Vége a hétnek

Végre péntek és végre itthon, egyedül, nyugiban. Az első ilyen este a héten. Ami nem baj, sőt… Kellenek az ilyenek is. Úgy volt, hogy még ma hazamegyek, de szükségem volt most erre. Befeküdtem egy kád vízbe egy nagyon jó könyvvel és olvastam. Holnap reggel pedig vonatra ülök és irány Batta, ahol folytatódik a pihenés. Semmi extra programot nem terveztem, főleg hogy elég pocsék időt mondanak. Viszem a könyvemet és folytatom otthon is…. De igazából nem erről akartam írni, viszont az egy hosszabb hangvételű téma – legalábbis ami a fejemben van – így majd legközelebb kifejtem. Hétfő óta készülök rá, mert foglalkoztatnak az ilyen dolgok, de most inkább bebújok az ágyba, megpróbálok nem törődni az “jurassic park-os” hangokkal és kialszom magam.

Szilveszter vidéken

Ma kaptam meg a szilveszteri buli képeit/videóit… potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Helyettem inkább beszéljen néhány fotó, amin látszik mennyire fergeteges tud lenni egy házibuli és mennyivel jobban érzi magát az ember, mint egy szórakozóhelyen. Ancsival kb 12 éve nem szilvesztereztünk együtt, akkor Érden voltunk szintén házibuliban és azóta is emlegetjük. Azt hiszem, hogy ezt is fogjuk… 🙂
Utólag is elnézést mindenkitől, akit szilveszter éjszaka megtaláltam (tudom, hogy volt aki örült és volt, aki nem), nem mindig jó, ha az ember magával viszi a telefonját 🙂
Kívánom, hogy ebben az évben legyetek egészségesek, mindig boldogok és jókedvűek, és élvezzétek minden percet.


null
null
null
null
null
null

Hello új év…itt vagyok

Legalábbis azt hiszem, én vagyok és itt vagyok. Vasárnap reggel van, fekszem az ágyban, iszom a kávémat és azon gondolkodom, hogy milyen naiv is voltam ezen a héten. Vagy lehet hogy jobban hangzik, hogy optimista. A normális embereknél a munkahét péntek este 5-kor befejeződött, nálunk ez kitolódott szombat este 9-ig, amire álmomban sem gondoltam volna. Az benne volt a pakliban, hogy csütörtökön sokáig leszünk, de pont emiatt reméltem, hogy pénteken nem, de akkor is 8-kor jöttem el. Szombatról meg pláne nem gondoltam, hogy a túlórának is túlórája lesz. Így van az, hogy 6 nap alatt ledolgoztam 7 napi munkaórát. Ráadásul tegnap olyan szép idő volt, hogy mára beterveztem egy sziget-futást, de most hogy kinézek az ablakon és látom, hogy fostalicska idő van, újratervezésre van szükség. Welcome 2012! 🙂 Tudom, hogy ez csak egy kis ízelítő/próbatétel volt az évből, de innentől minden úgy alakul, ahogy megálmodtam (ilyen már volt a héten is), mert ez az én évem lesz 🙂

Hogy is volt.. 2011 LEG-jei?

Ez nem az én évem volt… szerintem ezt már az elején leszögezhetem. Nem vagyok egy gyenge ember, de idén többször elszakadt a cérna, eltört a mécses, hol ezért, hol azért. Átnéztem az idei blogbejegyzéseket, mert az eredeti tervem az volt, hogy minden hónapból kiválasztok egy pozitív dolgot, hisz olyan nincs, hogy nem történt velem valami jó… de sajnos tényleg így van. Ilyenkor mindig eszembe jut, elvileg mindennap történik az emberrel 3 jó dolog.. akár rámosolyog valaki, akár segít valakin vagy neki segítenek, vagy csak úgy érzi, hogy ma is csinált valami hasznosat. De nyilván, ennyire részletesen nem emlékszem már mindenre.. így újragondoltam és inkább megpróbálom összeszedni az év 12 LEG-élményét, amelyeek akár pozitívak, akár negatívak, de mégis megmaradtak bennem és vagy így, vagy úgy de hatással vannak a jövőre is.

