Nagyon sokat gondolkodtam mostanában, hogy mi és miért történik. Történt sok negatív dolog az életem folyamán, de egyetlen egy olyan van, amit bánok és amit most már nem így csinálnék. Bárcsak ez egy rossz álom lett volna, újrakezdhetném.. Ehhez pedig vissza kellene menni az időben 4 évvel, igaz pár balhét újra át kellene élni, de még ezt is bevállalnám, viszont nem vennék lakást, hanem elköltöznék albérletbe. Felesleges a lakás, hisz egyszer úgyis meghalunk, és amilyen rövid az élet, azt mondom, hogy élvezni kell, és nem pedig végigküzdeni. Ha béreltem volna egy kis lakást, akkor harmadannyiból kijönne a bérlés, mint most a törlesztő, megmaradt volna a félretett pénzem is, és ÉLNÉK mellette, nem pedig túlélnék. Tudom, most van, aki azt gondolja, hogy de 17 év múlva az enyém lesz.. és? mit érek vele 50 évesen? A mi korosztályunk akkor már egy túlhajszolt, stresszben elfáradt, megkeseredett generáció lesz, aki olyan állapotban lesz, mint most a 60-65 évesek.. és mint látjuk, nekik sincs túl sok energiájuk most belevágni abba, amiből eddig kimaradtak. Egyelőre nem látom a fényt az alagút végén, ez a végtörlesztéses törvény is egy bullshit és megint azoknak kedvez, akiknek van pénzük (mily meglepő). Persze eszembe jutott, hogy a lakbér meg kidobott pénz, de ha meghalok a lakásból sem élvezem már több (max az örökösök), de 10 év alatt a kidobott lakbér is kevesebb, mint a banknak befizetett kamat. Így már nem kérdés, hogy hogy döntenék.. de sajnos nem vagyunk 4 évvel korábban, és minden történik valamiért. Remélem most már valami jó következik.

Teljesítettem állampolgári kötelességemet és kitöltöttem neten a népszámlálási kérdőívet. Azért az vicc, hogy anonim, de ha valaki nem tölti ki, akkor megbüntetik. Mégis akkor honnan is tudják, hogy ki töltötte ki és ki nem? Érdekes… mint itt már lassan minden.. 🙂

A nagymamám meg van keveredve, mert nem tudja mikor milyen nap van. Én meg azért mert nem tudom milyen évszak. Jobb idő van, mint júliusban volt. Meg van itt minden őrülve. De félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok, inkább csak hálálkodom amiért október első napján még ujjatlanban és rövidgatyában üldögélek, az ablakaim nyitva és százágra süt a nap. De jó is lenne ha ez így maradna még jó sokáig. Lassan színesednek a fák is, gyönyörű lesz a természet. Tegnap ismét bicajoztam és bár reggel még kicsit hűvös volt, este jól esett hazatekerni. Imádom, imádom 🙂 Azon gondolkodom, hogy holnap fel kéne mászni a Normafához enni egy rétest… 🙂

Elérkeztünk a szülinapi ünneplés utolsó “fejezetéhez is” 🙂 És és és… a hajam megint RÖVID!! 🙂
(Azért ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne meglepni még valamivel, akkor azt nem fogom visszautasítani 😀 )

Év elején összeírtam egy listát azokról a dolgokról, amit idén véghez akarok vinni, az én kis bakancslistámat. Egy júliusi délutánon/estén átfutottam rajta. A lista 17 pontból áll és nyár közepén túl voltam a felén. Akkor megnyugodtam. Viszont most, hogy újra ránéztem rájöttem, hogy nagyon bele kell húznom, mert 8 pont még nincs kipipálva. Sajnos van olyan közte, ami nem csak rajtam múlik, de azért a többséget – ha belehúzok – meg tudom csinálni. Az egyik a két szigetkör. Nagyon elhanyagoltam mostanában, kb másfél hónapja nem futottam, vagyis azóta most kedden először. Megvolt a teljes kör, de nem mondanám, hogy hú de jól esett. Bedurrant a lábam is, majd miután tegnap elmentem fallabdázni, most már a térdem is fáj 🙂 Azt hiszem ez már a korral jár, de nem adom fel, amíg élek járok, remélek 🙂
Ráadásul már elkezdtem írni a listára a következő évre 🙂 Meglátjuk mi lesz belőle, mert van köztük olyan, amit már kb 7 éve tervezek, de ilyen-olyan okok miatt még nem jött össze. A lényeg ebben rejlik:
“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: AKAROM. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében” (Kurt Dimberger)