Volt egyszer, hol nem volt egy Malév! Napok óta rebesgetik, de álmomban nem gondoltam, hogy ez lesz. Reggel amikor a Bumerágban 6:58-kor bemondták hogy leállt a Malév, azt hittem hogy rosszul hallok. Mi van?? Ez nem lehet!!! Ez a mi nemzeti légitársaságunk. Ha egy ilyen megtörténhet, mi jöhet még? Olyan, mint amikor a várat megtámadják és a legnagyobb bástyáját ledöntik. Eddig próbáltam optimista lenni, és arra gondolni, hogy majd jobb lesz, de úgy éreztem, hogy ezzel egy újabb tőrt döftek belém. Majd megszólaltak a szignálok, előkerültek a promók… a hideg rázott ahogy hallgattam. Emlékeztek még erre?

Majd folyamatosan néztem a híreket – persze amikor volt rá időm.
Este láttam, hogy indulnak a gépek el az országból. Élőben lehetett követni a pilóták beszélgetését és nézni a radarképeket… Hihetetlen szívszorító volt hallani, ahogy a pilóta és a légiirányítóközpont elköszön egymástól. Akit érdekel, itt meghallgathatja.
Itt pedig látható amint az MAH5212-es járat tesz egy búcsúkört és elindul Írországba, vissza a lízingcéghez.

BYE BYE MALÉV!

Update: még annyit hozzátennék, hogy nagy álmom volt, hogy egyszer a Malévnál dolgozhassak.. aki régóta ismer, az tudja, meg az is, akit megkerestem emiatt…. Hát ez az álom már nem fog valóra válni 🙁

Igazából nem tudom, hogy milyen volt ez a január. Belül nyugis, amúgy meg pörgős. Voltam korcsolyázni, színházban, bulizni, moziban, ami egy hónapra elég sok program. De belül meg úgy érzem, hogy nyugi van, nincs idegeskedés, nincs semmi. Mint amikor a maci bebújik a barlangjában és várja hogy valami történjen. Mert valami fog.. valaminek kell… Most kicsit betegeskedtem, de egy éve is így volt, így annyira nem vagyok meglepődve. Mindennap lefekvéskor eszembe jutott, hogy ma sem írtam semmit, de nem is nagyon tudok miről. Kifogytam….. majd ha újratöltöttem magam, visszatérek.

No spirit .. no energy .. no post …

“Viselkedj mindenkivel úgy, mint ahogy szeretnéd, hogy mások is viselkedjenek veled szemben.”

“A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás.”