Ma kaptam ezt a videót, de a reakciómat inkább nem írom le 🙂 Mennyire jófej ez a fiú, aki ezt megtette élete párjáért. Nem is tudom ismerek e olyat, aki ennyire romantikus és kreatív lenne, de még csak hallomásból sem… Persze, utána volt akivel ezt megvitattam és annak ellenére, hogy férfi, belátta, hogy “cool”. 🙂 Nézzétek meg, nagyon jó!!!

Imádom a rossz fiúkat, nemcsak a filmben, az életben is. Pont ezért szeretem a Halálos iramban “sorozatot”, mert pont ilyen fiúkról szól, meg persze kocsikról. Nagyon vártam már az ötödik részt. Annyira, hogy meg is néztem előtte mind a négyet. Azt hiszem jól tettem, hisz aki ezt kihagyta, nem biztos, hogy értette, hogy ki kicsoda a filmben. Összehozták az eddigi széria szereplőit, plusz belevettek újakat, akik brillíroztak. Nekem nagyon tetszett, szeretném még megnézni (párszor). 🙂 Ez a legjobb esti mese, persze csak úgy lehet nézni, hogy eltekintünk attól, hogy fizikailag képtelen dolgokat visznek végbe. Sajnos szinkronizáltan láttuk, így pláne kíváncsi vagyok az eredetire, még úgy is, hogy most egész jó lett a szinkron is. Jó poénok voltak benne, jó lett a zenéje, és a vége meg tökéletes csattanó, de csak azoknak akik ismerik az előző részeket. A sztorija kicsit hasonlít az Ocean’s filmekhez, de attól még élvezhető és hiphop elrepült a két óra. Big like 🙂

Elmaradt a mai angol órám, így hirtelen nem tudtam, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Ahhoz túl meleg volt, hogy elmenjek futni (tudom, jó kifogás), de ahhoz pont jó, hogy hazasétáljak. Már többször jöttem haza gyalog, háztól házig pont 60 perc. Végre virágzik a hárs, a fű pedig tele van virágokkal. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit az Alkonyat második részében láttam, amikor a főszereplők fekszenek a fűben. Nagyon szeretem ilyenkor a Szigetet, nyugalom van, csak a madarak csiripelése töri meg a csendet, mindenhol sétáló, bicajozó, sportoló emberek. Kell ennyi a léleknek, hogy felfrissüljön és új erőre kapjon.

Egy csomó mindenről beszámolhatnék, mert sok dolgot csináltam mostanában. Volt tegnap ismét futás a kajakosokkal, viszont nagyon rosszul ment. Bár az időm ugyanannyi lett, mint ősszel, de valahogy mégsem esett jól, sőt.. Úgy indultam neki, hogy a tavalyi győztes nem jön, így a korosztályomban első leszek, de miután lehagyott egy ismerős, már nem éreztem indíttatást, hogy belehúzzak. Délután már jöttem is vissza, és szétszedtem a konyhai mosogatómat (apukám távsegített), mert teljesen eldugult, ma pedig végre főzhettem-süthettem kedvemre. Mivel elfogyott minden, így gondolom jó lett.
Viszont történtek olyan dolgok is, amin sokáig töprengtem. Vajon mekkora változásra van szükség egy ember életében, ha elfelejti hogy ki is ő és honnan jött? Vajon vissza lehet még csinálni? Kell egyáltalán tudatni az ilyen illetőt? A tapasztalat az, hogy pont ezek az emberek hangoztatják a legjobban, hogy ők soha nem felejtik el, hogy honnan küzdötték fel magukat, és észre sem veszik hogy mennyire elszálltak maguktól és mennyire lekezelővé válnak.
Amire viszont a héten a legbüszkébb voltam (a mosogatószerelésen kívül), az az volt, hogy a véleményemet magamban tudtam tartani többször is. Nem mondom, hogy könnyű volt, de jobb a békesség. Bőven elég, ha én magamban ezeket lerendezem.

Mindennap akartam írni, de mindig felbosszantott valami politikai dolog, így inkább kimaradt. De azért csak megjegyeznék egy-két dolgot. Az egyik érdekesség múlt héten történt, amikor vonatoztam haza. Két nyelvtanár beszélgetett és az egyik pont azt magyarázta a másiknak, hogy milyen szemét dolog, hogy a pedagógusok nyelvpótlékát megvonták (vagy valami ilyesmi) és neki erre a pénzre szüksége van, így azt csinálja, hogy órán filmet nézet a gyerekekkel és aki nyelvvizsgázni akar, annak tart magánórát. Így visszajön a tanítványokból az elvett pénz. Nagyon nehezemre esett, hogy ne szóljak bele a beszélgetésükre, de teljesen felháborodtam. És ez is a fenti főnököknek köszönhető. A másik, amin szintén kiakadtam, hogy milyen döntések születnek mostanában ebben a országban. Mintha olyan jól állnánk, hogy nincs más probléma, minthogy nevezzük át a Moszkva teret Széll Kálmán térré, vagy a Lágymányosi hidat Rákóczi híddá… Ez most komoly?? Nem kéne fontosabb dolgokkal foglalkozni? Szégyen az egész… Őrület… Pont ma néztük bent a csajokkal a királyi esküvő képeit és azon morfondíroztunk, hogy ha nálunk lenne ilyen, akkor mi is így megőrülnénk, mint az angolok? Erre mondta az egyik munkatársam, hogy figyeljük meg, lesz itt még királyi esküvő… És én sem cáfolnám meg… eljutunk még oda… sajnos.. Amúgy gyönyörű menyasszony volt Kate vagyis most már Catherine hercegnő. Egyszerű, szolid de mégis hercegnőhöz méltó ruha, haj, stb…