Attertunk a reggelire, es mennyire jol tettuk. Egyreszt egy francia reggelinek nincs parja, masreszt pedig nem ket iszonyu faradt lany ult le az asztalhoz, mint az elozoeknel, igy vegig tudtuk csacsogni a reggelit. Az „Á table” nevu hely tokeletesen hozza, amit egy francia peksegnek tudni kell. Imadom ezt a helyet.
