Gofri-partynak indult, de végül kb kettőt ettünk belőle 🙂 Munkatársakkal megbeszéltük, hogy Elvira új lakásában csapunk egy kis munka után összeröffenést négyen. Végül hárman maradtunk mindenféle okok miatt, de szerintem nem volt belőle gond. Sőt… jó kis beszélgetős este kerekedett belőle:

Ezt az idézetet pedig Elviránál olvastam, újabb átgondolandó örök igazság:
„Húsz év múlva keserűbben gondolsz majd mindarra, amit elmulasztottál, mint arra, amit elhibáztál.
Nosza, vond fel a horgonyt, és vitorlázz el a biztonságos kikötőből.. Fedezd fel a világot! Álmodj! Kalandozz!”

Nem tűntem el, csak nem tudok/nem szeretnék írni. Így helyettem a mai bejegyzést írta Bereményi Géza, zenéjét szerezte Dés László. Gyönyörű!!

Kb ez jellemző rám minden egyes nap 1 és 3 között. Nem tudom mit történik ebéd közben/után, de pillanatok alatt szar kedvem lesz, eltűnik mindenféle jókedv, idegesít mindenki, megsértődök mindenen, ha hozzám szólnak azért, ha nem azért, ha nem kapok választ azért, ha nem jön velem senki kávézni azért, szóval elviselhetetlen vagyok. Utálom ezt, de mit tudok tenni. Tegnap pl felhívtam az Apukámat, aki mindig felvidit a hülyeségeivel.. de nem hivogathatom mindennap. Lehet hogy nem kellene ebédelni? Arra is gondoltam, hogy az itteni légkör miatt van, de tegnap kint ettünk mégis nyomi lettem délutánra. Viszont 3 után mintha valami fal leomlana visszatér minden a régi jó kerékvágásba, ismét van kedvem mindenhez, kedves vagyok mindenkivel és újra tudok örülni az életemnek 🙂

Ma felébredtem és ez a dal járt az eszemben, azóta is ezt dúdolgatom. Muszáj voltam gyorsan megkeresni. Nem tudom, miért hittem azt, hogy Ákos énekli, talán mert van egy kis bonanzás beütése. 1998-as szám… Ági, neked mond valamit???? Nem is tudom mit csináltam 98-ban, azonkívül hogy akkor érettségiztem és nem akárhogy buliztuk végig azt a nyarat (itt most várnék egy megerősítést 🙂 ), de érzelmekre nem nagyon emlékszem. Biztos akkor nagy sláger volt, a csapból is ezt folyt, ezért maradt meg ilyen mélyen. Beásta magát 12 évre a tudatalatti mélyére, hogy majd egyszer előtörjön 🙂 Furák ezek a dolgok.

Ezt mondogattam ma nagyon nagyon sokat. Volt, akinek azért mert szomorkás volt, volt akinek elege volt, volt akinek csak úgy. Meg magamat is győzködöm. 🙂 Na jó, most ne úgy képzeljétek, hogy mint valami kakukkos óra, aki ezt ismétli egész álló nap. Pl azt is sokat mondogattam hogy „Ne idegesítsél már”. Szépen, lassan tagoltan, érthetően. De a lényeg ez előzőn van. Igenis, egyszer élünk és ki tudja meddig. Olyan rövidke az életünk, észre sem vesszük és már a nyugdíjas otthonban fogunk dekkolni, addig meg még annyi dolgunk van. Persze, idegeskedhetünk meg agyalhatunk dolgokon, de minek. Ha a „ma” jó, akkor kit érdekel a „holnap”. Max reménykedünk benne, hogy a „holnap” is jó lesz. A lényeg, hogy őrültségeket kell csinálni. Ugye, ugye?? Tervezzük a tökéletes őrültséget egy ideje, de valahogy még nem találtuk ki mi az… Nemhogy 30-ig nem sikerült, de ha így haladunk 40-ig se fog :))) De egyszer élünk.. ezért most megeszek egy zacskó csokis mazsolát.. Igazából hétvégére vettem, de ha most kívánom meg, akkor most kell megenni, nem? 🙂 Hétvégére meg majd lesz más…