Ma felébredtem és ez a dal járt az eszemben, azóta is ezt dúdolgatom. Muszáj voltam gyorsan megkeresni. Nem tudom, miért hittem azt, hogy Ákos énekli, talán mert van egy kis bonanzás beütése. 1998-as szám… Ági, neked mond valamit???? Nem is tudom mit csináltam 98-ban, azonkívül hogy akkor érettségiztem és nem akárhogy buliztuk végig azt a nyarat (itt most várnék egy megerősítést 🙂 ), de érzelmekre nem nagyon emlékszem. Biztos akkor nagy sláger volt, a csapból is ezt folyt, ezért maradt meg ilyen mélyen. Beásta magát 12 évre a tudatalatti mélyére, hogy majd egyszer előtörjön 🙂 Furák ezek a dolgok.

Ezt mondogattam ma nagyon nagyon sokat. Volt, akinek azért mert szomorkás volt, volt akinek elege volt, volt akinek csak úgy. Meg magamat is győzködöm. 🙂 Na jó, most ne úgy képzeljétek, hogy mint valami kakukkos óra, aki ezt ismétli egész álló nap. Pl azt is sokat mondogattam hogy „Ne idegesítsél már”. Szépen, lassan tagoltan, érthetően. De a lényeg ez előzőn van. Igenis, egyszer élünk és ki tudja meddig. Olyan rövidke az életünk, észre sem vesszük és már a nyugdíjas otthonban fogunk dekkolni, addig meg még annyi dolgunk van. Persze, idegeskedhetünk meg agyalhatunk dolgokon, de minek. Ha a „ma” jó, akkor kit érdekel a „holnap”. Max reménykedünk benne, hogy a „holnap” is jó lesz. A lényeg, hogy őrültségeket kell csinálni. Ugye, ugye?? Tervezzük a tökéletes őrültséget egy ideje, de valahogy még nem találtuk ki mi az… Nemhogy 30-ig nem sikerült, de ha így haladunk 40-ig se fog :))) De egyszer élünk.. ezért most megeszek egy zacskó csokis mazsolát.. Igazából hétvégére vettem, de ha most kívánom meg, akkor most kell megenni, nem? 🙂 Hétvégére meg majd lesz más…

Nem tudom ki vagy, és miért jó ez neked, de felesleges törnöd magad, úgyis kitörlöm az összes kommentet. Biztos nagyon viccesnek találod a napi 3-4 hozzászólást, én nem annyira. Nem fenyegetésnek szánom, de mindenki visszakereshető.. hála IT-s barátaimnak…. Úgyhogy jobban jársz ha messze elkerülsz.. köszi…

Rendhagyó évértékelővel készültem. Az elmúlt évektől (2006, 2007, 2008) eltérően idén kivételesen nem lesznek mélypontok. Lehet, hogy a mostani lelkiállapotom miatt, de hiába gondolkodom, nem tudok konkrét példát rá (na jó, egy nagy szívfájdalmamra emlékszem, nem volt szülinapi bulim). Ezenkívül is volt, nem is akármilyen mély, de nem szeretnék rá emlékezni. Elmúlt, túlléptem rajta és irány a csúcs 😀 Tele vagyok pozitív energiával és emiatt inkább kihagynám a negatív történéseket. (eseményeket akartam írni, de arról megint más jut eszembe) 🙂
A valóságshow-k végén mindig lejátsszák a szereplők legjobb pillanatait. Gondoltam, hogy összeállítom az ÉN idei legjobb pillanataimat. Egyszer vagyok 30 éves, legyen az idei évösszegző más, mint az eddigiek. Végignézve tényleg úgy tűnik, hogy gondtalan évem volt, pedig nem, aki mellettem állt, tudja miről beszélek. De nem foglalkozom vele. Minden történik valamiért. Valami mindig véget ér, valami mindig elkezdődik.. Ez az év véget ér, de jön a következő, egy (remélem) még ennél is jobb.

Olyan dolog történt, amire álmomban sem számítottam. A 2 éve kapott orchideám a halál küszöbén megfordult és úgy gondolta, hogy inkább boldoggá tesz. Már rég feladtam, hogy ebből a virágból valami lesz, ott hagytam vegetálni a polcon, amikor arra lettem figyelmes, hogy új hajtást hoz. És lám, virág lett belőle. Úgy látszik igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára 🙂

Hát nem gyönyörű? És az enyém 🙂