Az idei első teambuildinget a Margitszigetre szerveztük Elvirával. Szerintünk nagyon jól sikerült, volt minden… piknikezés, bringóhintózás, vicces kérdőív, activity… de beszéljenek a képek….

.. és a mi büszkeségeink 🙂

További fotók itt (made by Veszna).

Megint nincs semmi normális a tv-ben. A foci soha nem érdekelt, a Csillag születik meg szerintem már too much. Így kicsit írogatok, például arról, amiről már sokszor volt szó. Hogy miért történnek a rossz dolgok. Tavaly volt egy-két olyan történés az életemben (negatívak) amit nem értettem hogy miért és miért így.. mert nem így lett volna logikus, nem így kellett volna történnie, mert úgy gondoltam, hogy a sors nem akarhatja ezt. Százszor átgondoltam, végigfutott az agyamon, hogy talán én rontottam el valamit, de mindig arra jutottam, hogy nem, én most sem csinálnám másképp. Most már azt kell mondanom, hogy igenis mellém állt a sors, és most már értek/megértek mindent. Mellém állt, mert úgy gondolta, hogy én járok jobban, ha akkor kicsit szar is, de hosszú távon mindenképp így a jó. Most is van amit nem értek, de majd idővel biztos leesik ez is. Most még nem látom benne az értelmet, de nem is kell egyelőre. Addig is amíg ez megtörténik, várom az én X-emet.

Emlékszem, hogy mikor kicsit voltunk és valamin összekaptunk akár a barátokkal, akár az ovistársakkal, akkor mindig ezt mondtuk egymásnak. És akkor persze azon tovább vitatkoztunk, hogy kinek az apukája is az legerősebb (hát persze, hogy az enyém) 🙂 Úgyhogy az én erős apukámmal felkerekedtünk,vettünk ki szabit, bevásároltunk és szebbé tettük az én kis lakásomat, ami jelenleg még a banké, de már CSAK 17 év és az enyém lesz. Sokkal jobban értékeli az ember azt, amit a két keze munkájának köszönhet, mint amit készen kap. Mióta beköltöztem, azóta húzódik az ajtók mázolása, így most már itt volt az ideje. Elég hamar megtörtént a munkabeosztás, apu festette az ajtókat, én meg a kereteket. Néha összetalálkoztunk, néha a lakás két végpontjában voltunk, közben megvitattuk az élet dolgait, benyomtunk ebédre egy pizzát és lám, hófehérek az ajtóim. Lehet, hogy ez másnak nem tűnik fel, de ég és föld a két állapot, gyönyörű mindegyik. Közben ma még a falat is lefestettem, ahol foltos volt, így az idei terv teljesítve. Csak a nagymamámat tudom idézni, aki tegnap este azt mondta, hogy összetehetem a két kezem, hogy ilyen apukám van, aki mindenhez ért és akire lehet számítani… 🙂 Úgyhogy az a fiú, aki közel akar kerülni hozzám, felkötheti a gatyáját, mert amihez az apukám ért, az tőle is elvárás… tudom, nagyon magas a léc, de nem megugorhatatlan.. 🙂 Hajrá fiúk!

Érdekes az élet, érdekes a sors. Néha ad, néha visszavesz, vagy alapból elvesz. Sokan azt gondoljuk, hogy az élet igazságtalan, de ahogy Csiszár Jenő a műsorában szokta mondani : “A jóisten mindig x-re játszik”. Ugyanannyit negatív dolog történik velünk, mint amennyi pozitív, csak a pozitívat nem mindig vesszük észre, hisz azt természetesnek gondoljuk, azt elvárjuk. De negatív dolgoknak is történni kell, hogy a pozitívat, a jót értékelni tudjuk.
Viszont minden történik valamiért, nincsenek véletlenek. Gondolkodtam, hogy a belinkelt bejegyzést töröljem e, vagy csak húzzam át, de akkor olyan lett volna, mintha meg se történt volna. De megtörtént a jó is, és sajnos a rossz is. Mindenki sajnálja, de nem érdemes keresni a választ a miértekre, tovább kell lépni, előre kell nézni és mindezt pozitív hozzáállással.

De hogy ne ilyen rossz szájízzel fejezzem be a mondanivalómat, azért megosztom, hogy bodzaszörpre vágyom, és mivel van bodza a szomszéd kertjében, így hoztam fel és már a fazékban van arra várva, hogy az ízek összeérjenek és én végre megihassam.. Én már ennek az apróságnak is tudok örülni 🙂