Ülök a teraszon jeges kávéval a kezemben, szól a zene, ölemben a laptop, lábam a széken, a kutya itt csipog és dugdossa a fejét, hogy simogassam, a verebek csiripelnek a fákon, tele van a kert ibolyával, süt a nap, szép zöld a gyep, rügyezik a cseresznyefa. Mi kell még a tökéletes tavaszhoz?

Még mindig nem tudom, hogy kell mondani magyarul, hogy értelmesen hangozzon, így marad a jól bevált kép és remélem, hogy a nyuszi mindenkit meglep valamivel 🙂

Még mindig a tegnapi bejegyzés és az arra érkezett reakciók hatása alatt vagyok és még mindig nagyon mosolyognom kell. Remélem senki nem haragszik rám emiatt, de annyira rosszul indult a reggelem és annyira unalmas volt a délelőtti training, hogy muszáj voltam valahogy feldobni a napomat. 🙂

Tegnap itt aludtak a Szeiler-csajok. Gondban is voltam, mert csak két takaróm van és a második is elég ritkán van használva. De megoldottuk. Veszna reggel elment dolgozni, mi meg Zsozsóval a délelőtti lustálkodás után elindultunk utunkra. Először visszavittük a kb fél éve kölcsönbe kapott projektort. Fura volt visszamenni abba a lakásba, nem is nagyon szeretek. Pláne fura volt, amikor megláttam, hogy még mindig kint vannak a közös fotóink. Majd összefutottunk Elvirával és Petivel (ők a munkatársaim), akikkel megebédeltünk. Kérdeztem utána Zsófitól hogy nem unatkozott e nagyon, meg hogy mit gondol róluk és annyit mondott hogy „ők is olyan sokat beszélnek mint te”. 🙂 Az ebéd végén odafordult a mellettünk lévő asztalnál ülő hölgy meg a fia és akkor hirtelen nagyon meglepődtem, ugyanis a most már 12 éves „kisfiúra” még én vigyáztam, amikor másfél-két éves volt. Ez volt az első munkám, még 1998-ban. 🙂 Ebéd utáni pihiként beültünk megnézni az Alice Csodaországban című filmet 3D-ben. Örülök, hogy van egy gyerek a „családban”, mert van kivel megnézni az ilyen gyerekfilmeket. Nagyon tetszett, jó volt.. Most meg várom a srácokat, Peti itthon van Madridból és mivel Mohamed (én) nem megy a hegyhez (hozzájuk a szórakozóhelyre), ezért a hegy (a fiúk) jön Mohamedhez (hozzám). Így kell ezt csinálni 🙂

Költözöm. Messzire. Itt volt az angliai központból az egyik vezető, aki felajánlott nekem egy állást Réunion szigetén. Rendbe kellene tenni a pénzügyeket, ezért egy egy éves határozott szerződéssel május 1-től kint fogok dolgozni. Mindenképp olyan embert kerestek, akinek jó a franciája és az angolja, gazdasági végzettséggel rendelkezik, így én voltam az ideális jelölt. Nem mellesleg a kinti kontakt-fiúval is jó a kapcsolatom.. 🙂

Update: Köszönöm a gratulációkat, meg a jókívánságokat, de tegnap április 1. volt. Szóval sajnos nem utazom sehova, maradok a fenekemen itthon. De jó vicc volt 🙂 Legalábbis én jól szórakoztam.. 🙂

Nekem mindig a tavasz hozza a lehetőséget a változtatásra, nem a január. Olyan, mintha ilyenkor kezdhetnék egy új évet. Megpróbálok tiszta lapot nyitni. Ez régen is így volt, márciusban mindig volt valami, ami után úgy éreztem, hogy muszáj valamit tennem, változtatnom, legyen ez testi-lelki megújulás. Most is így érzem. Kivételesen talán a testi fog könnyebben menni, hisz beindult a futószezon. Voltam tegnap is, ma is, és ha az időjárás kegyes lesz, akkor megyek holnap is. Ahogy tavaly ilyenkor Gergő mondta, cél a betonfenék. Bár az nekem soha nem lesz, de törekedni lehet rá. Az immunrendszeremet is fel kell turbózni, több ok miatt is, erre egyrészt ott a sport, másrészt meg hallottam egy alga-kapszuláról, ami állítólag csodákra képes. Meglátjuk. Lassan a tüdőmizéria is lezárul, legalábbis úgy tűnik, hogy jövő héten ideiglenesen orvosolva lesz. Erről nem nagyon írnék bővebben, akit érdekel úgyis megkeres, akit meg nem, azt feleslegesen nem fárasztanék. Azt hiszem, amint sikerül a testi felfrissülés, utána jöhet a lelki is, na de az egy következő bejegyzés témája lesz.