az Anyusnap, amikor is az Anyukám feljött hozzám, elmentünk a Lehel-piacra, utána a kínaira, ahol sikerült iszonyatosan jó dolgokat venni nevetséges áron. Vettem alkalmi cipőtől kezdve, fehérneműt, öblítőt.. mindent mindent.. És kb annyi pénzt költöttem el mintha egy db cipőt vettem volna pl a Westendben. Este még mielőtt hazaindultunk, kimentünk a Vörösmarty térre, ahol már elkezdődött a karácsonyi vásár. Anyukám nem volt még ott soha, Bécsbe próbáltam elvinni, de őt nem lehet ilyenre rávenni. Ezt is úgy sikerült kivitelezni, hogy nem mondtam meg hogy hova megyünk, hanem, hogy mutatok neki valamit a Deákon.. Majd mikor kijöttünk a metróból és meglátta a karácsonyi világításban pompázó utcát, akkor elárultam a tervemet. Nagyon tetszett neki, ittunk forralt bort,ettünk tökipompost, megnéztük a kirakodópavilonokat.. nagyon jó volt.
Ma meg jött az Apusnap. Reggel elvitt fodrászhoz, onnan elmentem Mamához, oda jött értem Apu és indultunk bevásárlókörutunkra. Elég különleges karácsonyi ajándékot kértem, vagyis nem annyira az, de én kellek hozzá. Ők nem merik megvenni nélkülem, így mentünk több helyre is. Az ebéd egy talponállóban ért minket, ahol sült kolbászt ettünk mustárral.. isteeeeeeni finom volt. Szoktunk itthon is ilyet, de ennek annyira más íze volt. Össze sem lehet hasonlítani. Jó soká sikerült hazaérnünk, de jól telt ez a nap is.
Reggel pedig a család harmadik tagjával (aki a tesóm) folytatom a családi hétvégét, akivel edzőterembe megyünk.. kell ennél több???

Tegnap este fél8kor megszületett Csimár Hanna Lara 🙂 53 cm, 3 kiló és jól van ő is és az anyukája is. Sajnos egyéb részleket nem tudok, remélem hamarosan – mégha csak képen is – láthatom őket 🙂