  1. LEGTÁVOLABBI PONT – Angliában jártam szeptember elején
  2. LEGEMLÉKEZETESEBB PILLANAT – a szülinapomon a barátaim a reptéren vártak tortával és pezsgővel
  3. LEGJOBB HÉTVÉGE – balatonaligai kalózkodás a kollégákkal
  4. LEGJOBB REGGELI PROGRAM – csütörtöki fallabdázások, ahol azt hiszem, nyertem egy nagyon jó barátot is
  5. LEGSZEBB VERESÉG – kikapni egy profitól sosem szégyen, főleg ha kicsit hagyom is magam
  6. LEGMEGHATÓBB ÉLMÉNY – látni bevonulni a barátnőmet menyasszonyként a templomba
  7. LEGFÁJDALMASABB PILLANAT – elveszteni a nagymamámat
  8. LEGNEHEZEBB DÖNTÉS – meghirdetni a lakásomat
  9. LEGHIHETETLENEBB PROGRAM – Vastag Csabára “tombolni”
  10. LEGHASZNOSABB SZABADNAP – fürdés/napozás/hekkezés Gárdonyban
  11. LEGŐRÜLTEBB ÖTLET – hajnali reggeli a Hármashatár-hegyen budapesti panorámával
  12. LEGMEGLEPŐBB BEJELENTÉS – a kisöcsém házassága

Azt hiszem volt itt, hideg és meleg is. És hogy mit várok a következő évből és mit kívánok/kérek magamnak? Múlt héten Ancsiéknál koccintottunk karácsonyra és akkor azt mondtam az Anyukájának, hogy jövőre annyi öröm és boldogság fog minket érni, hogy a szüleink fel sem fogják tudni dolgozni… De ami a legfontosabb, hogy egészségesek maradjunk! Hát így legyen!

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Elmúlt..

Ismét elmúlt egy év, de az évértékelőnek még nincs itt az ideje, bár az ötlet már megvan, idén ez hogy lesz… Most még visszatérnék a karácsonyra egy kicsit, mert ettől nagyon féltem egész évben. Kezdődött az egész félelmem már márciusban, majd az elmúlt, októberben ismét és ahogy közeledett, egyre inkább.. Aki nyomon követi az életemet, már tudhatja, hogy 24-én van volt a Nagymamám szülinapja, így az ünnepi ebéd mindig a kettőnk ünnepe volt és az rólunk szólt. Amíg kicsi voltam, addig ő sütött nekem tortát (annak ellenére, hogy csak névnapom volt), mióta felnőttem, azóta meg én neki… És mindig nagyon büszke volt erre. Nagyon különös érzés volt felkelni aznap, hogy ő most nem lesz itt, nem megyünk érte az otthonba és bár nagyon sokszor van, hogy otthon vagyok, megcsörren anyu telefonja és arra gondolok, hogy Mama hív, most éreztem először azt, hogy mennyire hiányzik közülünk. Reggel meggyújtottam egy gyertyát és “ő” jött velem mindenhova. Ott volt mellettem az ebédnél, bent volt a szobában, amíg díszítettük a fát, majd kijött vacsorázni és a szomszédok ajándékozására ismét a nagyszobába. Így olyan volt, mintha még mindig itt lett volna velünk, köztünk. Ez a karácsony sok minden miatt nehéz volt, de emiatt a legnehezebb. És akaratlanul is eszembe jutottak az eddigi karácsonyok… a 2 évvel ezelőtti, amire nagyon jó szívvel emlékszem és aminek minden pillanatát szívesen újra átélném, az 5 évvel ezelőtti, mikor Battán laktunk és hihetetlenül jól éreztük magunkat, a 6 évvel ezelőtti, amikor egyenesen Párizsból jöttem karácsonyozni, és a 22 évvel ezelőtti, amikor Bucsán voltunk miközben kivégezték Ceaușescut és mivel gyerekként nem értettünk az egészből semmit, nagyon féltünk. De visszatérve a mostanira, természetesen képek idén is készültek az utókor számára, klikk a válogatáshoz.